A művészet autonómiája – Videón a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tudományünnepi konferenciája

A konferenciáról készült felvétel első része

0:00 Ferencz Győző köszöntője
08:30 Márton László előadása
52:20 Fejérdy Tamás előadása
01:41:45 Kicsiny Balázs előadása

A konferenciáról készült felvétel második része

0:00 Ferencz Győző köszöntője
02:43 Lukács Miklós: Élő tradíció. A cimbalom művészete
01:06:52 Enyedi Ildikó: Elmosódó határok. Mozgóképes előadás
01:37:16 Ferencz Győző záróbeszéde

Az előadások összefoglalói

Márton László: Minerva Kufsteinben
Batsányi János Európa-képe és a kortárs magyar regény Kevesen tudják, hogy Batsányi János valamikor a napóleoni háborúk éveiben írt németül egy nagyszabású költeményt Der Kampf (A küzdelem) címmel. Voltak, vannak adatok róla, hogy a mű meg is jelent nyomtatásban, de a példányok – azt lehetett hinni – mind egy szálig elvesztek, az osztrák rendőrség elkobozta és megsemmisítette őket. Csakhogy az 1960-as években egy hagyatékból mégiscsak előkerült egy példány: ennek szövege a háromkötetes Batsányi-összkiadáshoz csatlakozott negyedik kötetként. A költeménynek van egy terjedelmes függeléke is, amelyben a szerző utópisztikus látomást vázol fel az egyesített Európáról és a részleges függetlenségű európai államok lehetséges (kívánatos) működéséről. Erről, valamint ennek kortárs vonatkozásairól szólt az előadás.

Fejérdy Tamás: Beszélő színek – történeti épülethomlokzatok architektonikus színezése
A téma a történeti épületek szakszerű színezése, amelynek a történeti hitelességre kell törekednie. Ez elsősorban azt jelenti, hogy az architektonikusan összetartozó elemeket színezéssel is össze kell fogni, ki kell emelni, tekintetbe véve azt is, hogy nem minden korstílus élt a többszínűség architektonikus eszközével. A „szétszínezés” nemcsak történelmietlen, de esztétikai szempontból is erősen megkérdőjelezhető. Minderről egy több évtizedes kutatás megállapításai alapján esett szó, felmutatva a színek által hordozott jelentés fontosságát.

Kicsiny Balázs: Marat és Gilles, avagy a 19. század autonóm művészetének eredete
Jacques-Louis David és Antoine Watteau festményének összehasonlító elemzése David festménye a forradalmi konvent megrendelésére készült, Watteau képét eredetileg egy párizsi műkereskedő rendelte meg bolti dekorációnak. Politikai propaganda helyett azonban David festménye egy halva született forradalmárt ábrázol, Watteau képe pedig kereskedelmi propaganda helyett egy színésznek állít emléket, aki kiesett a szerepéből.

A konferenciáról készített képgaléria a fotóra kattintva nézhető meg Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Lukács Miklós: Élő tradíció
A cimbalom művészete Az előadás rövid áttekintést nyújt a cimbalom történetéről, és rámutat arra, hogyan válik e hangszerhez kötődő hagyomány élő, alakuló nyelvvé a 21. század zenei és kulturális közegében. Az előadás során a hangszeren zenei illusztrációk hangzottak el.

Enyedi Ildikó: Elmosódó határok
Mozgóképes előadás „Aki elkezdi lebontani egyéniségét, mindjobban elveszti a határt saját és mások lelke között. Ha embertársa szemébe néz, megérzi annak érzéseit és felismeri: »ez is én vagyok«; ha egy kutyát megsimogat, megérzi annak egybemosódó világát: »ez is én vagyok«; ha egy bútort hosszabban érint, átveszi annak tagolatlan csöndjét: »ez is én vagyok«. Saját lelke már nem csak az övé s mindennek lelke az övé; minden átlátszó, mintha kristályból volna; egyszerre mérhetetlenül gazdag, teste-lelke felfrissül és egyforma örömmel tölti el a munka, pihenés, társaság, magány” (Weöres Sándor: A teljesség felé). A vetített előadás hangi, képi hatások és szöveg segítségével reflektált a tudomány, a kutatással foglalkozó ember egy aspektusára: túllépni a saját, mindennapi percepción – modellek segítségével.