A globális illiberalizmus arculatai – Videón a Világgazdasági Tudományos Tanács 29. ülése
Csaba László akadémikus előadásában arra az alapkérdésre kereste a választ, hogy a Donald J. Trump második elnökségére rendszerré váló rendszertelenség miként lett a gazdaságpolitikai világfelfogás részévé ugyanúgy, mint egykor a harmincas években.
Tézismondata az volt, hogy az eltérő okokból adott hasonló válaszok közös hozadéka negatív, mind az egyes szereplők, mind a világgazdaság egészére nézve: a win-win helyébe lose-lose lép. Csaba László professzor a világgazdaság egészét meghatározó három nagy gazdasági régió illiberalizmusát vizsgálta az összehasonlító gazdaságban szokásos modell-alkotással és egybevetéssel, némi előrejelzésre is vállalkozva.
Csaba László (A tanácskozáson készített képgaléria a fotóra kattintva nézhető meg.) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás
E vizsgálat indoka kézenfekvő: a három nagy régió mindegyikében az állami közvetlen beavatkozások rendszerszerű megerősödése figyelhető meg az utóbbi években. Sőt, e folyamat olyan jellegű és léptékű, hogy egészében az 1989 és 2008 közötti Nagy Mérséklet időszakához hasonlóan akkor is külön gazdaságtörténeti szakasznak minősül, ha nem kötődik olyan látványos határkövekhez, mint mondjuk egykor a Bretton Woods-i konferencia volt. Bár az előadó nem számít arra, hogy a történelem ismételné önmagát: jól láthatóan Donald Trump kezdeményezései a globális rendszer 19. század eleji logikát követő átszabására néhány hét alatt hamvába holtak. Ugyanakkor Csaba professzor nem állítja azt sem, hogy a globális rendszer szétzilálódása és a nem-állami szereplők térnyerése, valamint a legnagyobb globális aktorok közti játék nem kooperatívvá válása közömbös lehetne a végeredmény szempontjából.
Az előadás és az annak hátterét adó tanulmány következtetése az, hogy a bonyolultsága okán egyre érzékenyebbé váló globális rendszerben olyan feszültségek halmozódnak föl, amelyeket a kölcsönös függőségek elismerésére épülő, jelenleg ismert nemzetközi rendszer csak részben képes kezelni. Az egyoldalú, szűk logikát követő, szuverenista közelítés a közösségi média világa által felerősítve valós politikai erővé válik. De ettől még nem lesz konstruktívvá, vagyis nem feltétlenül termeli ki ama megoldásokat, amelyek fenntarthatóak és az emberiség jólétét szolgálóak lennének. Inkább a Huxley és Orwell műveiből már ismert ’szép új világ’ felé haladunk.
Csaba László bevezető tanulmánya ide kattintva olvasható.