A fenntarthatóság társadalmi feltételei – Videón a Magyar Tudomány Ünnepe keretében szervezett előadóülés

„Nem alamizsnát és nem támogatást kérünk. Igazságot kérünk” – idézte megnyitóbeszédében egy nemzetközi tanácskozás harmadik világbeli felszólalóját Szathmáry Eörs akadémikus, elméleti evolúcióbiológus. Az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottságának elnöke ezzel az idézettel mutatta be, hogy a fenntarthatóság kérdésének a társadalmi dimenziója igen erős úgy globálisan, mint az egyének szintjén. Ha például egy kisebb, szegényebb falusi környezetet nézünk – folytatta gondolatmenetét egy az egyén szintjén megjelenő hétköznapi nehézség szemléltetésével a professzor –, „gondoljunk bele abba, hogy akinek nincsen pénze arra, hogy rendes dolgokkal fűtsön, akkor ócskaságokkal fog fűteni. Ennek a környezetszennyező hatása óriási. Egészségügyi kockázatai is vannak. De mit csináljon a szerencsétlen?”

„Radikális változásra van szükség”

– hangsúlyozta Szathmáry Eörs, hozzátéve, hogy a fenntarthatósághoz a kulturális értékek védelme is hozzátartozik, és a kulturális-természeti egységet mindvégig szem előtt kell tartanunk.

Szathmáry Eörs megnyitóbeszédet mond A fenntarthatóság társadalmi feltételei című előadóülésen
(A tanácskozáson készült képgaléria a fotóra kattintva nézhető meg) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Manchin Róbert szociológus, közgazdász, a kőszegi Felsőfokú Tanulmányok Intézete (Institute of Advanced Studies) munkatársa Fenntarthatóság az egyének és a társadalom szempontjából című előadásában azt vizsgálta, hogyan jelennek meg az egyes ember és a társadalmi közösségek gondolkodásában, lelkiállapotában, szubjektív jóllétében a világ klímaváltozással és fenntarthatósággal kapcsolatos kérdései.

Boda Zsolt, az ELKH Társadalomtudományi Kutatóközpont főigazgatója A kormányzás zöldítése: kihívások és megoldások címmel tartott előadást. Mint mondta, az emberek döntő része azt gondolja, hogy a kormányzatok feladata, hogy kezdjenek valamit a klímaváltozással és a fenntarhatósági kihívással. Ám ezzel együtt az is igaz, hogy

a klímaváltozás és a fenntarhatóság egy komplex feladat, és a társadalomnak kell e feladat elvégzéséhez átalakulnia

– emelte ki a kutató. Vajon mit nevezünk a tipping point – ami a komplex rendszerek átfordulása egy új egyensúlyi állapotba – mintájára social tippingnek? És mi lehet ebben az állam szerepe? Miért fontos a célkijelölés, a döntéshozatal és az utánkövetés? Ezekre a kérdésekre keresve a választ Boda Zsolt előadásából az is kiderült, hogy miért van szükségünk a rövid távú érdekek korlátozására, politikai ciklusoktól független intézmények létrehozására és tudomány–politika interface-re.

Kőszeghy Lea, az ELKH Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos munkatársa Társadalmi egyenlőtlenség és környezeti fenntarthatóság: összefüggések és kiutak címmel tartott előadását egy óriási egyenlőtlenség bemutatásával kezdte: a globális társadalom felső tíz százaléka , a legmagasabb jövedelműek csoportja (771 millió ember) felelős a szén-dioxid-kibocsátás közel ötven százalékáért, míg a globális társadalom ötven százalékát kitevő, legalacsonyabb jövedelmű emberek (3855 millió ember) csupán tizenkét százalékáért. A különböző társadalmi státuszú háztartások eltérő mértékű és megtakarítási mintájú fogyasztók, és eltérő jellegű környezetterhelés jellemzi őket. Hogyan rontják ezek és a további egyenlőtlenségek a környezeti fenntarthatóságot? Milyen fenntarthatósági modellek léteznek? Hogyan valósíthatunk meg egy társadalmilag is igazságos átmenetet? Az előadás ezekre a kérdésekre próbált választ találni.

Kőszeghy Lea előadása. A kivetített dián a szén-dioxid-kibocsátásért való felelősség társadalmi eloszlása látható. Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Z. Karvalics László, a Felsőfokú Tanulmányok Intézete vezető kutatója Túl a klímaadaptáción: a társadalmi-kulturális fenntarthatóság útvesztőiről és esélyeiről című videóelőadásában hangsúlyozta, hogy

minden klímaadaptáció egy komplexebb alkalmazkodási-változtatási folyamat része, amelyet glokális egymásrautaltság jellemez.

A kutató kiemelte, hogy a változáshoz mindenekelőtt viselkedésváltozásra és rezilienciára van szükség. Az előadásból többek között azt is megtudhatjuk, hogy mi a rezilienciamátrix nyolc tartománya, és mi lehet az optimista forgatókönyv.

Ságvári Bence, a Társadalomtudományi Kutatóintézet főmunkatársa A tömegek bölcsessége? Klímaváltozással kapcsolatos társadalmi attitűdök egy nemzetközi online crowdsourcing kampány és kutatás tapasztalatai címmel az emberek klímaváltozáshoz való viszonyát mutatta be a percepció (a probléma észlelése), a személyes érintettség, az aggodalom és a személyes felelősség dimenzióit vizsgálva. A kutató előadásában kitért arra is, hogy miképpen befolyásolják bizonyos demográfiai jellemzők – például nem, életkor, iskolázottság, jövedelem, politikai preferenciák – klímaváltozáshoz való viszonyunkat, vagy hogy hogyan változik a szóhasználat a klímával kapcsolatos kommunikációban („globális felmelegedés”, „klímaváltozás”, „klímavészhelyzet”, „klímakatasztrófa”).

Középiskolás fiatalok A fenntarthatóság társadalmi kérdései című előadóülésen Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Az előadóülés tanulságait összegezve Szathmáry Eörs elmondta, hogy míg az emberi faj egyedülálló erénye az élővilágban az ún. szuperkooperátorság, vagyis hogy akkor is tudunk nagy csoportban együttműködni, ha a csoport tagjai nem közeli rokonai egymásnak, ugyanakkor sajnos abban is egyedülállók vagyunk, hogy olyan méretű konfliktusaink legyenek, mint amilyeneket egy háború során meg tudunk valósítani.

„Egyetlen megoldás van: a minél intenzívebb kooperáció, amelynek el kell érnie a globális mértéket térben, és nagyon hosszú távra kell szólnia időben”

– hangsúlyozta az evolócióbiológus akadémikus, kiemelve, hogy

azon dolgoznunk, hogy legyen hosszú távú jövőnk, folyamatos harcot jelent önmagunkkal és önzésünkkel.

A rendezvényen minden előadás után lehetőség volt kérdések megfogalmazására, a kutatókkal való párbeszédre is, amelybe a konferencián jelen lévő középiskolások is bekapcsolódhattak.
Az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottság elnöke külön is megszólította a fiatalokat, akik a Középiskolai MTA Alumni Program keretein belül szervezett, „Klímaváltozás és fenntartható fejlődés” néven meghirdetett Kárpát-medencei verseny népszerűségének köszönhetően látogattak el az előadóülésre, és bátorította őket az együtt gondolkodásra, hangsúlyozva, hogy „a vita a tudomány minőségvédő mechanizmusa”.