Búcsúzunk!

Horváth Tibor Rákosszentmihályon született 1928. március 18-án. Középiskoláit Baján, Tatán és a Budapesti Piarista Gimnáziumban végezte, ahol 1946-ban érettségizett. 1946-ban iratkozott be a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki szakára, majd az akkor létesített Villamosmérnöki Karon folytatta tanulmányait. Az első magyarországi villamosmérnök évfolyam tagjaként végzett, 1950-ben kitüntetéses villamos­mérnöki oklevelet szerzett az erősáramú szakon.

68 éven át állt a műegyetemi katedrán. Az elmúlt évtizedekben mintegy 15 ezer tanítványa közül több mint 100 diplomázó, illetve doktoráló hallgatója végzett közvetlen irányítása alatt. Igazi polihisztor volt, elmélyülten foglalkozott csillagászattal, nagyon érdekelte a történelem, az irodalom és rendkívül fontosnak tartotta a magyar nyelv helyes használatát és folyamatos művelését.

Tanulmányi eredményei alapján Verebélÿ László professzor 1949-ben még hallgatóként hívta a Villamos Művek és Vasutak Tanszékre, ahol oklevelének megszerzése után tanársegédnek nevezték ki. Főállású munkaviszonya 1950-től folyamatosan a Budapesti Műszaki Egyetemen volt, de mellékállásban 1963-tól 1967-ig a Művelődésügyi Minisztérium Felsőoktatási Főosztályán is dolgozott. Részt vett a felsőfokú technikumok, majd a műszaki főiskolák szervezetének kialakításában, később pedig az egyetemi kutatómunka központi szervezésében. A sokoldalú gyakorlat, valamint a kiváló elődök (Öveges József, Verebélÿ László) példája segítette abban, hogy kitűnő előadó vált belőle.

1960-ban a műszaki tudomány kandidátusa lett, majd 1974-ben megszerezte a műszaki tudomány doktora tudományos fokozatot. 1974-től 1998-ig egyetemi tanárként dolgozott.

1967-től a Nagyfeszültségű Technika Tanszék vezetője lett. 1985 és 1988 között az Erősáramú Intézet igazgatója, 1971 és 1985, valamint 1988 és 1991 között igazgató helyettese volt.

Iskolateremtő egyetemi oktató és tudományos kutató volt, akinek hivatása a tanítás és a nevelés. A mintegy 70 éves Budapesti Villámvédelmi Iskola – melynek gyökerei a 18-ik századra nyúlnak vissza – megalapítója, szervezője és vezetője. A hazai szakmai fórumokon szereplő villámvédelmi szakemberek (több mint 100 fő) döntő része, és külföldiek közül számosan szerte a világon, az ő tanítványai. Volt hallgatói közül sokan ma a Műegyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karának oktatói, több mint 20 fő ma egyetemi tanár a hazai és külföldi egyetemeken.

1998-tól professzor emeritusként is tevékenyen részt vett a fiatalok oktatásában.

Tudományos kutató munkáját 1950-ben a Budapesti Műszaki Egyetem nagyfeszültségű laboratóriumában kezdte. Tudományos kutatási tevékenységének kezdettől fogva központi témája a villámkutatás és villámvédelem. Verebélÿ László professzor villámvédelmi kutatásai indították el, de rövidesen felismerte az elméleti alapok ellentmondásait és kereste ezek megoldását. Ebből eredt legjelentősebb tudományos eredménye a villám becsapási helyét valószínűségi alapon tárgyaló elmélet és számítási módszer, amelynek első változatát az 1960-as évek elején dolgozta ki. Gyökeresen szakított a villámhárító védett terét kereső korábbi felfogással, helyébe a villámhárító vonzási terét, valamint a villámcsapást meghatározó fizikai folyamatokat helyezte. Az akkor éppen csak kibontakozó elektor-geometriai módszernek ez volt az első teljes és fizikailag megalapozott alkalmazása. További, fokozatos fejlesztés eredményeként hozta létre a Valószínűséggel Súlyozott Vonzási Tér elméletét, amely számítógép felhasználásával szinte korlátlan lehetőségeket nyit meg a villámhárítók hatékonyságának, illetve a kockázatnak a numerikus kiértékelésére. A világon elsőként vezette be a villámhárítók szerkesztésére a „gördülő gömb” eljárást, amely a magyar villámvédelmi szabványokban 1962 óta szerepel. Mára ezt az eljárást már világszerte elfogadták, és széles körben használják.

Villámvédelmi kutatások mellett foglalkozott a szabadvezetékek villamos és mágneses erőterének számításával, és bekapcsolódott az ezeknek tulajdonított káros biológiai hatások kutatásába is. Jelentős szerepe volt a hazai elektrosztatikai kutatások megindításában.

Közel 200 tudományos publikációja, valamint 19 könyve jelent meg 4 nyelven. Több mint 50 ismeretterjesztő cikket és könyvet írt. Technikatörténeti munkássága keretében könyvekben és cikkekben foglalta össze a szakmai nagyjainak életét és munkásságát. Kiemelt figyelmet fordított a magyar nyelv művelésére, helyes használatára szóban és írásban egyaránt. Igazi polihisztor volt, nagyon érdekelte a történelem, az irodalom és rendkívül fontosnak tartotta a magyar nyelv helyes használatát és folyamatos művelését.

A Magyar Tudományos Akadémia köztestületének tagja. Évtizedeken át tagja volt az Elektrotechnikai Tudományos Bizottságnak. A Magyar Nyelvi Bizottságban több mint 20 éven át dolgozott. Kezdettől fogva tagja volt az MTA keretében megalakult Szarvas Gábor Asztaltársaságnak, amely a nyelvvédelem ügyével foglalkozik. Tagja volt a Magyar Mérnökakadémiának.

Egyetemi hallgatóként lépett be a Magyar Elektrotechnikai Egyesületbe. Folyamatos közéleti munkáján túl megalapította és vezette a villámvédelmi bizottságot. Aktív résztvevője volt mind a nemzetközi, mind pedig a hazai szabványosítási munkának. 16 hazai villámvédelmi konferenciát szervezett ezzel elősegítve a túlfeszültségvédelmi szakmakultúra itthoni terjesztését. Tevékeny tagja volt az egyesület Technikatörténeti Bizottságának, és jelentős szerepe volt a Magyar Elektrotechnikai Múzeum kialakításában. Társszerzője volt a Magyar Elektrotechnika Története című könyvnek. 1992 és 1994 között a Magyar Elektrotechnikai Egyesület elnökének, 1994-ben pedig tiszteletbeli elnökének választották. Több mint 40 éve tagja az Elektrotechnika szakmai folyóirat Szerkesztő Bizottságának.

Sok évtizedes munkája során kiterjedt nemzetközi kapcsolatokat épített ki. Nemzetközi tudományos és szakmai szervezetekben (IEC, ISH) folyamatosan végzett munkái közül kiemelkedik tevékenysége az International Conference on Lightning Protection (ICLP) területén. A nemzetközi villámvédelmi szervezet elnöke volt 1981-1985 és 1994-1996 között. A Scientific Committee tagja 1991-től. Működésének sikerét mutatja, hogy 1969-ben, 1981-ben és 1994-ben Magyarország rendezte ezt a villámvédelmi világkonferenciát. E konferencia sorozaton 1963 óta minden alkalommal jelen volt. A konferenciákon a meghatározó vezetői, szervezői munka mellett összesen 39 előadást is tartott.

90. születésnapján hazai és külföldi kollégái és barátai, tanítványai és tisztelői a szakma doyenjeként köszöntötték a Műegyetemen. Életének utolsó napjaiban is 20. könyvén – az „ABC of Lightning Interception” című, életművét összefoglaló angol nyelvű könyvön – dolgozott. E könyv lényege a villám felfogásának új filozófiája. Halála akadályozta meg az összefoglaló alapmű elkészültét. Tanítványainak feladata, hogy Horváth professzor úr könyvét befejezzék, és gondolatai nyomán a Budapesti Villámvédelmi Iskola tudományos és oktatási munkáját a jövőben is folytassák.

Személyes példájából tanultunk, örökségét megőrizzük, munkáját tovább folytatjuk és továbbadjuk a következő generációknak.

Kiss István egyetemi docens, tanszékvezető és Berta István egyetemi tanár

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Villamos Energetika Tanszék