2020. február 12-én, hosszú betegség után, 82. évében elhunyt Sir Michael J. Berridge, a Royal Society tagja, az MTA tiszteleti tagja. Kutatási területe a biológiai jelátvitel volt, különös tekintettel a kalcium ion szerepére a hormonok és idegi ingerületátvivő anyagok hatásmechanizmusában. Szerepe kiemelkedő volt azon kutatásokban, amelyek tisztázták, hogy a sejt hogyan észleli a különböző ingereket, s hogyan fordítja a receptorok által detektált információt specifikus Ca²⁺ jellé.

Robert Michell 1975-ben közölt hipotézisét követően Berridge elsőként bizonyította, hogy ingerlést követően a foszfoinozitid anyagcsere és a Ca²⁺ jel kialakulása között ok-okozati kapcsolat áll fenn (1979). Kimutatta, hogy az addig nem ismert másodlagos hírvivő, a foszfatidil inozitol biszfoszfátból képződő inozitol 1,4,5-triszfoszfát (IP₃) egy intracelluláris raktárból, az endoplazmás retikulumból Ca²⁺ -ot mobilizál (1983). Elindította a foszfoinozitidek komplex anyagcseréjének vizsgálatát (1986), elősegítve ezzel többek közt a foszfatidil inozitol 3-kinázos jelpálya felismerését. Elsők között ismerte fel a fiziológiás Ca²⁺ jel oszcilláló kinetikáját (1988-1997) és tette elfogadottá a kalciumos jelátvitel digitális mechanizmusát. Jelentős szerepe volt a Ca²⁺ jel térbeli, a sejten belül körülírt, mikrodoménekre történő kiterjedésének felismerésében (1996-2000).

Berridge nagyszámú, élvezetesen olvasható review-ja az élettudományok teljes területén ismertté tette felfedezéseit, alapvetően befolyásolta az élettudományi alapkutatásokat és serkentőleg hatottak a klinikai orvostudományi kutatásokra is. Közleményeinek példátlanul nagy hatását igazolja az azokra történt 60 ezret meghaladó hivatkozás. Elismertségét jelzi a lovagi címen kívül nagyszámú tudományos díj és tiszteleti tagság. Az MTA 2013-ban választotta tiszteleti tagjául.

Szoros kapcsolatot tartott magyar kutatókkal. Kísérleti eredményei a magyar kutatók számára is nélkülözhetetlen ismeretet jelentenek.

Spät András, az MTA rendes tagja