Bár a neoliberalizmus fénykorában szinte teljesen eltűnt a köztudatból, ma az iparpolitika kétségkívül globális reneszánszát éli. Az éghajlatváltozás politikai és gazdasági problémaként való megjelenése, a 2008-as gazdasági válság és a neoliberális gazdaságpolitikába vetett hit meggyengülése, a világjárvány és a megnövekedett geopolitikai feszültségek folyamatos aggodalomra adnak okot az ellátási láncok rugalmasságával, a piacok erőforráselosztó képességével, valamint a gazdaság- és nemzetbiztonsággal kapcsolatban. Az itt sorolt folyamatok szükségszerűen igényt teremtettek a gazdaságba történő állami beavatkozásra, egy új típusú iparpolitikára. Ez az iparpolitika azonban különbözik elődjeitől, egyrészt abban, hogy szorosabban kapcsolódik az innovációs politikához, másrészt a környezetvédelmi célkitűzésekhez is, melyet a zöld iparpolitika elnevezés fogalmának elterjedése is jelez.

A tanácskozáson készült képgaléria a fotóra kattintva nézhető meg Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Az iparpolitika alkalmazása, egyes szektorok kiemelt fejlesztése, vagy akár nemzeti bajnok vállalatok létrejöttének támogatása valóban sikeres politika lehet, de vezethet akár piaci torzulásokhoz és az állami erőforrások hatékonytalan elosztásához is. A kínai állam gyakorlata kiválóan illusztrálja a különböző iparágak állami támogatásának e dilemmáját. Ez különösen az általunk "zöld nagy ugrásnak" nevezett folyamat során, azaz a zöld iparágak, például a napelem- és az elektromosautó-ipar ösztönzése kapcsán fontos, amelynek esetében az állami támogatás több szempontból is az állami érdek szolgálatában áll.

Az egyik ilyen szempont a környezeti károk csökkentésének igénye. E célok kiemeltsége egyrészt a közelmúltbeli hosszú távú fejlesztési tervekben, másrészt abban a kínai vállalásban is kifejezésre jut, hogy a széndioxid-kibocsátás 2030-ig történő tetőzése után az ország 2060-ig eléri a CO2-semlegességet is. A "zöld nagy ugrás" és annak révén a kínai növekedési modell fenntarthatóvá tétele azonban nem pusztán - és talán nem is elsősorban - a környezeti károk csökkentése miatt fontos, hanem azért is, mert a kínai vezetés érvelésében a gazdasági felemelkedés a hidegháború vége, majd a kínai világgazdasági nyitás meghirdetése óta fontos hatalmi politikai legitimáló tényező, azaz a párt túléléséhez köthető politikai önérdek is. Végül a zöld iparágakban tevékenykedő kínai gyártók az állami támogatás segítségével globálisan is az iparág versenyképes szereplőivé, nemzeti bajnokaivá válhatnak, fémjelezve a hazai innovációban rejlő potenciált, erősítve Kína globális gazdasági és politikai pozícióját. Az e célok érdekében tett erőfeszítések pedig sok szempontból gyümölcsözőek, hiszen napjainkra Kína rendelkezik a világ legnagyobb szél- és napenergia termelésével, illetve a legnagyobb telepített szél- és napenergia-termelő kapacitással is, a kínai elektromos autópiac a világon a legnagyobb és a leggyorsabban bővül, a zöld iparágakban működő kínai vállalatok pedig globálisan megkerülhetetlen szereplőkké váltak.

Talán kevéssé kérdés, de igazolásra vár, hogy mennyiben köszönhető e vállalatok jelenlegi sikere az állami beavatkozásnak, milyen módon támogatta a múltban és hogyan segíti (segíti-e) jelenleg a kínai állam a hazai zöld iparágakat? Kérdés ugyanakkor, hogy mennyire hatékonyan alkalmazta a kínai vezetés az állami ösztönzőket a zöld iparágak fejlesztése során? Mennyiben preferált célpontjai például az állami támogatásoknak a kínai állami cégek, vagy független-e ez az ösztönzés a tulajdoni struktúrától? Szintén válaszra vár, hogy vajon hosszútávon - az állami ösztönzők fokozatos kivezetése után - is sikeres tud-e lenni a kínai gazdaság "zöldítése", avagy e stratégia csupán az állam folyamatos atyáskodása és szubvenciói révén lehet életképes. Végezetül kérdés az is, valójában milyen szerepet játszanak, mennyire fontosak a környezetvédelmi szempontok a bel- és külpolitikai aspektusok mellett, azaz ténylegesen zöld-e a "zöld nagy ugrás"? Az itt megfogalmazott kérdések az elmúlt években kerültek a tudományos figyelem középpontjába, így a témában publikált nemzetközi és hazai tanulmányok száma relatíve alacsony, holott annak relevanciájához nem férhet kétség. Ennek jegyében az előadás egyrészt feltérképezi a kínai állam zöld iparágakra - elsősorban a napelemgyártásra és az elektromos autóiparra - irányuló szerteágazó támogatási rendszerét, másrészt megvizsgálja az iparpolitikai beavatkozás hatékonyságát is.