Exobolygó-forradalom! – Az Akadémia közgyűlésén adott elő a Nobel-díjas Didier Queloz
A Naprendszeren kívüli bolygók kutatása immár három évtizedes múltra tekint vissza, Didier Queloz pedig a kezdetektől ott állt a távcsövek és spektrográfok mögött. A saját csillagukat néhány nap alatt megkerülő „forró Jupiterek” felfedezésétől az élet nyomainak kereséséig eltelt időszakon kalauzolta végig a közgyűlés résztvevőit és vendégeit a svájci asztrofizikus. Előadásának felvétele elérhető cikkünkben és az MTA YouTube-csatornáján.
„A PhD-mat e szerkezet mellett végeztem, szóval minden apró kis alkatrészét ismerem – úgy hívták, ELODIE” – mutatta be előadásában Didier Queloz azt a spektrográfot, amellyel 1995-ben témavezetőjével, Michel Mayor csillagásszal felfedezték az első, Naprendszeren kívüli, Naphoz hasonló csillag körül keringő bolygót. Ez volt az 51 Pegasi b, egy a Jupiterrel összemérhető tömegű, ugyanakkor csillagához igen közel keringő bolygó. Exobolygó-kutatói szaknyelven egy „forró Jupiter”.
Didier Queloz Forrás: Az MTA YouTube-csatornájaDidier Queloz a Cambridge-i Egyetem és Genfi Egyetem fizikaprofesszora, 2021 óta pedig a Zürichi Műszaki Főiskolán működő Center for the Origin and Prevalence of Life (kb. "az élet eredetét és fennmaradását vizsgáló kutatóközpont") alapító igazgatója. Queloz témavezetőjével, Michel Mayorrel, valamint James Peebles kanadai-amerikai asztrofizikussal megosztva 2019-ben elnyerte a fizikai Nobel-díjat az első, Naprendszeren kívüli, Naphoz hasonló csillag körül keringő bolygó felfedezéséért.
Queloz előadásában gyorsan végigpörgette univerzumunk történetét és a csillagrendszerek vizsgálatának háromezer éves múltját, hogy némiképp kontextusba helyezze az utóbbi harminc évet, amikor valóban elindulhatott a Naprendszerünkön kívüli bolygók kutatása. A ma már ötezernél is több ismert exobolygó jellemzőiről készített statisztikák éppannyira mutatják a távoli csillagrendszerek tulajdonságait, mint mérési módszereink jelenlegi korlátait – az igazán Föld-szerű bolygók észlelésére ugyanis éppen bolygónk kis mérete és viszonylag hosszú keringési ideje miatt a közelmúltig nem sok esély volt.
A svájci asztrofizikus előadásának második felében az élet exobolygókon kimutatható nyomainak kereséséről beszélt. A Föld rekonstruált őstörténetéből láthatjuk, hogy az élővilág igencsak nyilvánvaló nyomokat hagy egy bolygó légkörében. Az ilyen nyomok – például az oxigén jelenléte, egyes gázok mennyiségének jellemző arányai – pedig ma már az exobolygók esetében is vizsgálhatók. Hogy miként, arról érdemes meghallgatni az előadót az alábbi lejátszóra kattintva.
