„Az általa elindított intézmény ma is szolgálja az országot” – Emlékezés Széchenyi Istvánra és az MTA alapítására Nagycenken és Sopronpusztán

Pósfai Mihály a nagycenki Széchényi-mauzóleumban a hagyományos koszorúzás előtt elmondott emlékbeszédében Széchenyi Istvánnak nemcsak politikusi, hanem magánemberi gesztusait is felidézte, egyúttal a korszakos, az egész nemzet sorsát meghatározó tettek és a kortársi horizont különbségeire is fölhívta a figyelmet. A nagy jelentőségű, 1825. november 3-i országgyűlés napján, amelytől az Akadémia történetét számítjuk, Széchenyi István csak rövid, keserű, honfitársait magával szembefordító beszédéről emlékezik meg, míg az előző és a rá következő bejegyzésekben későbbi felesége, Zichy Károlyné Seilern Crescence iránti érzelmeiről, kettejük levélváltásáról ír.

Pósfai Mihály Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

„Néhány naplóoldalon együtt van a szerelmében gyötrődő fiatalember, az ország sorsán gondolkodó közéleti szereplő és az alapító, aki a később történelminek bizonyuló tettéről összesen nyolc szóval számol be – összegezte az MTA elnöke a mindössze 34 éves Széchenyit foglalkoztató gondolatokat. – Mi már ismerjük a történet folytatását. Ő akkor még a következő napot sem ismerte. Nem tudhatta, mi valósul meg az elképzeléseiből, kik tartanak majd vele, milyen akadályokba ütközik. Mégis megtette a felajánlását.” Mint mondta: a kortársak szükségszerűen gyakran nem érzékelik egy-egy gesztus, tett későbbi hatásait, ami a megítélésüket is torzíthatja; ez azonban nem mentesít a döntések kényszere, felelőssége alól. „Nekünk arról kell gondoskodnunk, hogy a mi tudásunkból és munkánkból is részesülhessenek az utánunk jövők – fogalmazta meg az Akadémia napjainkban érvényes célját, de ahogy Széchenyi, úgy gyakran a mai kor embere sem ismerheti meg saját munkájának eredményét. – A mi döntéseink helyes vagy helytelen voltára is csak később derül fény. De ha van egy belső erkölcsi iránytűnk, amire figyelve hozzuk meg döntéseinket, akkor talán bízhatunk benne, hogy egyszer majd a mi utódaink is építhetnek a munkánkra.”

Pósfai Mihály és Kecskeméti Gábor a nagycenki Széchenyi-mauzóleumban
(További képek a nagycenki és sopronpusztai megemlékezésről a fotóra kattintva nézhetők meg.) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A sopronpusztai Akadémiai Emlékerdő a hagyományok szerint az évforduló alkalmával újabb hársfával gyarapodott. Mint elhangzott: a jubileumi esztendő lezárultával újabb 200 éves korszak kezdődik, amelyet a közösen – Pósfai Mihály elnök, Kecskeméti Gábor főtitkár, valamint a Soproni Egyetem képviseletében Fábián Attila rektor és Faragó Sándor rector emeritus, akadémikus részvételével – elültetett, 201. hársfacsemete is jelképez.

Kecskeméti Gábor, az MTA főtitkára ünnepi beszédében a Széchényi család felemelkedését elindító Széchényi György esztergomi érsek alakját idézte föl. A 17. században élt Széchényi György tanúja volt a török hódoltság felszámolásának, amely történelmi korszakhatárt is jelzett: Magyarország megmaradásának és fejlődésének a záloga attól fogva nem a vitézi tettekben, hanem az elmélyült tudásban, megalapozott ismeretekben rejlett. „A jó tudomány mindenre alkalmatos, semmiben nem ártalmas: sőt inkább az […] oltalmazza az országot, […] az fogyatja az tévelygéseket – idézte a máig érvényes gondolatokat Kecskeméti Gábor. Arra is emlékeztetett, hogy a családi örökségül rá hagyományozott eszme már fiatalkorától meghatározta az Akadémiát alapító Széchenyi István életét, s áttételesen a későbbi korok politikusainak is iránymutatásul szolgált.

Kecskeméti Gábor Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Kecskeméti Gábor az MTA székháza előtt, a Széchenyi téren 2025 májusában felavatott, az Akadémia 200 éves működésének emléket állító idővonal, a Határtalan történet és az Akadémiai Emlékerdő között vont párhuzamot. „A különböző irányokba elindított hársfasorok jelképezik azt a célirányos következetességet, amely a nemzet felemelésének programját megalapozta és évszázadokon át biztosította. Büszkék vagyunk arra, hogy ezekhez a jövőbe vezető idővonalakhoz most az Akadémia jelenlegi vezetői is hozzátehetnek egy rövidke szakaszt. Az Akadémiai Emlékerdő 201. hársfájának elültetése e hagyományokat jeleníti meg és teszi elevenné” – mondta az Akadémia főtitkára.

A megemlékezés Fertőszentmiklóson, Felsőbüki Nagy Pál szobrának megkoszorúzásával zárult. A ma már kevéssé ismert reformkori politikus Széchenyi István barátja és birtokszomszédja volt; az 1825. november 3-i pozsonyi országgyűlésen az arisztokrácia hazafiatlan viselkedését ostorozó felszólalására válaszul tette meg pénzbeli felajánlását Széchenyi István a Magyar Tudós Társaság megalapítására.

Kecskeméti Gábor főtitkár és Pósfai Mihály elnök Felsőbüki Nagy Pál szobránál Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás