„A Magyar Tudományos Akadémia egyik kiemelkedő közfeladata, hogy szorgalmazza és segítse a tudományos kutatások eredményeinek társadalmi és gazdasági hasznosítását” – mondta a Világgazdasági Tudományos Tanács (VTT) újjáalakulását köszöntve Lovász László, az MTA elnöke. A VTT-t alapítói az 1970-es években abból a célból hozták létre, hogy a világgazdasági nyitás folyamatában a magyar gazdaságpolitikai döntéshozókat és vállalatokat tudományosan rendszerezett információkkal és ismeretekkel támogassák. Főbb céljait abban határozták meg, hogy időben és objektíven informálja az érintetteket a várható globális változásokról, segítse a hosszabb távú tervezést és a mikroszféra döntéseit, tanácsot adjon a főbb nyugati és fejlődő országokkal kapcsolatos magyar gazdasági koncepciók kidolgozásához. „Újjászervezése lehetséges válasz a világgazdaságban zajló gyökeres átalakulási folyamatokra” – hangsúlyozta az Akadémia elnöke.

Török Ádám, az MTA főtitkára, a VTT elnöke nyitóbeszédében (a videón 8:57-től látható) elmondta, hogy a testület a kutatás, az oktatás és képzés, az üzleti szféra, valamint a kormányzat szakembereinek részvételével negyedévente vitafórumokat szervez a Tanács tagjai által legfontosabbnak ítélt világgazdasági kérdésekben, továbbá ajánlásokat fogalmaz meg a jövőbeli kutatásokra vonatkozóan. „2018-ban várhatóan a következő témákkal foglalkozunk: távol-keleti növekedési centrumok, Donald Trump és az amerikai növekedési problémák, valamint az év második felében Oroszország gazdasági fejlődése, továbbá a nyersanyag- és energiapiaci problémák” – tette hozzá Török Ádám. „Az aktuális kutatási témákról szervezett eszmecserék anyagaiból rendszeres publikációk közrebocsátását tervezzük. Egy-egy kötetben négy konferencia anyaga szerepelne” – jelentette be a VTT elnöke.

Műszaki fejlődés és hosszú távú gazdasági ciklusok

Szanyi Miklós előadása ide kattintva letölthetőA testület első konferenciájának nyitóelőadását Szanyi Miklós, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének igazgatója tartotta (a videón 18:48-tól látható). „A közgazdasági gondolkodás régen felismert összefüggése, hogy a műszaki fejlődés a gazdasági növekedés legfontosabb hajtóereje: az új termékek újabb és újabb szükségletek kielégítését teszik lehetővé, és az újfajta termékek gyártása hozzáadódik a korábbi gazdasági teljesítményhez. A korszakos jelentőségű változásokat nevezzük műszaki-gazdasági paradigmaváltásnak” – magyarázta. Fontos, hogy minden paradigmának van valamilyen olcsó, tömegesen előállítható, potenciálisan korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló erőforrása, mindig van valamilyen új vagy újszerűen használt infrastruktúra-elem, továbbá új gazdasági és társadalmi intézmények, újszerű szervezeti megoldások is megjelennek. Jelenleg, az ötödik műszaki-gazdasági paradigma idején e három tényező a következő: olcsó mikroelektronikai alkatrészek, az internet, valamint az interneten szerveződő közösségek.

A közgazdasági szakirodalom két irányzat mentén vizsgálja a gazdasági fejlődés ciklusait. A gazdasági fejlődés idősorait elemezve Nyikolaj Kondratyev az 1930-as évek közepén számolt be arról, hogy a gazdasági fejlődés 50-60 év hosszúságú ciklusokra bontható. A ciklus első felét gyorsuló növekedés és expanzió jellemzi, amit lassulás, recesszió követ, majd a mélypont után újabb fellendülés következik. A másik irányzat azt vizsgálja, hogy miért alakulnak ki ütemkülönbségek a gazdasági növekedés során. A Joseph Schumpeter nevéhez köthető evolúciós innovációelmélet szerint a tudományos fejlődés időről időre alapvetően új ismereteket, koncepcionálisan új megközelítéseket és megoldásokat produkál. Az ezekre irányuló kutatási erőfeszítés akkor válik intenzívebbé, amikor a piaci szereplők mozgástere a korábbi műszaki feltételek mellett beszűkül. Amint viszont egy-egy tudományos áttörésre sor kerül, az láncreakciót indíthat el, így további kapcsolódó előrelépések történnek más tudományterületeken is.

A vállalkozók a felhalmozódó új tudásanyagból próbálnak piaci igényeket kielégítő terméket létrehozni – az innováció tehát az új ismeretek gazdasági hasznosítása.

Szanyi Miklós Fotó: mta.hu/Szigeti Tamás

Melyek lehetnek a következő, a hatodik műszaki-gazdasági paradigma, ciklus meghatározó elemei? „Ezek meghatározása a szakasznak elején még inkább a jóslás kategóriájába tartozik” – hangsúlyozta Szanyi Miklós. A kutató azonban felvázolt néhány jellemzőt. Újszerű elemnek nevezte az adatfelhőt, a big data-t; az adattömegben való hatékony keresés és szelektálás válik az egyik legfontosabb tudássá; az adatok és információk új kombinációi adnak majd lehetőséget új termékek kialakítására. Az internet a jelenlegi paradigmában még elsősorban mint termékelem jelentkezik, a következőben viszont már mint új infrastruktúra-elem, értékesítési csatorna válik meghatározóvá. „Arra hajlok, hogy a hatodik ciklus lesz az, amelyik több lehetőséget biztosít Magyarország felzárkózására, viszont ennek kiaknázására már most el kell kezdeni felkészülni. Az a feladatunk, hogy azonosítsuk a hatodik ciklus fő tendenciáit” – zárta előadását Szanyi Miklós.

Nagy szükség van társadalmi innovációkra is

Az előadáshoz kapcsolódó Szalavetz Andrea előadása ide kattitva letölthetőelső korreferátumot Szalavetz Andrea, az MTA KRTK Világgazdasági Intézet tudományos főmunkatársa tartotta (a videón 58:20-tól látható). Szerinte nem lehet csupán technológiai oldalról közelíteni azt a folyamatot, amelynek során új műszaki–gazdasági paradigma alakul ki. Az újonnan létrehozott radikális innovációkat továbbfejlesztve, azokat számos egyéb kontextusban is alkalmazni kezdik a vezető iparágon kívül, új iparágak jönnek létre, új vállalkozások sokasága lép piacra, sok piacon lévő cég pedig kivonulni kényszerül, felpörög a gazdasági növekedés, változnak a társadalmi létformák. „A kimenetelt erőteljesen befolyásolják az intézmények, a szakpolitika, a pénzügyi szektor, az infrastruktúra fejlettsége, a technológiai fejlődéssel párhuzamosan megjelenő új üzleti modellek és a társadalmak felkészültsége ezeknek a befogadására” – mondta az előadó.

A Világgazdasági Tudományos Tanács újjáalakuló ülésének résztvevői (MTA székház felolvasóterem, 2017. december 14.) Fotó: mta.hu/Szigeti Tamás

„A fejlődés talán soha nem volt még olyan mértékben, olyan látványosan tudomány- és technológiavezérelt, mint napjainkban. Tovább erősödő tendencia a technológiai konvergencia, amikor fejlődési pályájuk egy pontján meghatározott technológiák más technológiákkal olvadnak össze: ilyen a nanotechnológia, a biotechnológia, az információtechnológia, a kognitív tudomány, az orvosi technológia; a 3D nyomtatás és a robotika jellegzetes technológiaegyüttese” – mondta Szalavetz Andrea. Az előadó szerint a hatodik hosszú hullám kialakulásában fontos szerepe van/lesz a a gépi tanulással kombinált mesterséges intelligenciának. Szalavetz Andrea hangsúlyozta: „a fejlődésnek talán még soha nem volt akkora szüksége jól kialakított szakpolitikai rásegítésre. Arra, hogy az üzleti célú innovációkat társadalmi innovációk egészítsék ki, mint napjainkban, amikor a javakhoz való hozzáférés eddig jól bevált mechanizmusa egyre inkább akadozni kezd (…) Az elosztási rendszer átfogó reformjára van szükség ahhoz, hogy az új technológiák schumpeteri »teremtő rombolásából« a rombolást az átlagosnál erőteljesebben átélő társadalmak (társadalmi rétegek) is képesek legyenek az újdonságokat befogadni, azokhoz alkalmazkodni”.

A kimaradás veszélyei

Havas Attila előadásának prezentációja ide kattitva letölthetőA második korreferátumot Havas Attila, az MTA KRTK Közgazdaságtudományi Intézet tudományos főmunkatársa tartotta (a videón 1:11:25-től látható). Az előadó szerint fontos lenne tisztázni a kérdéskör vizsgálatára használt fogalmakat: a technológiai paradigmákat, az ipari forradalmakat, a termelési rendszereket. Példaként említette, hogy egyes elemzések szerint egyetlen, a 17. század közepétől tartó ipari forradalomról van szó, más felfogás szerint viszont olyan alapvető változások következtek be a termelési eljárások, anyagok és az energiaforrások területén, hogy négy vagy akár hat ipari forradalmat is elkülöníthetünk.

Mint mondta, a tiszta fogalomhasználat követelménye nemcsak a tudományos kutatás során alapvető, hanem annak a kérdésnek a megválaszolásában is fontos, hogy mit támogassanak a szakpolitikai eszközök. A zavaros, tisztázatlan fogalmak miatt nem ismerhetjük fel a változásokat okozó tényezőket, nem érthetjük meg az összefüggéseket és a folyamatokat, nem mérhetjük fel a várható következményeket, és nem alkothatunk átlátható, elfogad(tat)ható, meggyőző és megvalósítható stratégiát nemzeti, regionális, vállalati szinten.

„A hatodik műszaki-gazdasági paradigmát komplex változások, mélyreható döntések jellemzik” – hangsúlyozta Havas Attila. A szakpolitikai döntés-előkészítés során sok résztvevő eltérő, egymást kiegészítő tudásának, tapasztalatának felhasználására van szükség, mert az előretekintési folyamat során kialakuló közös jövőkép csökkenti a bizonytalanságot. A kicsi, közepesen fejlett országok esetében a hatodik műszaki-gazdasági paradigma lehetőséget biztosít a meglévő tudás újfajta hasznosítására, új üzleti modellek fejlesztésére, a vállalatok „feljebb léptetésére” (upgrading) a nemzetközi termelési és innovációs hálózatokban. „Az átalakuló nemzetközi termelési és innovációs hálózatokból való kimaradás veszélye az, hogy a tudásintenzív tevekénységek arányának még alacsonyabb szintje áll be, az alacsony bérek miatt a tehetségek kiáramlanak az országból, s ez ördögi körré áll össze; a robotokkal könnyen helyettesíthető munkahelyek elvesztése pedig súlyos társadalmi-gazdasági következményekkel jár” – mondta Havas Attila, aki szakpolitikai következtetésekkel, ajánlásokkal zárta előadását.