Fizetési rendszerek az inkumbencia után? – technológiai fejlődés és szuverenizáció

A nemzetközi fizetési rendszer, annak infrastruktúrája a 2010-es évek eleje óta fokozott módon fragmentálódik. Az inkumbens fizetési megoldások a levelező banki kapcsolatokra és a SWIFT-re támaszkodnak, míg az alternatív rendszerek, a niche technológiák kikerülik. A folyamat két meghatározó szempontrendszere a technológiai fejlődés, az informatikai hálózatok kapacitásainak exponenciális mennyiségi és minőségi növekedése, a digitális technológiák széles körű elterjedése, illetve a szuverenizáció, az államok igénye a stratégiai autonómiára a fizetési rendszerek szintjén is.

Deák András
(A tanácskozáson készített képgaléria a fotóra kattintva tekinthető meg.) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Ugyanakkor a fragmentáció ellentétes a globális fizetési rendszer természetével, leginkább hálózatos jellegével. Ezen inherens jellemvonások miatt a valóban globális megoldások száma erősen korlátos, számtalan gazdasági érv szól amellett, hogy a világon csak néhány nemzetközi fizetési rendszeren keresztül bonyolódjon le a nemzetközi fizetések és elszámolások legjava. A tanulmány amellett érvel, hogy e kiválasztódási folyamat jellemzően a szuverenitási szempontok mellett zajlik, a kormányok és a jegybankok érdekei lesznek a meghatározóak. Ezek és legfőképp a nagyobb gazdasági hatalmak képesek szuverén nemzetközi fizetési rendszereket létrehozni és azoknak gazdasági jelentőségüknél fogva érvényt szerezni. Ugyancsak képesek arra, hogy az alternatív megoldásokat, ideértve a különböző blokklánc-technológiákat vagy jegybanki együttműködéseket szabályozzák vagy legalábbis korlátozzák.

Ezért a jövő nemzetközi fizetési rendszere fokozottan a nemzetközi politika körvonalai mentén fejlődik majd. Ez volt a folyamat kiindulópontja is: az inkumbens globális fizetési rendszer, amely a magánbankok együttműködésén és intézményi megoldásain alapult, a 2010-es évek elejére elvesztette pártatlan jellegét, a nyugati országok politikai fennhatósága láthatóvá és érezhetővé vált, biztonságosítva a nemzetközi, esetenként a belső fizetések kérdését is. A alternatív hálózatok kiépítésének kérdése is szuverenitási, kevésbé hatékonysági kérdés marad, ahol a hatalmi versengés intenzitása és jellege lesz a mérvadó. Ennyiben mindegyik nagyobb forgalmú fizetési rendszer politizálódik, miközben a nagyhatalmi befolyástól kevésbé függő blokklánc-technológiák, kisebb jegybankok közötti helyi devizaelszámolási rendszerek, stablecoinok és kriptodevizák jelentősége épp semlegességük miatt értékelődhet fel.