XI. Fizikai Tudományok Osztálya

Elhunyt Domokos Gábor részecskefizikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja

Életének 90. évében elhunyt Domokos Gábor, a Johns Hopkins Egyetem professzor emeritusa

2022. március 25.

2022. évi márciusi nemzeti ünnepünk reggelén elhunyt Domokos Gábor, aki a részecskefizikai fizikai kutatások nemzetközi élvonalába Magyarországon végzett elméleti kutatásaival robbant be. A nagyenergiás részecskeszórási amplitúdó analitikus tulajdonságait meghatározó Regge-pólusokat az amplitúdó Lorentz-invarianciájával összehangoló Lorentz-pólusok elméletében elért eredményeiről harminc évesen a Dubnai Egyesült Atomkutató Intézetben nyújtott be disszertációt a kandidátusi fokozat megszerzésért, amelyet azonban rögtön a fizikai tudományok doktora fokozattal fogadtak el.

Kutatásait a KFKI-ban folytatta tovább, ahol a Lorentz-pólusok csoportelméleti és analitikus tulajdonságainak vizsgálatára 1964-1968 között kiváló fiatal kutatókból álló kutatócsoport (Kövesi Zsuzsa, Sebestyén Ákos, Surányi Péter, Szegő Károly és Tóth Kálmán) szerveződött köré. Csehszlovákia 1968-as katonai megszállása derékba törte e csoport munkáját: az agresszió ellen tiltakozva feleségével Kövesi-Domokos Zsuzsával emigrált.

Pályáját az Egyesült Államokban folytatta, ahol 1968-tól folyamatosan a Johns Hopkins Egyetem (Baltimore, USA) professzora volt. Számos meghívása közül kiemelhető a Firenzei Egyetemen és a Lanzhou Egyetemen (Kína) végzett többszöri vendégprofesszori munkája, valamint vendégkutatói közreműködése a CERN és a DESY nagyenergiás fizikai kutatóközpontokban. Érdeklődése a szóráselmélet csoportelméleti eszközökkel végzett kutatásától a közvetlen fenomenológiai kérdések kvantumtérelméleti tanulmányozása felé fordult. Nagy visszhangot kiváltó cikksorozatban tett javaslatot a mélyen rugalmatlan elektron szórás frissen felfedezett skála-invarianciájának egymást átfedő rezonanciákkal történő értelmezésére. Fontos megjegyeznünk, hogy akárcsak e kutatásai során, később is igyekezett szoros kapcsolatban maradni a hasonló témákon dolgozó magyarországi kutatókkal.

Az elsők között foglalkozott a nehézion-ütközésekben a kvarkanyag kialakulásakor keletkező lepton-párok energiaspektrumával. Intenzíven kutatta az erős kölcsönhatás színdinamikai modelljén túllépő elméleteket és kísérleti kimutatásuk lehetőségét (például összetett kvarkok és erősen kölcsönható leptonok modelljei). Nagy érdeklődéssel fordult az ultra nagy energiájú kozmikus sugárzási komponens eredetének, különösen a Greisen–Zatsepin–Kuzmin-határt meghaladó energiával észlelt események magyarázata felé. Kutatásai középpontjában a kozmikus eredetű neutrínók észlelése, a standard modellen túli fizikának a neutrínó teleszkópok szélesedő arzenáljával történő kimutatási lehetőségei álltak.

Kutatásaival elért nemzetközi tekintélyét jelentősen fokozta a Kövesi-Domokos Zsuzsával 1974-ben megalapított Johns Hopkins Workshop in Theoretical Physics. Az évente megrendezett, mindmáig folyamatos műhelytalálkozó egyike volt a legelsőknek, ahol egy-egy szűkebb, de éppen az érdeklődés középpontjában álló részecskefizikai kérdéskört az azzal legeredményesebben foglalkozó szakértők vitatnak meg. Ismertségét fokozta, hogy a műhelyek helyszínei forgószínpad szerűen váltakoztak a társuló egyetemi intézetek (Chalmers University, Göteborg; Universitá di Firenze, Friedrich-Wilhelms-Universität, Bonn; Heidelberg Universität, Johns Hopkins University; időszakosan Lanzhou Egyetem, Seoul University) között. Gábor a rendszerváltás első biztató jelére azonnal kapcsolatba lépett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Elméleti Fizikai Tanszékével, és a 14. Műhelyt az alacsonydimenziós térelméletek nem-perturbatív módszereiről 1990-ben Debrecenben tartották. Ettől kezdve az ELTE tagja a szervező konzorciumnak. Emlékezetes volt a Strong Matter in the Heavens címmel 2005-ben, majd a 2017-ben Beyond the Standard Model címen tartott budapesti Johns Hopkins Workshop. Ez a kiemelkedő tekintélyű elméleti részecskefizikai esemény jelentősen hozzájárult a magyar kutatók nemzetközi kapcsolatainak kiterjedéséhez az 1990-es évtizedben, és ma is értékes fórumot ad az általuk elért kutatási eredmények informális megismertetéséhez.

Tudományos munkásságát és a magyar részecskefizikusokkal egész életében fenntartott szoros szakmai kapcsolatait az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tiszteleti tagsággal, a Magyar Tudományos Akadémia 1995-ben külső taggá választásával ismerte el.

Volt munkatársai, diákjai szeretettel gondolnak kedves és lelkes személyiségére. Emlékét megőrizzük.

Patkós András és Trócsányi Zoltán, az MTA rendes tagjai