Ősi Attila mta.hu

Kutatási téma

Paleontológia

Ősi Attila és kutatócsoportja az iharkúti dinoszaurusz lelőhely tudományos igényű, következetes feltárását, a gerinces fauna anatómiai, csontszövettani és ősállatföldrajzi vizsgálatát folytatja a Lendület program révén az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. A fiatal kutató nevét annak a nyolcvanötmillió éves dinoszaurusz fajnak a felfedezése tette széles körben ismertté, amelyre a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Természettudományi Múzeum Paleontológiai Kutatócsoportjának tagjaként bukkant bakonyi ásatásai közepette. A már több mint egy évtizede folyó munka nemzetközi érdeklődést váltott ki, Ősi Attila a Nature magazinban publikálta azt a tudományos cikket, amely Európa gerinces ősállatföldrajzával kapcsolatos ismereteik újragondolására késztette az őslénytannal foglalkozó kutatókat. A rangos folyóirat hasábjain utoljára harminchat éve, 1975-ben jelent meg cikk magyar őslénykutató tollából. A fiatal paleontológus felfedezésének jelentősége az akkori rudabányai emberős leleteiéhez mérhető.

─ A Lendület hosszú távra jelent lehetőséget a nyolcvanöt millió évvel ezelőtti világ jobb megismeréséhez és a kutatási eredmények elterjesztéséhez a nemzetközi tudományos életben ─ jelentette ki Ősi Attila. A paleontológus szerint a Lendület egyetemekre történő kiterjesztésével a hallgatókat is hatékonyabban lehet bevonni az elméleti és a terepmunkába.

Befogadó intézet

Eötvös Loránd Tudományegyetem

A kutatócsoport működési időszaka

2011-2016.

A kutatócsoport tagjai

Prondvai Edina biológus (PhD, társkutató), szakterülete elsősorban a csontszövettani vizsgálatok, funkcionális morfológiai és egyéb paleobiológiai vizsgálatok.

Rabi Márton geológus (PhD hallgató), szakterülete a fosszilis teknősök és krokodilok taxonómiája, rendszertana és e csoportokra vonatkozó paleobiogeográfiai elemzések elvégzése.

A projektben nem nevesített, ám azzal szoros együttműködésben dolgozó kollégák:
Makádi László biológus (PhD hallgató), szakterülete a fosszilis Squamatak összehasonlító anatómiai vizsgálata és rendszertana, különös tekintettel az európai mezozoikumi Squamata faunára.

Botfalvai Gábor geológus (MSc), szakterülete a gerincesmaradványok tafonómiai vizsgálata és a mezozoikumi kontinentális lelőhelyek szedimentológiai elemzése.

A kutatók mellett 1-2 fős technikai személyzet segíti a kutatócsoport munkáját, akik többek között a 85 millió éves leletanyag preparálásában, konzerválásában, az iszapolt anyag válogatásában és a csontszövettani minták elkészítésében nyújtanak felbecsülhetetlen segítséget.

A kutatócsoport honlapja

www.paleo.hu/elements/osi_hun.html

Elérhetőség

E-mail: hungaros@freemail.hu

Bemutatkozó videó

Interjú a kutatóval

Az interjú 2011. augusztus 18-án jelent meg az mta.hu-n.

Dinoszauruszok, repülőhüllők és kerek őshalak maradványai kerültek elő az idei ásatási szezonban a 85 millió éves iharkúti lelőhelyről, amelyet Ősi Attila paleontológus, az MTA Lendület programjának egyik idei nyertese fedezett fel 2000-ben.

Ősi Attila az ez évi leletek közül a Rhabdodontida dinoszauruszok fosszíliáira hívta fel a figyelmet. A kizárólag Európából ismert dinoszauruszcsoport tagjai a hátsó lábukon járó növényevők voltak, a fogkoronáikon látható függőleges irányú barázdák tették őket jellegzetessé.

„A Bakonyban talált dinoszaurusz, a Rhabdodontida család legkorábbi ismert képviselője 85 millió éves. Több olyan csontja is előkerült idén, amelyet még nem ismertünk, vagy ha volt is hasonló leletünk, nem ilyen jó állapotú. Találtunk egy nagyon szép felkarcsontot, ami azért fontos, mert következtetni lehet belőle az állat testméretére. A lelet alátámasztja azt a korábbi feltételezést, hogy ez a dinoszaurusz legfeljebb 2-2,5 méteres lehetett, míg Európa más vidékeiről előkerült rokonai elérték a 3-4 vagy akár 5 méteres testhosszt is" - magyarázta a fiatal kutató.

Egyelőre nem lehet pontosan tudni, hogy egy eddig ismeretlen fajról van-e szó, és hogy esetükben érvényesült-e az ún. szigeteffektus. Izoláltan, egy szigeten hosszú időn át elzártan élő fauna esetében ugyanis nagyon gyakori kisebb állatoknál az óriásnövés, nagyobb testűeknél pedig a törpenövés. „Hogy eldönthessük a kérdést, összehasonlító csontszövettani vizsgálatokat szeretnénk végezni, melyekben erdélyi, ausztriai és franciaországi leleteket vetnénk egybe az itthoniakkal" - tette hozzá a paleontológus.

A magyar páncélos dinoszaurusz, a 4,5 méteres Hungarosaurus tormai fiatal egyedeinek koponyacsont-darabjai is előkerültek. A most kiásott csontok jóval kisebbek a korábban találtaknál, valószínűleg egy vagy több kölyöktől származnak. Ezek a leletek azért fontosak, mert általuk sok mindent megtudhatunk a faj egyedfejlődéséről.

Ősi Attila kitért az Azhdarchidae családba sorolt repülő hüllőre is, amelynek végtagcsontjait és csigolyáit tárták fel. A töredékes vállövről és a vele ízesülő felkarcsont-töredékről még nem tudják, hogy ugyanazon egyedtől származnak-e. A csontokat pirit töltötte ki, és mivel a folyamat nagyon gyorsan lezajlott, a csontok a később rájuk rakódott kőzetrétegek terhe alatt nem nyomódtak össze.

Az idei ásatási szezon további felfedezéseit a ma élő korallcsipegető halakhoz hasonlatos Pycnodontiformes újabb fosszíliái - állkapcsai, fogai - alkotják. Kör alakú, oldalról lapított testük mérete akár az egy métert is elérte. Szájuk a test hossztengelyéhez képest ferde, lefelé irányuló volt.

Állkapcsukban több sorban sorakoztak az igen masszív, sima vagy díszített, leginkább a babszemekhez hasonlatos fogak, amelyekkel könnyűszerrel összeroppantották a csigákat, kagylókat. Az iharkúti leletek különlegessége, hogy bizonyítottan édesvízi rétegekből kerültek elő, szemben a csoport legtöbb, tengerben élő tagjával.

„Valószínűleg felúszhattak a folyón táplálkozni, esetleg ívni, de huzamosabb időt is tölthettek az édesvizekben" - vélekedett Ősi Attila, hozzátéve, hogy az iharkúti Pycnodontiformes halhoz hasonlóan édesvízi volt a mai Bakony területén élt moszaszaurusz is, a kréta kori tengerek egyik csúcsragadozója.

Az idei feltárások során találtak növénymaradványokat, magvakat, levéllenyomatokat, továbbá egy olyan fatörzset, amely megőrizte eredeti, hengeres alakját. Rengeteg borostyánt is összegyűjtöttek, beható vizsgálatuk révén jobban megismerhető a korabeli rovar- és növényvilág.