Mohács: tömegsírok és áldozatok – Videón a tudományünnepi előadás

Kik voltak az 1526-os mohácsi csata résztvevői és névtelen hősei? Mi tudható meg róluk a legújabb tudományos módszereknek köszönhetően? Egyebek mellett erről beszélt tudományünnepi előadásában Pálfi György biológus, antropológus és paleopatológus, a Szegedi Tudományegyetem Biológiai Intézet Embertani Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense. Az előadásról készült felvétel cikkünkben megtekinthető.

2026. november 16.

A Mohácsról élő közgondolkodással kapcsolatos viták nagy figyelmet kaptak az elmúlt évben. A tudományünnepi rendezvény fókuszában ezért az állt, ami közös, és amire mindannyian méltóképpen emlékezhetünk: a hús-vér emberekre, Mohács hőseire és áldozataira, akiknek életéről és sorsáról a tömegsírok feltárásához kapcsolódó kutatások egyre többet árulnak el.

A legújabb antropológiai, régészeti, paleopatológiai és igazságügyi orvostani vizsgálatoknak köszönhetően ma már egyre többet tudhatunk azokról az emberekről, akik közel ötszáz éven át névtelenül nyugodtak a tömegsírokban: életkorukról, egészségi állapotukról, életmódjuk egyes jellemzőiről, elszenvedett sérüléseikről és haláluk körülményeiről.

Hogyan váltak a névtelen áldozatok a tudomány módszereinek köszönhetően egyre pontosabban megismerhetővé? Erről beszélt a rendezvény előadója, Pálfi György biológus, antropológus és paleopatológus, a Szegedi Tudományegyetem Biológiai Intézet Embertani Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense, aki 2020 óta a Mohács 500 kutatási program keretében a mohácsi tömegsírok antropológiai feltárását és vizsgálatát vezeti.

Pálfi György Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Előadásában felidézte a mohácsi csatával kapcsolatos legújabb kutatások előzményeit. Mint elmondta, a munkának az adott lendületet, hogy az ütközet 500. évfordulójához közeledve a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyet kezelő Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatósága kezdeményezte a tömegsírok teljes körű feltárását.

A kutatók már korábban tudták, hogy a sírok a keresztény haderőhöz tartozó emberek összekeveredett maradványait rejtik.

A cél az volt, hogy a régészet és az antropológia együttműködésével lehetőség szerint elkülönítsék az egyes személyek csontjait, és az áldozatok a csata 500. évfordulójához kapcsolódva méltó újratemetésben részesülhessenek.

Pálfi György felidézte a mohácsi tömegsírok kutatástörténetét és azt a hatalmas szakmai kihívást jelentő tudományos munkát, amelynek során a Szegedi Tudományegyetem antropológusai és igazságügyi orvosszakértői régészekkel, történészekkel és külföldi szakemberekkel együttműködve dolgoznak az emberi maradványok által őrzött információk feltárásán.

A kutató a munka kezdetén, 2020. szeptember 7-én készült fényképekkel illusztrálta a feltárás rendkívüli nehézségeit: „Az ábrák, képek érzékeltetik azt a sokkoló káoszt, ami fogadott bennünket. Azon a napon láttuk meg először kibontott formájában a mohácsi tömegsírok egyikét, és őszintén megvallva, több mint 30 év emberi csontvázmaradványok között töltött kutatópálya után is megdöbben az ember, amikor egy ilyen tömegsírral találja magát szemben.”

Az előadó részletesen ismertette a feltárt maradványok állapotát, a temetés körülményeit és az áldozatok demográfiai jellemzőit. Kitért azokra a koponyákon és nyakcsigolyákon azonosított vágásnyomokra, amelyek a kutatók értelmezése szerint tömeges hadifogoly-kivégzésre utalnak. Ez az eredmény új megvilágításba helyezte a tömegsírok és a mohácsi csatát követő események kapcsolatát.

A feltárás nemcsak történelmi, hanem módszertani szempontból is jelentős eredményeket hozott. Az aprólékos antropológiai vizsgálatok és a digitális térinformatikai adatbázis segítségével a harmadik számú tömegsírban legalább 327 személy maradványait sikerült kimutatni. Az összekeveredett csontok egyénekhez rendelését és a csontvázak részleges rekonstruálását célzó munka jelenleg is tart.

További képek a tudományünnepi rendezvényről a fotóra kattintva tekinthetők meg Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A korszerű képalkotó eljárások, köztük a CT- és mikro-CT-vizsgálatok révén a kutatók a sérülések és betegségek korábban rejtett nyomait is tanulmányozhatják. Többek között tuberkulózisra, más fertőző betegségekre és korábbi gyulladásos folyamatokra utaló elváltozásokat azonosítottak. A genomikai vizsgálatok és a digitális arcrekonstrukció révén arra is lehetőség nyílt, hogy egyes áldozatok arcvonásait, valamint feltételezett haj- és szemszínét megjelenítsék.

Így a történelmi tragédia névtelen szereplői évszázadok után ismét emberi arcot kaphatnak.

A magyar és külföldi szakemberek együttműködésének köszönhetően 2026. augusztus 29-én, a mohácsi csata 500. évfordulóján az első tíz összerendezett csontváz szimbolikus újratemetésére került sor a Mohácsi Nemzeti Emlékhely új kápolnájában.

A tervek szerint a kutatási és feldolgozási munkák 2028 végére fejeződnek be. Ezt követően az emlékhely új kápolnájának altemplomában a feltárt tömegsírokból előkerült, mintegy ötszáz ember maradványai kaphatnak végleges, méltó nyughelyet.