Lev Petrovics Pitajevszkij 1933. január 13-án született a Szovjetunióbeli Szaratovban. Az ottani egyetemen kezdte tanulmányait fizikából. Kiváló eredménnyel tette le a vizsgát az „elméleti minimum”-ból Landaunál, így 1955-től a Landau-iskola tagja lett, noha témavezetője Jevgenyij Lifsic volt. Ekkor kezdett a szuperfolyékony hélium tulajdonságainak vizsgálatával foglalkozni, és ez a téma élete folyamán újra és újra előbukkant munkáiban. A Bose-folyadékok vortexeire vonatkozó Gross‒Pitajevszkij-egyenlet ma is alapvető szerepet játszik a hideg atomok fizikájában. Erre alapozva szinte élete végéig aktív tagja volt a trentói egyetemen az alkáliatomok Bose‒Einstein-kondenzációjának elméleti vizsgálatával foglalkozó csoportnak, ahol élete utolsó évtizedeit töltötte.

Visszatérve pályája elejére, a kandidátusi fokozat megszerzése után egy rövid ideig a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának a földmágnességgel, az ionoszférával és a rádióhullámok terjedésével foglalkozó intézetében dolgozott, majd 1960-ban a Kapica által vezetett Fizikai Problémák Intézetében kapott állást, ahol balesetéig Landau is dolgozott, és emigrációjáig ez volt a tudományos otthona.

A már említett témája, a 3He és 4He szuperfolyékonysága mellett kiemelkedő eredményeket ért el a plazmafizikában, az ionoszféra aerodinamikájában. Közben részt vett a Landau‒Lifsic-sorozat hiányzó részeinek megírásában. A végső formájában tízkötetes sorozat három köteténél Jevgenyij Lifsic mellett ő a másik szerzői, de egy negyedik kötet szerzői között is szerepel a neve.

Az 1990-es évek elejétől egyre több időt töltött az olaszországi Trento egyetemén. 1998-tól nyugdíjazásáig, 2008-ig az egyetem professzora volt, de tudományos munkáját ezután is folytatta. 2019-ig rendszeresen jelentek meg cikkei a Physical Review-ban.

Tudományos munkásságáért számos elismerésben részesült. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája 1976-ban levelező, 1990-ben rendes tagjává választotta. 1997-ben a Feenberg-emlékérmet, 2008-ban az Orosz Tudományos Akadémia Landau-aranyérmét, 2018-ban az Olasz Fizikai Társulat Fermi-díját, ugyancsak 2018-ban a nemzetközi Pomerancsuk-díjat, 2021-ben az Amerikai Fizikai Társulat Onsager-díját kapta. Kiemelkedő tudományos eredményei és a hazai fizikusokkal való együttműködése elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia 1998-ban tiszteleti tagjává választotta.

Emlékét megőrizzük.

Sólyom Jenő, az MTA rendes tagja