Hatóerők és szövetségek – Videón az MTA200 Elnöki Bizottság tudományünnepi programja

00:00:00 Megnyitó - Kecskeméti Gábor
00:11:58 Egy jog – sokféle út: A kisebbségi oktatás nyelvének változó modelljei Európában - Csernicskó István előadása
00:30:55 Magyar Nemzeti Helynévtár - Tóth Valéria előadása
00:54:16 Hogyan „történik” a költészet? - Kulcsár Szabó Ernő előadása
01:18:44 A kvarkoktól a csillagokig - Csanád Máté előadása
01:48:42 Fellegvár a Duna partján - Benkő Elek előadása
02:09:14 Vidéken nemcsak a föld terem… - Gelencsér András előadása

Kecskeméti Gábor akadémikus, az MTA főtitkára megnyitójában kiemelte: a nehéz politikai és ideológiai ellenszél, valamint a kormányzati támogatás hiánya ellenére az Akadémia megerősödve, társadalmi hitelességét maximálisan megőrizve zárja a két jubileumi esztendőt.

Az eseményt Kecskeméti Gábor, az MTA főtitkára nyitotta meg (a képre kattintva megtekinthetők a tudományünnepi programról készült további fotóink) Fotó: Szigeti Tamás / MTA

Kisebbségi oktatási nyelvi modellek Európában

Csernicskó István, az MTA külső tagja (Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság) Egy jog – sokféle út: A kisebbségi oktatás nyelvének változó modelljei Európában című előadásában rámutatott, hogy a nemzetközi emberi jogi szabályozás nem azonosítja automatikusan az oktatáshoz való jogot az anyanyelvi oktatással, hanem tág választási lehetőséget biztosít az államoknak. A kutatók által kidolgozott dinamikus nyelvpolitikai modell segítségével 22 európai állam 328 jogi dokumentumát elemezték 13 kritérium alapján. Az összehasonlítás kimutatta, hogy a szomszédos országokban és államokon belül is jelentősen eltér a magyar nyelv oktatási státusza; míg Romániában vagy Szlovákiában teljes tannyelvű, addig Szlovéniában kétnyelvű, Bulgáriában pedig csupán választható tantárgyi szinten garantálja a jogszabályi háttér az anyanyelvi oktatáshoz való jogot.

A vizsgálat kitért a jogok időbeli változásaira is, különös tekintettel a kelet-európai geopolitikai folyamatokra. Ukrajna példáján keresztül Csernicskó bemutatta, hogy a 2017–2020 közötti oktatási és nyelvi reformok szűkítették a kisebbségek jogait, amit a Velencei Bizottság is bírált, majd a diplomáciai egyeztetések hatására 2023-ban és 2026 októberében Kijev részben visszaállította az EU-s nyelveket beszélő közösségek jogait. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának Lettország ügyében hozott 2023-as precedensértékű ítélete ugyanakkor kimondta, hogy az államok részéről jogilag nem visszafordíthatatlan a korábbi kisebbségi státusz megváltoztatása, így a tudomány feladata nem a politikai döntések utólagos igazolása, hanem a pedagógiai hatékonyság és a jogi lehetőségek empirikus ellenőrzése.

Magyar Nemzeti Helynévtár Program

Tóth Valéria, az MTA doktora (I. Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya) bemutatta a 2022-ben az MTA támogatásával indult Magyar Nemzeti Helynévtár Programot, amely nemzeti stratégiai alapkutatásként a Kárpát-medence jelenkori és történeti helynévkincsének szisztematikus mentését és feldolgozását végzi. A helynevek kiemelkedő fontosságúak a korai magyar történelem megismerésében, mivel az első évszázadokból fennmaradt mindössze négy szövegemlékkel szemben több mint 10 000 latin nyelvű oklevél őrzött meg magyar helyneveket, amelyeket Pesty Frigyes történész nyomán „a magyar nemzetiség múzeumának” tekint a tudomány.

A Magyar Nemzeti Helynévtár Program jelenleg 24 felsőoktatási és kutatóintézet több mint 100 munkatársának összehangolt gyűjtőmunkájára épül. A kutatás során az élőnyelvi adatokat történeti forrásokkal és tudományos etimológiai magyarázatokkal egészítik ki, különös figyelmet fordítva a hazai kisebbségek, így elsőként a horvát közösségek névhasználatára. Az eredményeket online adatbázisban és nyomtatott atlasz formájában is közzéteszik; eddig öt kötet jelent meg 62 település több mint 26 000 helynevével, 900 helyi adatközlő közreműködésével.

Tóth Valéria hangsúlyozta, hogy a helynevek feltárása és visszajuttatása a helyi közösségeknek a Magyar Nemzeti Helynévtár Füzetek formájában egyfajta szellemi környezetvédelem, amely a lokális identitás megerősítését és az anyanyelvi kultúra alapozását szolgálja már kisiskoláskortól kezdve.

Hogyan „történik” a költészet?

Kulcsár Szabó Ernő akadémikus (I. Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya) Hogyan „történik” a költészet? című előadásában dekonstruálta a költészet közkulturális és kanti-hegeli felfogását, amely a versírást pusztán ártatlan játéknak vagy az érdek nélküli szépségben való gyönyörködtetésnek tartja. Hölderlint és Platón államtanát idézve rámutatott, hogy a nyelv a „legveszedelmesebb javak egyike”, a költészet pedig kockázatos esztétikai tapasztalat, mivel az összes többi művészeti ággal ellentétben anyaga nem található meg a természetben.

Kulcsár Szabó Ernő felelevenítette, hogy az MTA200 alkalmából megrendezett Nyelv – költészet – igazság című konferencián a kutatók azt a kérdéskört járták körül, hogyan válik a líra a puszta szemantikai jelentésen túl prozódiai, ritmikai és melódiai effektusai révén testi tapasztalatként megélt igazsággá. A konferencia előadásaiból készült kötet 11 tanulmánya Szapphótól Ovidiuson, Paul Celanon át Kendrick Lamar rapperig, az amerikai slam poetry kortárs képviselőjéig vizsgálja a költészettörténet nyelvi-retorikai fordulópontjait.

Az akadémikus hangsúlyozta, hogy az irodalmat magyarul olvasó ember egy előre- és visszaható hatástörténet hordozója, amelyben Babits beszédében Vörösmarty, József Attiláéban pedig Kassák nyelvi anyagi mivolta visszhangzik. A mai számszerűsített és hálózatkutatásokra alapozott tudományos környezetben az irodalomtudomány legfőbb feladata annak a heideggeri belátásnak a fenntartása, hogy a poézis képes átütni a történeti valóság korlátozott horizontját, megdöntve a kéznél lévő valóság kizárólagosságát.

A kvarkoktól a csillagokig

Csanád Máté, az MTA doktora (XI. Fizikai Tudományok Osztálya) A kvarkoktól a csillagokig című előadásában a mag- és részecskefizika evolúcióját tekintette át, bemutatva, hogyan változott a tudomány képe a világot alkotó oszthatatlan elemek számáról a 18. század végi 30 elemtől a periódusos rendszeren és a hadronokon át a kvarkok mai modelljéig. A modern fizika nagy felbontású vizsgálataihoz részecskegyorsítókra van szükség, mivel a megfigyelni kívánt struktúra mérete fordítottan arányos az ütközési energiával, a protonok belső szerkezetének feltárásához pedig több millió elektronvoltra van szükség. Rutherford történelmi alfa-sugárzásos kísérletei óta tudjuk, hogy az atommag hordozza az atom tömegének 99,9%-át, miközben a szilárd anyagok, egy stadion közepén elhelyezett cseresznyemaghoz hasonlatosan, valójában szinte teljesen üresek.

Az előadás részletesen kitért a pozitív töltésű protonok közötti elektromos taszítást legyőző erős kölcsönhatásra (magerőre), amelynek közvetítő részecskéje a nehéz pion, emiatt hatótávolsága rendkívül szűk és kizárólag az atommagon belül érvényesül. Ez az erő működteti a Napban zajló magfúziót is, ahol 70 millió fokos hőmérsékleten hidrogénmagok egyesülnek héliummaggá, ami energiatermelésével megalapozta a Föld évmilliárdos létezését, cáfolva a korábbi kémiai vagy gravitációs elméleteket.

Csanád Máté bemutatta azt is, hogy a nehéz kék óriáscsillagok nukleáris evolúciója (a „hamuval fűtés” folyamata) hozza létre az élethez szükséges nehezebb elemeket, mint a szén és az oxigén, amelyek a szupernóva-robbanások során szétrepülve alkották meg a kőzetbolygókat. A laboratóriumi nehézion-gyorsítókban végzett ütközések során az utóbbi évtizedekben sikerült rekonstruálni a Big Bang utáni első egymilliomod másodpercre jellemző ősállapotot, a kvark-gluon plazmát, amely elképesztően rövid időre tökéletes kvarkfolyadékként viselkedik.

Az Akadémia palotájának helytörténete és a jubileumi érme

Benkő Elek akadémikus (II. Filozófiai és Történettudományok Osztálya) Fellegvár a Duna partján című előadásában az MTA Széchenyi téri székházának építéstörténetét és településfejlődési előzményeit mutatta be a Filozófiai és Történettudományok Osztálya által az aulában rendezett kiállítás tükrében. A jelenleg is zajló felújítás, valamint a Lotz Károly-seccók restaurálása kapcsán végzett kutatások rávilágítottak, hogy a székház helyén — amely a 18. században még a középkori pesti városfalakon kívül eső marhavásártér volt — korábbi épített maradványok nem találhatók, az alapozáskor is csupán egy 1733-ból származó zöldmázas cseréptányér került elő.

A tágabb környék története azonban a római császárok koráig nyúlik vissza: Marcus Aurelius és fia, Commodus idején két római őrtorony is állt a közelben a szarmata törzsek (latrunculi) átkelésének megakadályozására. A folyóparti iszaprétegekből előkerült középkori posztóplombák és nyugat-európai zarándokjelvények pedig azt bizonyítják, hogy Pest a háborúk és árvizek dacára már a 13. századra jelentős nemzetközi kereskedelmi csomóponttá vált.

Benkó Elek előadása (A képre kattintva megtekinthetők a tudományünnepi programról készült további fotóink) Fotó: Szigeti Tamás / MTA

Benkő Elek ismertette a székház bicentenáriuma alkalmából végzett éremtervezési munkát is, amely a hagyományos, magányos épületábrázolásoktól eltérően kontextusában, a dunai panorámával együtt jeleníti meg a palotát. A Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott, Veres Gábor szobrászművész által tervezett 200 forintos forgalmi érme, amely az Akadémia allegóriáját (a Széchenyi István feleségéről mintázott Hébé istennőt és sasmadarat) ábrázolja, unortodox módon megalkotott aranyszínű szegélyével elnyerte a nemzetközi Coin of the Year 2026 fődíját a forgalmi érmék kategóriájában.

Vidéken nemcsak a föld terem…

Gelencsér András, az MTA doktora az MTA Veszprémi Területi Bizottsága (VEAB) elnökeként az Akadémia vidéki bizottságainak történetét mutatta be, melyek alapítására az MTA létrejötte után 136 évvel, a 20. század közepén került sor. Az akkori elnökségi döntés eredetileg az egyetemi városok felsőoktatási koordinációját célozta. Az 1961-ben alapított Szegedi Akadémiai Bizottság (SZAB), majd az 1969-es Pécsi Akadémiai Bizottság (PAB) még szűkebb lokális feladatokat látott el. A rendszerszintű fordulatot a veszprémi bizottság megalakulása jelentette, amely elsőként kapott regionális, több megyére kiterjedő tudományszervezési és fejlesztési mandátumot, amit Belák Sándor keszthelyi rektor elnöksége is fémjelzett; a folyamatot a debreceni (DAB) és a miskolci (MAB) bizottságok megnyitása zárta le.

A területi bizottságok hordozták az Akadémia történetében az interdiszciplinaritás és a tudomány társadalmasításának úttörő szerepét, mivel a szocializmus időszakának erőltetett iparosítása miatt jelentkező súlyos környezeti krízisekre komplex tudományos válaszokat kellett adniuk, amelyeket a politika akkor elfogadott és végrehajtott. Gelencsér kiemelte, hogy a bizottságok a 70-es években szellemi menedékként, értelmiségi klubokként is működtek a politikai kontrollal szemben: Szegeden például már 1971-ben levetítették az indexre tett A tanú című filmet. Ma az akadémiai köztestület egyharmada köthető a vidékhez, a területi bizottságok pedig a fiatal kutatók alapítványi támogatásában és a tudomány-népszerűsítésben végeznek nélkülözhetetlen munkát, amit a mai napig nagyrészt pro bono, az akadémiai költségvetés elenyésző részéből valósítanak meg.

00:00:00 Megnyitó - Kecskeméti Gábor
00:00:42 Miként járul hozzá az Alföld "ivó- és öntözővizes" rétegeinek földtani vizsgálata és térképezése a kontinentális jégtakarók kialakulásának megértéséhez? Püspöki Zoltán előadása
00:20:36 A háromdimenziós térforgalom fejlődése Bolyaitól Perelmanig - Stipsicz András előadása
00:37:59 Láthatatlan szövetségek – új lehetőségek a növények stressztűrő képességének növelésére - Posta Katalin előadása
00:53:25 Élet, tudomány, látásmód: a Biológiai Tudományok Osztálya az MTA200 rendezvénysorozatában - Falus András előadása
01:17:13 Másképp látni - Perczel András előadása
01:34:09 200 év az orvostudományban - Karádi István előadása
01:56:09 Zárszó - Kecskeméti Gábor

Az Alföld negyedidőszaki rétegeinek vizsgálata és a paleoklíma-kutatás

Az esemény második része Püspöki Zoltán PhD (X. Földtudományok Osztálya) Miként járul hozzá az Alföld „ivó- és öntözővizes” rétegeinek földtani vizsgálata és térképezése a kontinentális jégtakarók kialakulásának megértéséhez? című előadásával folytatódott, melyben a kutató egy nemzetközi jelentőségű földtani tudományos felfedezésről számolt be, amelyre az Alföld ivó- és öntözővizes rétegeinek térképezése és a mélyfúrási geofizikai görbék digitalizálása során jutottak a kutatók. A Milanković-féle belső földpályaelemek besugárzási elméletét és a Shackleton-féle mélytengeri oxigénizotóp-görbéket alapul véve vizsgálták a folyóvízi üledékeket. Rónai András történelmi magfúrásaira építve a kutatók kimutatták, hogy az üledék mágneses szuszceptibilitását a folyóvíz által a hegyvidéki permafrosztok olvadásakor lehordott magnetit ásvány alakítja ki, amely közvetlen indikátora a mérsékelt övi fagyperiódusoknak.

A projekt váratlan felfedezése az volt, hogy a dévaványai és vésztői kutatófúrások teljes, 5 millió éves talpmélységéig visszamenőleg sikerült kimutatni a negyedidőszaki klímaciklusok folytonosságát, amivel a világ legteljesebb szárazföldi fagyhőmérsékleti adatsora jött létre. A periodogram-vizsgálatok és a Laskar-féle csillagászati naprendszer-modellek összevetésével a magyar kutatók matematikai választ adtak a paleoklíma-kutatás egyik legnagyobb kérdésére, a középső pleisztocén átmenetre. Kimutatták, hogy a 41 000 éves ciklusokról a 100 000 éves eljegesedési ciklusokra való váltás hátterében nem a Naprendszer mechanikai változása áll, hanem a mérsékelt övi jégtakarók kiterjedésének amplitúdómodulációja, amelyet az őszi és tavaszi átmeneti hónapok csillagászati inszolációja szabályoz.

A háromdimenziós terek geometriájának fejlődése

Stipsicz András akadémikus, a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat új elnöke (III. Matematikai Tudományok Osztálya) az osztály képviseletében A háromdimenziós térforgalom fejlődése Bolyaitól Perelmanig című előadásában a háromdimenziós terek geometriájának evolúcióját mutatta be Euklidésztől a modern topológiáig. Euklidész Elemek című művének párhuzamossági (ötödik) posztulátuma és a Pitagorasz-tételből levezethető távolságfogalom kétezer éven át kizárólagos dogmaként határozta meg a térszemléletet egészen 1823-ig, amikor Bolyai János híres levelében bejelentette a nemeuklidészi geometria felfedezését. (Stipsicz András ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy az Akadémia támogatásával 2026-ban elindult Bolyai Farkas főművének, a Tentamennek a teljes magyar fordítása, amelynek latin nyelvű kiadása egykor elfeledve, magánkiadásban jelent meg.)

A Bolyai-féle hiperbolikus síkon a párhuzamossági axióma nem teljesül, végtelen sok párhuzamos egyenes létezik, és a háromszögek területének felső korlátja van, amit a Poincaré-féle körmodell és M. C. Escher grafikái is szemléltetnek. Riemann zseniális felismerése választotta el a topológiai teret a metrikától, majd Klein és Poincaré 1882-es uniformizációs tétele bizonyította, hogy a kétdimenziós zárt felületek elsöprő többsége Bolyai-féle hiperbolikus struktúrát hordoz. William Thurston az 1970-es években felállította geometriai sejtését, miszerint a háromdimenziós terek nyolc kanonikus modellre bonthatók szét, amelyek közül szintén a hiperbolikus a domináns. Ezt a több évszázados problémát végül 2002-ben Grigorij Perelman orosz matematikus bizonyította be a Fourier-féle hővezetési egyenlet ihlette Ricci-folyam differenciálegyenleteinek alkalmazásával, lezárva a háromdimenziós terek szerkezeti leírását.

Stipsicz András előadása (A képre kattintva megtekinthetők a tudományünnepi programról készült további fotóink) Fotó: Szigeti Tamás / MTA

Új lehetőségek a növények stressztűrő képességének növelésére

Posta Katalin, az MTA doktora (IV. Agrártudományok Osztálya) az osztály márciusi projektzáró rendezvényének eredményeit összegezve ismertette a mezőgazdaságot sújtó klímaváltozás és aszály elleni védekezés legújabb biológiai módszereit. Láthatatlan szövetségek – új lehetőségek a növények stressztűrő képességének növelésére című előadásában elmondta, hogy a kutatások középpontjában a talaj felső rétegét globálisan 110 billiárd kilométer hosszúságban behálózó arbuszkuláris mikorrhiza típusú gombák állnak, amelyek a szárazföldi növények közel 80%-ának gyökerével élnek szimbiózisban, és több mint 400 millió éves evolúciós múltra tekintenek vissza.

A projekt során azt vizsgálták, hogy ezek a mikroszkopikus gombák miként képesek molekuláris és génexpressziós szinten mérsékelni a növények hő- és szárazságstressz okozta oxidatív sejtkárosodását. A génexpressziós vizsgálatok kimutatták, hogy a különböző mikorrhizatörzsek funkcionális diverzitásuk révén eltérő mértékben aktiválják a növények védelmi antioxidáns enzimrendszereit (például a szuperoxid-diszmutázt), és módosítják a hormonális szabályozást. A gyökérzet transzkriptomikai és korrelációs analízise igazolta, hogy a gomba jelenlétében a növény koordináltan fokozza a foszfáttranszporter-fehérjék expresszióját, ami szövetspecifikus metabolikus átrendeződés útján biztosítja a létfontosságú foszforfelvételt száraz körülmények között is.

A Szegedi Biológiai Kutatóközponttal közösen végzett kukoricakísérletek bebizonyították, hogy a gomba a gazdanövény genotípusától függően eltérő adaptációs stratégiákat indukál, ami alátámasztja, hogy a növény és a mikrobiom egyetlen funkcionális egységet alkot. Posta Katalin hangsúlyozta, hogy a jövő útja a növénynemesítésben az integrált, mikrobiom-tudatos agronómia alkalmazása.

Élet, tudomány, látásmód a biológiában

Falus András akadémikus (VIII. Biológiai Tudományok Osztálya) Élet, tudomány, látásmód: a Biológiai Tudományok Osztálya az MTA200 rendezvénysorozatában című előadásában az osztály áprilisi tudományhónapjának mérlegét vonta meg, amelynek során multidiszciplináris rendszerszemléletben 9 nagy témakörben 70 tudományos előadás és 3 székfoglaló hangzott el. A rendezvények átfogták az élettudományok teljes spektrumát a molekuláris szinttől az agykutatásban alkalmazott optogenetikai és neurobiológiai eljárásokon át egészen az egyed feletti (szupraindividuális) ökológiáig és a globális bioszféra-kutatásokig. Külön szimpóziumok foglalkoztak a háromdimenziós szövettenyésztéssel, a tumorsejt-biológiával, az immunológiával, valamint a mesterséges intelligencia vakcinatervezésben játszott szerepével, továbbá megemlékeztek Szentágothai János egykori akadémiai elnök és Kondorosi Ádám növénygenetikus munkásságáról.

Az osztály kiemelt innovációjaként méltatta az ünnepségsorozat tiszteletére meghirdetett országos természetfotó-pályázatot, amelyre elképesztő mennyiségű, több mint 2300 anonim pályamű érkezett be három kategóriában. A Kalotás Zsolt természetfotós által vezetett szakmai zsűri döntése alapján a fődíjat Pinczés Sándor Egyenletes eloszlás című, a vándorló vadludak ritmikus árnyékait ábrázoló alkotása nyerte el. Az előadás bemutatott több kiemelkedő, díjazott felvételt is, köztük Rakó Alex Csapda és Kő-hegyi kápolna című képeit, amelyek a tudományos precizitás mellett az esztétikai látásmód és a természet szerves kapcsolatát demonstrálták a székház harmadik emeletén rendezett nagyszabású kiállításon.

A mindennapok molekuláris világa és a kémia társadalmasítása

Perczel András akadémikus (VII. Kémiai Tudományok Osztálya) a szeptemberi osztályhónap tudomány disszeminációs sikereit mutatta be, amelynek vezérelve a kémiának és a molekuláris szintű folyamatoknak az emberközeli, hétköznapi láttatása volt. Másképp látni című előadásában példaként hozta fel, hogy egyetlen 400 mg-os ibuproféntablettában egytrilliárd molekula található, ami meghaladja a Föld összes tengerparti homokszemének számát; ez a nanométeres és ångström-léptékű világ határozza meg a körülöttünk lévő anyagok alakját, belső rezgését és elektronsűrűségének szüntelen változását. Az osztályhónap során több mint 100 szakember bevonásával olyan komplex kulturális teret hoztak létre, amelyben a technológia, a környezetvédelem és a gasztronómia találkozott a nagyközönséggel.

Az MTA YouTube-csatornáján közzétett ismeretterjesztő kisfilmek és podcastok mellett a rendezvény központi eleme egy egyedülálló „lakásszínház”-kiállítás volt a székház aulájában, mely egy mindennapi lakás (nappali, konyha, fürdőszoba) tereiben mutatta be a kávéfőzés, a mézanalitika, a hialuronsavas kozmetikumok vagy a gyógyszerkutatás molekuláris hátterét. Nagy sikert aratott Lente Gábor Vegytani túlélőkészlet kezdő mágusoknak című, a Harry Potter-univerzumba ágyazott kémiakönyvének bemutatója, a konyhai laboratóriumról és a steak textúrájáról szóló gasztrokémiai előadások, valamint a 3D nyomtatás orvosi és művészeti aspektusainak interaktív bemutatása. A kiállítás anyaga a jövő évben a területi bizottságok programjainak keretében vándorol majd vidékre, Perczel András pedig zárszavában kiemelte: a kémia mögé néző látásmód a társadalmi empátiát és az élet örömtelibb megélését is szolgálja.

200 év a magyar orvostudományban

Karádi István akadémikus (V. Orvosi Tudományok Osztálya) 200 év az orvostudományban című előadásában az osztály bicentenáriumi programjait összegezve áttekintette a magyar orvostudomány történelmi pilléreit és nemzetközi élvonalbeli pozícióit. A jubileumi rendezvénysorozat részeként a Magyar Tudomány folyóirat kiemelt kötetben emlékezett meg a hazai orvoslás géniuszairól, köztük Semmelweis Ignácról és az első magyar genetikusról, Festetics Imréről.

Júniusban az Akadémia aulájában 39 olyan történelmi orvos tudós és kutató panteonját állították fel, aki egész életét az emberiség egészségének szentelte, köztük a klórmeszes kézmosással anyák ezreit megmentő Semmelweis Ignáccal. A bemutatott történelmi alakok között szerepelt Schwartzer Ferenc, a Lipótmező elmegyógyintézet alapítója, Korányi Frigyes, az első modern belgyógyászati klinika felépítője és a tuberkulózis elleni szanatóriumi hálózat megalapítója, Szent-Györgyi Albert, aki az egyetlen hazai kutatásért odaítélt Nobel-díjat kapta, a fizikus végzettségű, de orvosi Nobel-díjat kapó Békésy György, az izotópos nyomjelzéses technika kidolgozásával a nukleáris medicina megalapozásáért kémiai Nobel-díjjal kitüntetett Hevesy György, valamint Karikó Katalin, az első magyar női Nobel-díjas.

Az Orvosi Tudományok Osztályának ünnepi előadás-sorozata bemutatta, hogy a magyar orvostudomány ma is a világ élvonalában van: a mesterséges intelligencia exponenciálisan fejleszti a daganatok képalkotó diagnosztikáját, a porcfelszín-sebészet és a minimálisan invazív gerincműtétek forradalmasították az ellátást, a hazai szteroidkémia világszintű, a reumatológiában alkalmazott biológiai terápiák és a szívreszinkronizációs pacemakerek (CRT) pedig jelentősen javítják az életminőséget. Az onkológiai precíziós medicina, a számítógép-vezérelt sugárterápia, a mesterségesretina-kutatások, valamint a neuroendokrin stresszelméletének öröksége mind igazolják a nemzetközi Stanford-listát, amelyen a hazai tudományágak közül a klinikai orvostudomány foglalja el a legelső helyet a felső 2%-os globális elitben.

A nemzeti kultúra legfőbb alapintézménye

Kecskeméti Gábor főtitkár ünnepélyes zárszavában hivatalosan is lezárta az MTA200 Elnökségi Bizottság másfél éves, rendkívül intenzív munkáját, megjegyezve, hogy a rendezvénysorozat az Akadémiai Könyvtár alapításának 2026-ban ünnepelt 200 éves évfordulója miatt tartott két évig. A főtitkár elképesztő szakmai minőségűnek, elmélyültnek és elkötelezettnek értékelte a tudományos osztályok munkáját, amely a társtudományok és a művelt magyar nagyközönség számára is átélhetővé tette az akadémiai professzori kar és a teljes köztestület szellemi bázisát. A rendezvények bebizonyították, hogy az MTA nemcsak tudományszervező és -irányító hatóerő, hanem a nemzeti kultúra legfőbb alapintézménye.