Világgazdasági Tudományos Tanács

A spanyol ipar a nagy pénzügyi válság után: kihívások és reakciók – A Világgazdasági Tudományos Tanács 24. ülése videón

Milyen gazdasági és környezeti hátterrel működik a spanyol ipar? Melyek a magyarországihoz hasonló spanyol iparpolitikai, ágazat-fejlesztési célok? Miként írhatók le azok az általános iparpolitikai és európai uniós trendek, amelyek mindkét országban jelentősen megszabják a gazdaságpolitika feltételeit és eszközeit? Ezekről beszélt az MTA Világgazdasági Tudományos Tanácsának legutóbbi ülésén Éltető Andrea, a KRTK Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa. Előadása és az azt követő vita felvétele cikkünkben megnézhető.

2024. május 27.

Az utóbbi évtizedben négy nagy világszintű trendet észlelhetünk, ami kihat az iparra, iparpolitikára:

1. a szolgáltatások és az ipar összefonódása,
2. az Ipar 4.0 előretörése,
3. a fenntartható, „zöld”, körforgásos elv érvényesülése
4. a globalizáció lassulása. Alapvető fontosságú, hogy nem lehet az iparpolitikát elkülöníteni más politikáktól, mert összefügg és kölcsönhatásban van a gazdaság sok más területével.

A Világgazdasági Tudományos Tanács ülésén készített képek a fotóra kattintva nézhetők meg Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

2020-2023-ban a pandémia és az orosz-ukrán háború okozta ellátásilánc-fennakadások még inkább felerősítették a reziliencia, a saját európai ipar megerősítésének szándékát, a digitális és zöldátalakulás, valamint a stratégiai autonómia fő célokká váltak. Ez utóbbiban a spanyolországi kritikus fontosságú nyersanyaglelőhelyek is fontos szerepet játszanak. A bányák nyitása miatt fellépő környezetkárosítás azonban ellentétbe kerül a természetvédelemmel, de akár a helyi halászokkal is. A klímaváltozás miatti folyamatok, például az aszály és a vízkorlátozások befolyásolják a mezőgazdaságot, turizmust, élelmiszerárakat. Spanyolország esetében a decentralizált állam egyrészt jobban lehetővé teszik a helyi igények kielégítését, másrészt meg is nehezíti egy központi akarat keresztülvitelét, amikor adott esetben ellentétek alakulnak ki egyes régiók között vagy egy régió céljai és a központi célok között.
A spanyol állami iparpolitikában mindenesetre megfigyelhető a köz- és magánszféra közötti együttműködésre törekvés, egyeztetés a kkv-kkal, a nagyvállalatokkal és a szakszervezetekkel, az egyetemekkel, kutatóközpontokkal. Egy- egy új célra új intézményt is létrehoznak, ami növelheti a bürokráciát, de ezekkel együtt egy felelősebb, átgondoltabb, demokratikusabb döntéshozást tesz lehetővé.

Spanyolország kiválóan ki tudja használni az EU új pénzügyi kereteinek lehetőségeit, lehívja a forrásokat, ugyanakkor kihívás úgy elkölteni ezeket, hogy valóban jól hasznosuljanak. A Helyreállítási és Reziliencia Tervre kapott összeg 7%-át K+F-re, 10%-ot oktatásra, képzésre, 40% -ot zöld átállásra, 30%-ot digitális átmenetre fordítják és 12 stratégiai gazdaságélénkítési és átalakítási programot hoztak létre (PERTE), amelyek az állami és a magánszektor közötti együttműködés keretében valósulnak meg.

Éltető Andrea vitaindító tanulmánya ide kattintva olvasható.