Nők a Tudományban – Videón a Jubileumi Tudományünnep Problémák és megoldások című előadóülése

A délelőtti előadóülés a női kutatók előrejutását, tudományos előmenetelét hátráltató, rendszerszintű akadályokat vizsgálta. Az ülésen – ahol a problémák megfogalmazása mellett megoldási javaslatok is elhangzottak – többen személyes példájukkal is illusztrálták, milyen nehézségekkel szembesülhetnek a női kutatók. A délutáni konferencián a 19–20. századi úttörő jelentőségű női kutatók alakját elevenítették föl Torma Zsófiától Pécsi Eszterig.

A délelőtti előadóülést Kiss Rita, az MTA alelnöke, egyben a Nők a Kutatói Életpályán Elnöki Bizottság elnöke nyitotta meg. „A tudományos életpálya magasabb szintjein egyre kisebb a nők aránya. Ebben a korábbi nemzedékek lehetőségei, az előmenetel máig jelen lévő akadályai is szerepet játszanak. Feladatunk megérteni, hol és miért szűkülnek a lehetőségek, hogyan segíthetjük, hogy a tehetség és a teljesítmény megfelelő elismerést kapjon” – mondta. Hozzátette:

a női tehetségek kibontakoztatása a tudományos közösség közös ügye,

és ebben az Akadémiának is szerepe van: „Olyan feltételek megteremtésén kell dolgoznunk, amelyek között a család és a tudományos hivatás valóban összeegyeztethető. Ebben a támogató társ és család mellett a munkahelyi közösségeknek, az intézményeknek és a pályázati rendszereknek is felelősségük van. Ezért különösen fontos, hogy az életpályák értékelésekor figyelembe tudjuk venni a ténylegesen kutatásra fordítható időt is.”

Kiss Rita Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Kecskeméti Gábor főtitkár felidézte: az Akadémia az előző években fontos intézkedéseket hozott, amelyek működnek is, ám szerény eredményekkel. „Ez megmutatkozik a statisztikai arányokban: az MTA doktora címet megszerző, majd az akadémiai tagságot elérők között a nők számaránya sajnálatos módon még mindig csekély. Nem szavakra, hanem érdemi tettekre, cselekedetekre van szükség ahhoz, hogy ezek az arányok változzanak” – jelentette ki.

Kecskeméti Gábor Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Kecskeméti Gábor kitért főtitkári pályázatára, amely több pontban is foglalkozott a női kutatók helyzetével. Mint elmondta, az Elnökség a közelmúltban két előterjesztést is elfogadott: ezek részint a pályázatoknál megszabott korhatárokat, részint az akadémikusválasztás témakörét érintik. „Tényleges döntéshozatali folyamatok kezdődtek el – utalt a női kutatók esélyegyenlőségét célzó, operatív szakaszba lépő módosításokra. – Még csak elindultunk ezen az úton, de ezt az utat végig is kell járni.”

Kaptay György Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Kaptay György akadémikus az MTMT-ben fellelhető publikációs adatok, illetve a (független hivatkozásokból számolt) h-index alapján vizsgálta a női és a férfi kutatók tipikus pályaíve közötti különbségeket. Az adatok alapján egy női kutató átlagosan 22,3 éves korában teszi közzé első publikációját, ugyanez az adat a férfiak esetében 24,1. A női kutatók előnye azonban hamar eltűnik, és visszájára fordul: 10 éves kutatói múltnál a női kutatók már 4 éves hátrányban vannak (azaz mintha 4 évvel kevesebbet töltöttek volna a pályán férfi társaiknál), 50 és 70 éves koruk között – amely életkorban a kutatók általában az Akadémia tagjaivá válnak – általában 8–18 évvel vannak lemaradva. „Időt nehéz pótolni” – utalt Kaptay György a Kecskeméti Gábor által korábban említett, az MTA Elnöksége által elfogadott előterjesztésre, amely például az akadémikusválasztásnál életkori kompenzációt alkalmazna a női kutatóknál, figyelembe véve a családalapítás és a gyermekgondozás miatt kieső éveket.

Acsády Judit Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Acsády Judit szociológus előadása elején leszögezte: az akadémiai berkekben a női kutatókat érő hátrányok nem választhatók el a társadalom más területén is tapasztalható jelenségektől. Felhívta a figyelmet a Fiatal Kutatók Akadémiája által végzett, 5000 fő bevonásával készült online felmérésre, amely megállapította, hogy a nők tudományos tevékenységből származó jövedelme jelentősen alulmúlja a férfiakét. A válaszadó női kutatók 48%-a számolt be hátrányos megkülönböztetésről: véleményük szerint egyebek között nehezebben alkalmazták őket, mellőzték őket a vezetői kinevezéseknél, és úgy érezték, női mivoltuk miatt magasabb követelményeket támasztottak velük szemben. „A gyermekvállalás önmagában nem akadályozza a tudományos karriert. Az előmenetel azon múlik, hogy a családban, a közvetlen környezetben van-e támogatás a gondoskodói feladatok ellátására, és mennyire rugalmas az intézményi háttér” – foglalta össze Acsády Judit, hozzátéve, a megállapítás a közéleti és a társadalmi női karrierekre is igaz. Ugyanakkor a sikeres tudományos pálya követelményei – a felkészültség folyamatos szinten tartása, a szakmai kapcsolatok ápolása, a pályázati és ösztöndíj-lehetőségek kihasználása – nem feltétlenül teljesíthetők ugyanúgy egy férfi és egy női kutató számára.

Bollobás Enikő Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A Nők a Kutatói Életpályán Elnöki Bizottság korábbi elnöke, Bollobás Enikő akadémikus a női kutatók előmenetelét rendszerszinten akadályozó problémákról beszélt. Mint elmondta: a PhD-képzésre jelentkezőknél még 50-50% a férfi-női megoszlás, ami a fokozatszerzésnél 47%-ra csökken a nők kárára. Érthetetlennek nevezte, hogy ennek ellenére az MTA köztestületében a nők és férfiak aránya 34:67, azaz a nők valamilyen belső gát miatt be sem lépnek a köztestületbe. A későbbi pályaszakaszokon még jobban nyílik az olló: az MTA doktorai között több mint 81% a férfi, és csak 18%-a nő, az akadémikusok között ez az arány 90:10. Ugyancsak alulreprezentáltak a nők a tudományos kutatóintézetek vezetésében: a jelenleg még HUN-REN 15 kutatóközpontja, illetve kutatóintézete közül egynek, az ELTE-hez tartozó 4 kutatóközpont közül szintén egynek az élén áll nő. Az MTA 11 tudományos osztálya közül is csak egyet, az Agrártudományi Osztályt vezeti női osztályelnök (2002 óta a három női osztályelnököt számlált összesen az MTA).

A fotóra kattintva a konferencián készült fényképgaléria letölthető Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

„Úgy tűnik, itt működik legerőteljesebben a rendszer: az osztályok szintjén nem engedik a nőket előrelépni; hiszen az osztály választja meg az osztályelnököt” – vélekedett Bollobás Enikő. A helyzet bemutatását egy kiragadott, mégis jellemző példa ismertetésével zárta: az elmúlt öt évben lefolytatott MTA-doktori védések közül véletlenszerűen kiválasztott 15 élettudományi, 15 bölcsészet- és társadalomtudományi, valamint 21 természettudományi témájú dolgozatnál vizsgálta a női résztvevők arányát. A nők aránya mindegyik tudományterületen az elnöki pozícióban volt a legalacsonyabb, a titkári pozícióban viszont a legmagasabb (az élettudományoknál 6,7% vs. 33%, a természettudományoknál 4,8% vs. 19%, a bölcsészet- és társadalomtudományoknál 13,3% vs. 53,3%).

Kurutzné Kovács Márta Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Kurutzné Kovács Márta, az MTA rendes tagja arra hívta föl a figyelmet, hogy nemcsak a gyermekszülés, hanem sok esetben az azt megelőző időszak (az esetleges meddőségi kezelések miatt) is rendkívül megterheli a női kutatókat, és pályájuk sok esetben már a gyermek világra jövetele előtt megakad. „A nők életében ez az egyik legnehezebb időszak, ami pontosan arra az életkorra esik, amikor elvégezték az egyetemet, családot alapítanak. A férfiaknak ilyenkor meredeken ível felfelé a karrierjük, a nők pedig esetleg veszélyeztetett terhesként küzdenek a gyermekük életéért” – érzékeltette, mennyire befolyásolhatja a magánélet a tudományos eredményességet, ami aztán a teljes életpályájukra kihat. Mint elmondta, az Elnökség számára készített javaslata kidolgozásakor ugyanazon következtetésekre jutott, mint a kutatásait korábban ismertető Kaptay György: a nőknek ugyanolyan teljesítmény eléréséhez kevesebb idő áll a rendelkezésükre, ezért úgy méltányos, hogy – például az akadémikusválasztásnál – ezt figyelembe vegye és kompenzálja a rendszer. Előadását az Elnökség által elfogadott előterjesztésre utalva zárta: „Az Elnökség ezzel a döntésével a 201 éves Akadémia jubileumi ünnepségsorozatára feltette a koronát. Köszönet érte.”