The Last Romantic In His Own Words – Dohnányi Ernő életművéről új fénytörésben

Zeneszerző, zongoraművész, karmester, zenei szervező, a 20. századi magyar zenetörténet egyik legjelentősebb alakja volt Dohnányi Ernő (1877–1960), életművének kutatása mégis jóval halála után, az ezredforduló környékén kezdődhetett csak el. Azóta azonban folyamatosan zajlik, nemzetközi együttműködésben. Eredeti dokumentumok közreadásával és hozzájuk kapcsolódó elemzésekkel rajzol Dohnányi Ernőről és életművéről újszerű, részletgazdag portrét a James A. Grymes és Kusz Veronika szerkesztésében megjelent könyv, a The Last Romantic In His Own Words: Ernst von Dohnányi’s Selected Writings and Interviews.

A Dohnányi-életmű jelentőségéről és a Dohnányi-kutatásról Kusz Veronikával beszélgettünk.

Ha egy kötetlen beszélgetésben tennék fel Önnek a kérdést, hogy mi jut először eszébe Dohnányiról, mit felelne?

Ha a nevet hallom: otthonosság, szeretet – szeretem az életművet, szeretem ezt a kutatási témát. Ha kifejezetten a személyére kell gondolnom, akkor a zene jut eszembe róla: tüneményes tehetségű,

természetes és univerzális muzsikus volt

Dohnányi Ernő (1877‒1960), akinek egész élete, úgyszólván minden gondolata a zene, a zenélés körül forgott.

Dohnányi Ernő amerikai tanítványai körépen (1954 körül) Dohnányi Ernő amerikai hagyatéka (MZA-DE-Ta-Ph 2.014/34)

Miben látja a The Last Romantic in His Own Words című kötet jelentőségét?

Habár Dohnányi zeneszerzőként, zongoraművészként, karmesterként, zenei szervezőként a 20. századi magyar zenetörténet egyik legjelentősebb alakja volt, életművének kutatása csak jóval halála után, az ezredforduló tájékán kezdődött el. 1944-es emigrációját követően – 1949-től haláláig Amerikában élt – műveit sem játszották itthon. Azóta szerencsére változott a helyzet: nemcsak a zenészek fedezték fel maguknak Dohnányit, de egyre több komoly tudományos munka születik róla. Ez az új kötet nemcsak

kézbe adja fontosabb írásait, nyilatkozatait

– amelyek gyűjteményes kötetben még magyarul is csupán pár éve lettek hozzáférhetők –, hanem rajtuk keresztül összefoglalja, vagy legalábbis

összefoglalni igyekszik mindazt a tudást, amely az elmúlt 25 évben Dohnányiról összegyűlt.

Nem egyszerűen szövegközreadásokról van tehát szó, mert a dokumentumokat hosszabb bevezetőkkel láttuk el, s azokat összeolvasva egy teljes, az életmű problémáira koncentráló kismonográfia bontakozik ki az olvasó előtt. Talán nem túlzás azt remélnünk, hogy

a kötetet örömmel és haszonnal forgathatják zenészek és zeneszeretők is.

Dohnányi Ernő: Cantus vitae. A zongorakivonat tisztázata (op. 38). Dohnányi Ernő amerikai hagyatéka (MZA-DE-Mus 1.003)

Milyen rétegeit tárja fel az új könyv Dohnányi alkotói és személyes életének?

A legkülönbözőbb forrásokat válogattuk a kötetbe: hivatalos interjúk, különféle tananagyag- és műsortervezetek, intézményvezetői nyilatkozatok, beszédek, de gyermekkori emlékekről szóló, nosztalgikus rádióelőadások, sőt szerelmeslevelek is helyet kaptak a kronologikusan rendezett dokumentumfolyamban. Látjuk a kompozícióit – szűkszavúan bár, de – bemutatni igyekvő zeneszerzőt; a világjáró előadóművészt, akinek még a reggelijére is kíváncsiak az újságírók; aztán a vezetőt, aki eleinte lelkesen, lendületesen, később egyre fáradtabban-fásultabban igyekszik igazgatni a rá bízott intézményeket (a Zeneakadémiát, a Filharmóniai Társaság Zenekarát és a Magyar Rádió zenei osztályát); és mindeközben az embert: a házimuzsikában fürdőző gyermeket, a szerelmes férfit, az apát, s végül a politikai vádaktól és más nehézségektől sújtott, de derűjét a végsőkig megőrző emigráns művészt.

Dohnányi Ernő amerikai tanítványai körében (1954 k.) Dohnányi Ernő amerikai hagyatéka (MZA-DE-Ta-Ph 2.014/34)

Mi a jelentősége Dohnányi Ernő 2015 óta a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában lévő amerikai hagyatékának, amelyet az ELTE HTK Zenetudományi Intézet 20‒21. Századi Magyar Zenei Archívuma őriz? Melyek e hagyaték legjelentősebb darabjai?

Nem túlzás, hogy a kötet nem készülhetett volna el a gyűjtemény nélkül, és nemcsak azért, mert a közreadott dokumentumok egy része ebből származik, hanem mert

a forrásanyag közelsége rendkívüli, szavakba nehezen önthető inspirációt és perspektívát ad a kutatómunka számára.

Az anyag egyébként két fordulóban, 2014-ben, majd 2015-ben érkezett Magyarországra Dohnányi Ernő egykori floridai otthonából, Tallahassee-ből. Az első rész adományozás, a második vásárlás útján került az örököstől a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonába. Azóta a Dalos Anna által Lendület-pályázat támogatásával létrehozott 20‒21. századi Magyar Zenei Archívum gondozza (amely egyébként az MTA és az akkori kulturális minisztérium által 2002-ben megalapított és néhány évig működő, Kiszely-Papp Deborah, majd Berlász Melinda által vezetett Dohnányi Archívum gyűjteményét is megörökölte).

Dohnányi Ernő zsebnaptára Dohnányi Ernő amerikai hagyatéka (MZA-DE-Ta-Script 9.290)

Az amerikai hagyaték zenei kéziratokból, kottákból, hangfelvételekből, levelekből, dokumentumokból, naplókból, fényképekből, tárgyakból áll, és lényeges, hogy a források egyáltalán nem kizárólag Dohnányi amerikai éveihez kapcsolódnak, mivel a zeneszerző felesége, Zachár Ilona szisztematikusan gyűjtötte a korábbi anyagokat is – ezeket nagyrészt a Magyarországon maradt rokonok, barátok tárták fel, s küldték Floridába. Kiemelhetnék „legfontosabb” tételeket – például autográfokat, fontos leveleket, politikai dokumentumokat vagy különleges koncertfelvételeket, amelyek az idős Dohnányi zongorajátékát őrzik –, de én inkább úgy érzem,

a gyűjtemény erőssége éppen összetettségében rejlik, aminek köszönhetően egy-egy eseményt, problémát, kérdést sokféle forrás segítségével közelíthetünk meg.

Ön e revelatív könyv egyik közreadója. Hogyan került a Dohnányi-életmű közelébe?

1996-ban gimnazistaként Dohnányi csodaszép kései oratorikus művében, a Stabat materben énekelhettem egy nyári kórusfesztiválon. Akkoriban egészen más pályára készültem, de ez a zenei élmény óriási hatást tett rám, és

az a tény is lenyűgözött, hogy „elfeledett” művek ilyen szépek, értékesek lehetnek

– szerettem volna részesévé válni ilyen felfedezéseknek. Tehát már a Zeneakadémiára is Dohnányi-dolgozattal felvételiztem, és úgy adódott, hogy azóta is Dohnányival foglalkozhatok.

Hány év kutatómunkájával készült kötetet tart kezében az olvasó?

2015-ben nyertem el először a Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat, pályázatomban Dohnányi írásainak magyar nyelvű közreadását vállaltam. Szerettem volna azonban, ha ezek az írások angolul is hozzáférhetőek lennének, ezért kértem meg James A. Grymes-t, akit már hosszú évek óta ismertem, hogy társszerzőként és anyanyelvi szakértőként csatlakozzon a projekthez. Végül ez a kötet – a közös munkából adódó inspirációnak, új ötleteknek köszönhetően – egészen más lett, mint a kiindulópont. Grymes javaslata volt az is, hogy a legnagyobb presztízsű kiadót keressük meg a kézirattal – elsőre hihetetlennek tűnt, hogy az Oxford University Press rögtön be is fogadta.

A kötet borítója: The Last Romantic In His Own Words (Oxford University Press, 2024) global.oup.com

Milyen szakmai, kutatói szálak és érdeklődés fűzi szerzőtársát, James A. Grymes professzort Dohnányi életművéhez?

James A. Grymes az 1990-es évek végén a tallahassee-i Florida State University zenetudós hallgatójaként, majd doktoranduszaként került kapcsolatba a Dohnányi-életművel, Dohnányi Ernő ugyanis ezen az egyetemen tanított élete utolsó szakaszában. Bár neve egy kisebb, róla elnevezett koncertterem révén közismert az FSU-n, ettől eltekintve emlékét korábban ott sem őrizték igazán. Grymes intenzív munkája nyomán azonban fókuszba került a téma: nemcsak saját disszertációja és több további kötete – egy kutatási kézikönyv (Ernst von Dohnányi: A Bio-Biography); Dohnányi feleségének, Zachár Ilonának az általa közreadott visszaemlékezése-életrajza (A Song of Life: Ernst von Dohnányi), valamint egy tanulmánykötete (Perspectives on Ernst von Dohnányi) – szól Dohnányiról, de nemzetközi konferenciát is rendezett, és Magyarországon is kutatott. Jelenleg a University of North Carolina professzora, mostanában – a közös könyvtől eltekintve – más témákkal foglalkozik. Mi akkor találkoztunk, amikor 2005/2006-ban Fulbright-ösztöndíjjal Tallahassee-ben töltöttem egy évet. Nagyon reméljük, hogy most, a kötet kapcsán újra találkozhatunk személyesen – a munkálatok ugyanis teljes egészben online zajlottak, de hozzá kell tennem, mindvégig a legtökéletesebb harmóniában.

A kötet az Ön és James A. Grymes közös munkájából, együttműködéséből született. Vannak-e olyan további személyek, akik segítették a könyv a létrejöttét?

Mindazon intézményeken kívül, amelyek rendelkezésünkre bocsátották a gyűjteményeikben őrzött dokumentumokat, vagy anyagilag támogatták a kötet megszületését, mint a Magyar Művészeti Akadémia, elsősorban Dohnányi mostohaunokájának és jogörökösének, Sean Ernst McGlynn-nek vagyunk hálásak, aki nem hiába őrzi második utóneveként szeretett nagyapja nevét: minden Dohnányival kapcsolatos kezdeményezést örömmel, fenntartások nélkül támogat, a mi munkánkat – közös és egyéni munkáinkat – immár 20-25 éve.

Vannak még tervei Dohnányi Ernő életművének kutatása kapcsán akár egyéni munkában, akár nemzetközi kooperációban?

Jelenleg egy monográfián dolgozom, amely a Dohnányit érintő politikai vádakat, illetve azok előzményeit és következményeit mutatja be. 2027-ben pedig Dohnányi születésének 150. évfordulóját ünnepeljük – erre többek között nemzetközi konferenciával, ismeretterjesztő programokkal, kiállítással készülünk. Az utóbbi esetében a Dohnányi-hagyaték csodálatos és ez idáig nagyrészt kiaknázatlan fénykép- és videóanyaga áll majd a középpontban.

Dohnányi Ernő az Ohio University zenekarát vezényli (1954) Dohnányi Ernő amerikai hagyatéka (MZA-DE-Ta-Ph 2.014/13)

Kusz Veronika PhD zenetörténész, az ELTE HTK Zenetudományi Intézet tudományos főmunkatársa, az Intézet 20‒21. Századi Magyar Zenei Archívum Dohnányi-gyűjteményének kurátora. 2021-ben az MTA 194. közgyűlésének plenáris előadója volt. Hazai és nemzetközi konferenciák előadója, száznál is több publikáció szerzője, tanulmányai jelentek meg olyan neves nemzetközi folyóiratokban, mint az American Music és a Notes. Korábbi kötetei közül kiemelkedik angol nyelvű monográfiája, A Wayfaring Stranger: Ernst von Dohnányi’s American Years (University of California Press, 2020).

Prof. dr. James A. Grymes zenetörténész, a University of North Carolina egyetemi tanára, Dohnányi Ernő életművének kutatója. Az Ernst von Dohnányi: A Bio-Bibliography (Greenwood Press, 2001) szerzője, az Ernst von Dohnányi: A Song of Life (Indiana University Press, 2002) és a Perspectives on Ernst von Dohnányi (Scarecrow Press) című könyvek szerkesztője. Dohnányiról szóló cikkei többek között olyan tudományos folyóiratokban jelentek meg, mint az Acta Musicologica, a Hungarian Quarterly és a Music Library Association Notes.