2026. február 17-én az Magyar Tudományos Akadémián a Gazdálkodástudományi Bizottság rendezte meg az MTA200 rendezvénysorozat keretében „A gőzgépektől a mesterséges intelligenciáig: hogyan építhető fenntartható gazdasági modell a modern technológiákra?” című konferenciáját. 150 éve fogalmazódott meg az ún. „Jevons paradoxon”, mely szerint a technológiai hatékonyság növelése nem megoldja, hanem növeli az erőforrások szűkösségét. A konferencia fő kérdése az volt, hogy a mesterséges intelligencia minőségi különbséget hoz-e a környezeti problémák kezelésében.

A Gazdaságinformatika Albizottság tagjai közül Csáki Csaba, Nemeslaki András és Kő Andrea is a meghívott előadók és kerekasztal beszélgetés résztvevői között szerepeltek.

A konferenciát Demeter Krisztina, a GTB elnöke nyitotta meg.

Halmai Péter Osztályelnök úr bevezető előadásában makrogazdasági perspektívába helyezte a gazdasági fejlődés, fenntartható fejlődés, technológiai fejlődés kérdéskörét.

Csutora Mária a Fenntarthatósági Albizottság elnöke bemutatta a Jevons paradoxont és a technológia fejlődéssel kapcsolatos újra és újra fellángoló vitákat, és felvet néhány alapvető kérdést. Volt-e valaha is fenntartható a gazdaság? A környezeti hatékonyság és a környezeti hatásosság egymással szemben álló paradigmák? A demográfiai változások, a biológiai diverzitás megőrzése milyen interakcióban áll a technológiai fejlődéssel?

Kerekes Sándor dilemmákat fogalmazott meg a „Csak a bizonytalanság, ami biztos” című előadásában. A fenntarthatóság nem ergodikus, hanem ún. vad probléma, amelyre a radikális bizonytalanság, a kiszámíthatatlan trendek jellemzőek. Ezek kezeléséhez más stratégiák szükségesek, mint a kevésbé komplex ergodikus problémákhoz.

Csáki Csaba előadásának provokatív témája az volt, hogy vajon meddig finanszírozható a fejlesztés és a működtetés, ha a big-tech cégek GMI ága három év után is veszteséget termel? Van-e a láthatáron olyan megoldás, ami nyereségessé tehetné a GMI vállalkozásokat? Elfogadható-e a jelenlegi környezeti hatás mértéke az ellentmondásos társadalmi-gazdasági haszon, a bizonytalanság és a tőke-igény árnyékában? Egyáltalán, képes-e a társadalom és a piaci szereplők olyan gyorsan befogadni ezeket a megoldásokat, amilyen sebességgel a technológia újítások mozdulnak előre?

Nemeslaki András az elmúlt két év közgazdasági Nobel díjasainak munkásságára alapozva tárgyalta az előadás a technológia és innováció szerepét gazdasági növekedésünkben és jólétünkben. Az „AI bias” és az „excessive automation” problémái azt jelzik, hogy a technológiai fejlődés nem mindig emberközpontú, és ha a döntéshozók nem teremtenek megfelelő ösztönzőket, az innováció a produktivitás növekedése mellett társadalmi egyenlőtlenségeket is mélyíthet. A 2025-ös Nobel díjasok a schumpeter-i ihletésű növekedési modelljei ugyanakkor a „kreatív rombolás” pozitív szerepét hangsúlyozzák.

Köves Alexandra szerint az emberiség jelenleg a civilizációját megtartó komplex környezeti rendszereket messze túlhasználja, és a kilenc azonosított planetáris határból hatot már átlépett. A mesterséges intelligencia megjelenése sokak számára azt a reményt is hordozza, hogy a segítségével könnyebben hoz majd az emberiség megfelelő döntéseket, és képesek leszünk szinte valós időben monitorozni döntéseink következményeit. Meg tudunk-e határozni olyan társadalmi víziót, és beavatkozási lépéseket, amelyek egy, az emberiséget és a természeti környezetet egyszerre szolgáló mesterséges intelligencia képét vetítik előre?

Az előadásokat követően panelbeszélgetésre került sor, amely a fenntarthatósági és digitális kettős átmenet vállalati kihívásait vette sorra. A meghívottak Kő Andrea, Loconci Dávid, Dobos Imre, Dombi Mihály és Málovics György voltak. A beszélgetést Ásványi Katalin és Harangozó Gábor moderálta.