Miért éppen most, a gazdasági válság kirobbanása után csaknem egy évtizeddel alakul meg újra a Világgazdasági Tudományos Tanács (VTT)?

Biztosan korábban is szükség lett volna rá, de most alakult ki olyan helyzet, hogy az Akadémia erre késznek mutatkozott. Körülbelül egy évvel ezelőtt vetettem fel a javaslatot Lovász elnök úrnak, aki igen gyorsan felkarolta. Újjáalakulásról beszélünk, mert a Tanács elődje az 1970-es évektől egészen a 90-es évekig működött.

Nemzetközi gazdaságtannal foglalkozó fiatal kutatóként részt vett a munkájukban?

Tagként ugyan nem lehettem ott a Tanácsban – tekintélyes, idősebb kutatókból álló testület volt –, azonban kétszer is voltam meghívott előadó, vagyis az én anyagomat vitatták meg, ami nagy megtiszteltetésnek számított.

Ez az újonnan megalakult tanács más jellegű lesz, a fiatalabb generáció is megjelenhet a tagságban?

Nevében és szakmai profiljában hasonló lesz elődjéhez, azonban a tagsága jóval szélesebb körből merít. Tagjai egyrészt a tudományterület akadémikusai, a tiszteleti tagok pedig idősebb, szintén akadémikus kollégáik. Helyzetük közt a különbség leginkább abban áll, hogy a tagoktól elvárjuk, hogy anyagokat készítsenek, a tiszteleti tagok felé viszont nincs ilyen kifejezett kérés. Ezen túl az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézet igazgatójával, Szanyi Miklóssal egyeztetve különböző egyetemekről és kutatóhelyekről is meghívtunk résztvevőket, akik mindannyian ismert világgazdasági kutatók. Fontos szereplők lesznek a tanácskozásokon az iparvállalatok képviselői is – csaknem tucatnyian közülük is elfogadták a felkérésünket.

A világgazdaság folyamatainak elemzése a gazdasági szereplők mellett a kormányzat munkáját is segítheti, e téren milyen együttműködésre számít?

A korábbi VTT esetében ez az együttműködés formálisan is megmutatkozott, hiszen a szervezet elnöke általában az MTA Világgazdasági Kutatóintézet igazgatója – hosszú időn keresztül Bognár József – volt, munkáját pedig társelnökként a kormányzaton belül működő Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkárságának vezetője segítette. A most újjáalakuló Tanácsnak nem lesz társelnöke, viszont több kormányzati intézményt is felkértünk, hogy delegáljanak résztvevőket – örömmel mondtak igent. Legyen szó kutatókról, gazdasági vagy állami szereplőkről, a kérdések és a problémák közösek.

Ugyanakkor fontos megjegyeznem, hogy a Tanács munkája során elkészülő elemzések, szervezett eszmecserék eredményeit nem célunk konkrét gazdaságpolitikai javaslatokra lefordítani. Munkánkkal leginkább a világgazdasági folyamatok jobb megértését szeretnénk szolgálni mind a szakmán belül, mind a társadalomban. Ez azért különösen fontos, mert úgy érzem, hogy ma a szélesebb körű szakmai vitákra kevesebb mód adódik, a korábbi VTT ülései pedig rangos és tartalmas szakmai fórumokként élnek az emlékezetemben.

Mit lát majd a külvilág a Tanács működéséből?

Évente négyszer ül össze a Tanács, és a szakmai megbeszélések, a közös gondolkodás eredményeiből éves jelentést adunk ki. Ennek elkészítését és kiadását az MTA KRTK Világgazdasági Intézetén belül felálló titkárság végzi, az Akadémia által biztosított támogatásból. Emellett üléseinkre szakújságírókat is meghívunk, akik így első kézből tudósíthatnak az eredményekről. Az 2017. december 14-i újjáalakuló ülésen az ünnepélyes köszöntők után nyomban belekezdünk a szakmai munkába, és megvitatjuk Szanyi Miklós tanulmányát a műszaki fejlődés és a hosszú távú gazdasági ciklusok közötti összefüggésekről.

A számtalan pozitív visszajelzés nyomán úgy érzem, hogy a szakmának valóban hiányzott egy ilyen fórum, és bízom benne, hogy ez a kezdeti lendület hosszú évekig kitart. A témánál nehéz izgalmasabbat és aktuálisabbat találni, így minden adott ahhoz, hogy a Világgazdasági Tudományos Tanács képviselje a gazdaságtudományi kutatásokat az Akadémia utóbbi években meghirdetett stratégiai programjai között.