Az elmúlt fél évszázadban a körülöttünk lévő világ gyökeresen megváltozott. Ma hihetetlenül felgyorsult, állandóan változó folyamatok vesznek körül bennünket, amelyek újdonságokat produkálnak, majd nagy sebességgel elterjesztik azokat. Ezek a felgyorsult folyamatok az élet szinte minden területére, a társadalom szinte minden szegmensére kiterjednek. Amit ma tapasztalunk, az természetesen nem ebben a pillanatban születik; ezek a jelenségek és folyamatok valójában pillanatképei egy viszonylag hosszú történelmi átalakulásnak, amelyben élünk. Ha csak az újdonság megteremtését nézzük, akkor a csodagyerekek és egyéni feltalálók világából a kvázi iparosított újdonsággyártás világába jutunk el, egy olyan világba, ahol az egész innovációs folyamat természete és jellege gyökeresen megváltozik. Az üzleti életben, azaz a gazdaságban éppúgy, mint az egyetemek és a kutatóintézetek világában, azaz a felsőoktatásban és a tudományban, de a művészetek, a kultúra, a sport vagy bármely más tevékenység világában is azt látjuk, hogy a hálózatok, a hálózatépítés az interakció domináns formáivá válnak. Ez teoretikus és globális értelemben egyaránt igaz.

A tanácskozáson készített képgaléria a fotóra kattintva nézhető meg Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Noha a hálózatokról és a hálózatosodásról meglehetős vita folyik mindmáig a szakirodalomban, nincs még elfogadott, „tökéletes” definíció. Az ülés alkalmával bemutatott kutatás mondanivalójához – a hálózat, illetve hálózatosodás és ezek alapjaként az innováció a K+F, és a tudás intézményi összefüggései – a leginkább megfelelőnek tűnő meghatározás a következő: a hálózat „…nyitott rendszer, a tranzakciók olyan sajátos terepe, amelyben az egyes tranzakciókat folyamatosan annak függvényében piacosítják, illetve vonják a hierarchia hatáskörébe, hogy melyik oldja meg azokat olcsóbban, melyik út a hatékonyabb.” (Kocsis, Szabó, 2000). A hálózat tehát nem egyszerűen a piac és a hierarchia meghatározott arányú elegye (Williamson, 1991). Máshonnan nézve „olyan, egymással összekapcsolódó, egyének és különféle típusú szervezetek (vállalatok, egyetemek stb.) kapcsolati rendszere, amelyek lokális, nemzeti, regionális vagy globális szinten hozzák létre, szerzik be és integrálják a legkülönbözőbb fajtájú tudást és segítik elő annak a felhasználását. Ám ez csupán az egyik oldala, arca a hálózatoknak. A kutatás rámutat arra is, hogy a professzionalizált, standardizált, „iparosított” innovációs folyamtok átalakulásán túl a crowdsourcing jelensége, és a globális kommunikációs rendszerek használatának rapid kiterjedése (az individuum és csoportjai rendszeres és tartós hálózati összekapcsolódása) a mindennapi ember egyre bővülő, ha tetszik, intézményesülő hozzájárulási lehetőségeit teremtették meg az emberi történelem utóbbi mintegy 70 évben. Hiszen az IKT által kínált lehetőségekre támaszkodva, lényegében mindenkinek módja nyílik arra, hogy innovációs hálózatokhoz kapcsolódjon, és ez jelentősen kiterjeszti az innovációk lehetőségeit.