Számvetés és újratervezés – Videón az Akadémián a magyar gazdaság helyzetéről rendezett konferencia

Számvetés és újratervezés — MTA-MKT konferencia (1. rész):

00:00 Megnyitó
02:51 A növekedési modell kifulladása - Halmai Péter előadása
33:06 A monetáris politika lehetőségei - illúziók nélkül - Surányi György előadása
01:08:51 Költségvetési akadálypálya - László Csaba előadása
01:43:42 Gazdasági kormányzás és intézményi átalakulás - Benczes István előadása
02:13:01 Kérdések, vita

Számvetés és újratervezés — MTA-MKT konferencia (2. rész):

00:00 Az FDI-alapú növekedési modell és korlátai - Sass Magdolna előadása
23:52 Az illiberális fejlesztési modell felemelkedése és hanyatlása, 2010-2026 - Győrffy Dóra előadása
48:22 Politikai tulajdon: múlt és jövő - Voszka Éva előadása
01:14:50 Csatlakozás az euróövezethez és az infláció - Soós Károly Attila előadása
02:01:44 Kérdések, vita
02:37:31 Zárszó

A magyar gazdaság immár több mint három és fél évtizeddel a rendszerváltás, illetve több mint 20 évvel az EU-tagság elérése után is súlyos nehézségekkel küzd. Az elmúlt évtizedek a magyar történelem kivételes lehetőségét nyújtották a felzárkózásra. Ám annak mértéke és minősége elmarad a közép- és kelet-európai tagállamok többségétől és a magyar társadalom várakozásaitól.

A hazai, jelentős mértékben a külföldi működő tőke importján, a termelési tényezők extenzív felhasználásán alapuló növekedési és fejlesztési modell kifulladt. A gazdaságban súlyos belső és külső egyensúlyi feszültségek alakultak ki. Az „aktivista állam” igénye széles körű, a piaci mechanizmusokkal ellentétes intervenciók s a gazdasági struktúra alapvető, politikavezérelt átalakítására irányuló törekvések formájában jelent meg. Előbbiekkel együtt alacsony bizalmi és magas korrupciós szint, lényeges intézményi torzulások alakultak ki. Elkerülhetetlenné vált a gazdaságpolitikai fordulat.

E fordulat megalapozásához mindenekelőtt alapos számvetésre van szükség a magyar gazdaságban, amelynek ki kell terjednie – egyebek mellett – a növekedés és az egyensúly, a monetáris és a fiskális politika, a gazdasági kormányzás, a fejlesztési politika, a tulajdoni rendszer, a külföldi tőke szerepének és az európai integráció releváns összefüggéseinek közgazdaság-tudományi feltárására. Ennek köszönhetően átfogó kép rajzolható fel a magyar gazdaság jelenlegi helyzetéről, annak mélyebb összefüggéseiről és hatásmechanizmusairól.

A konferencián készült képeink a fotóra kattintva tekinthetők meg! Fotó: Szigeti Tamás / MTA

A számvetés a megkerülhetetlen hazai gazdaságpolitikai újratervezés lehetséges irányai azonosításának elemi feltétele. A Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Közgazdasági Társaság konferenciája a kritikai közgazdaság-tudomány elismert művelői közreműködésével keresett válaszokat e kivételesen időszerű kérdésekre.

Az előadások tartalmi összefoglalói

Halmai Péter: A növekedési modell kifulladása

A magyar gazdaság felzárkózásának üteme és minősége elmaradt a 2004–2007-ben csatlakozott EU-tagállamok többségéétől és a hazai társadalom várakozásaitól. Ennek alapvető tényezője a hazai növekedési potenciál kifulladása az elmúlt két évtizedben. Utóbbi meghatározó, kínálati oldali tényezői a demográfiai folyamatok és azok nyomán a munkakínálat; a tőkeakkumuláció és a teljes tényezőtermelékenység alakulása. Döntő jelentőségű e legutóbbi tényező hatása. Ebben központi szerepet játszik a magyar gazdaság alacsony innovációs teljesítménye, ehhez szorosan kapcsolódva az alacsony intenzitású verseny és a kedvezőtlen üzleti környezet, a piactól idegen intervenciók rendszere. Egyidejűleg fennmaradt, sőt nőtt a gazdaság sebezhetősége, és a külső sokkokkal összefüggésben is súlyos makrogazdasági egyensúlyi problémák alakultak ki. Fenntartható, dinamikus növekedési pálya az egyensúly megteremtése mellett csak a potenciális növekedés ütemét tartósan növelő, mélyreható strukturális reformokkal, a piacgazdaság helyreállításával és a voluntarista gazdaságpolitika meghaladásával alapozható meg.

Halmai Péter Fotó: Szigeti Tamás / MTA

Surányi György: A monetáris politika lehetőségei – illúziók nélkül

A meghatározó jegybankok, a monetáris politika irányítói és az ezen a területen befolyásos elemzők, kutatók körében szinte egyhangú konszenzus szerint a jegybankok kizárólagos feladata az árstabilitás biztosítása és ezzel együtt az inflációs várakozások árstabilitás körüli stabil horgonyzása. Ettől szélesebben értelmezi – a kontinentális európai jegybankoktól eltérően – az angolszász világ a jegybankok felelősségét: az árstabilitás mellett kiemelt jelentőséget tulajdonít a maximális foglalkoztatottság elérésének is. A magyar megközelítés az elmúlt 25 évben az európai felfogás fogságában formálódott. Meglehetősen magas árat fizettünk ezért. Az előadó ennek az egyoldalú megközelítésnek az ellentmondásait kiemelve mutatta be az elmúlt évtizedek legfontosabb monetáris politikai és inflációs következményeit.

Surányi György Fotó: Szigeti Tamás / MTA

László Csaba: Költségvetési akadálypálya

A magyar államháztartás rendkívül súlyos problémákkal terhelten fogadta az új kormányt. A jelenlegi folyamatok alapján idén 7% körül lenne az államháztartás hiánya, miközben számtalan területen meghatározó fontosságú területek komoly alulfinanszírozottsággal küzdenek. Az új kormány a pénzügyi piacok legnagyobb örömére teljes mellszélességgel feszített ütemű euróövezeti csatlakozási menetrend mellett állt ki, amelynek a feltételeit 2030-ra irányozták elő. Négy év alatt kell ehhez az államháztartási hiányt stabilan 3% alá szorítani, az államadósságot csökkenő pályára állítani, valamint árstabilitást és egy a mainál jóval alacsonyabb kamatszintet elérni. Igazi kemény akadálypálya vár a költségvetési politika irányítóira. Az előadó e költségvetési politika lehetőségeit, potenciális csapdáit elemezte.

László Csaba Fotó: Szigeti Tamás / MTA

Benczes István: Gazdasági kormányzás és intézményi átalakulás az EU-integráció perspektívájában

A gazdasági kormányzás az euróövezet 2010-es válságával került az integrációs diskurzus fókuszába, mint olyan intézmények és eljárások rendszere, amely a tagállami és uniós szintű gazdaságpolitikai koordinációt megvalósítva támogatja az EU gazdasági célkitűzéseit.

Magyarország e folyamatba sajátos módon próbált illeszkedni. 2008-ban Magyarország lett a globális pénzügyi válság egyik első áldozata, aminek következményeként egyfelől az EU rászorította a szabályalapú gazdaságpolitika meghonosítására, másfelől maguk az uniós szervezetek is közvetlen tapasztalatokat szereztek a válságkezelésben – nagyon is ideértve a bankrendszer szabályozásának szükségességét. A 2010-es években Magyarország igyekezett betartani a gazdasági kormányzási keret jelentette régi és új szabályokat (különösen a túlzottdeficit-eljárást és a makrogazdasági egyensúlytalansági eljárást), ugyanakkor mindezt olyan nem szokványos eszközök használatával (pl. különadók), amire az Unió nem volt felkészülve, és amire nem is volt megfelelő válasza. Mindeközben a magyar kormány jelezte: sem az eurózóna, sem a bankunió tagja nem kíván lenni. A 2020-as években pedig már a költségvetési és a makrogazdasági egyensúly is megbomlott.

A differenciált integrációnak megfelelően az EU mindinkább olyan klubjavakat kínál, amelyeknek köszönhetően az exkluzivitás válik az integrációs dinamika formálójává. Mivel a 2026. évi országgyűlési választásokig Magyarország ezekből rendre kimaradt, úgy találhatja magát a periférián, hogy közvetlen szomszédai egyre inkább az Unió belső köréhez tartozó tagállamként tekinthetnek magukra. Így mostanra már nem egyszerűen a magországokhoz való felzárkózás, hanem a visegrádi négyek utolérése a cél.

Benczes István Fotó: Szigeti Tamás / MTA

Sass Magdolna: Az FDI-alapú növekedési modell és korlátai Magyarországon

A rendszerváltást követően Magyarország gazdasági felzárkózási stratégiájának egyik meghatározó pillére a külföldi közvetlentőke-befektetések (FDI) vonzása volt. Az FDI jelentős szerepet játszott a gazdaság modernizációjában, az exportkapacitások kiépülésében, a termelékenység növekedésében és a magyar gazdaság globális értékláncokba való integrációjában. Az előadás régiós összehasonlításban mutatta be az FDI-alapú növekedési modell kialakulását és főbb jellemzőit, valamint azt, hogy ez miként járult hozzá Magyarország nemzetközi gazdasági beágyazottságához.

Az előadás ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a modell sikeressége mellett egyre inkább láthatóvá válnak a strukturális korlátai. A külföldi tulajdonú vállalatok dominanciája, a gazdaság jelentős külső függősége, a hazai vállalatok korlátozott bekapcsolódása a magasabb hozzáadottérték-tartalmú tevékenységekbe, valamint az innovációs és tudástranszferhatások korlátozott érvényesülése hozzájárulhat ahhoz, hogy az ország nehezen lépjen tovább a közepes jövedelmű országokra jellemző fejlődési pályáról, és egyfajta „globális értékláncban való feljebb lépési (upgrading) csapdába” kerüljön.

A téma különös aktualitását adja, hogy a világgazdaság jelenleg jelentős átalakuláson megy keresztül. A geopolitikai feszültségek, az ellátási láncok átrendeződése, a zöld- és digitális átmenet, valamint a gazdasági fragmentáció új kihívásokat és lehetőségeket teremtenek a külföldi tőkére épülő fejlődési modellek számára. Az előadás arra kereste a választ, hogy az FDI-alapú növekedési modell milyen mértékben képes alkalmazkodni e változó környezethez, s milyen gazdaságpolitikai feltételek szükségesek ahhoz, hogy Magyarország kilépjen a feljebb lépési csapdából.

Sass Magdolna Fotó: Szigeti Tamás / MTA

Győrffy Dóra: Az illiberális fejlesztési modell felemelkedése és hanyatlása Magyarországon, 2010–2026

Az előadás azt vizsgálta, hogyan emelkedett fel és jutott válságba Magyarország illiberális fejlesztési modellje 2010 és 2026 között. Az elemzés amellett érvel, hogy a modell elsődleges célja nem a növekedés, hanem a gazdaság feletti kormányzati kontroll kiterjesztése volt, ami a kezdetektől fogva komoly korlátokat jelentett a termelékenység és az innovációalapú, minőségi növekedés számára. A modell látszólagos működése addig állt fenn, amíg lehetséges volt a gazdaságba többleterőforrásokat bevonni, azaz bővíteni a munkaerőt és a tőkeberuházásokat. Míg előbbit a foglalkoztatás növelése és vendégmunkások behozatala biztosította, utóbbit egymást követően az EU-transzferek, a laza monetáris politika, a kínai működő tőke és végül az expanzív fiskális politika segítette. Amint e források eltűntek, a modell kifulladt, és az ebből fakadó társadalmi elégedetlenség megnyitotta az utat a változáshoz. Az új rendszer megkerülhetetlen feladata a termelékenység növelésén alapuló fejlesztési modell létrehozása, aminek kiemelt elemei a megbízható intézményi környezet létrehozása, a piaci verseny megerősítése, illetve a humántőke fejlesztése.

Győrffy Dóra Fotó: Szigeti Tamás / MTA

Voszka Éva: Politikai tulajdon – múlt és jövő

A 2010 után Magyarországon egyre kiterjedtebb politikai tulajdon a tulajdonlás új formája, határterület az állami és magánszektor között. Formálisan nem köztulajdon, de a politikának közvetlen meghatározó szerepe van a vagyon megszerzésében, növekedésében és megszűnésében. Alaptípusai a közérdekű vagyonkezelő alapítványok és politikafüggő vállalkozások. Nagyságrendje 6-10 ezer milliárd forintra becsülhető.
Az előadás az új tulajdonosi forma kialakításának módszereit, a létrehozás és működtetés állami eszközeit vette számba, hogy kiindulópontokat keressen a leépítés és a visszavétel lehetséges útjaihoz. Ezeket az eljárásokat azonban mindenképp nehezen feloldható dilemmák és súlyos veszélyek keretezik, amelyeket mind a döntéseknél, mind a kritikájuknál érdemes figyelembe venni.

Voszka Éva Fotó: Szigeti Tamás / MTA

Soós Károly Attila: Csatlakozás az euróövezethez és az infláció

Más EU-tagállamok csatlakozási tapasztalatai alapján és abból kiindulva, amit új kormányunk gazdaságpolitikai szándékairól tudhatunk-sejthetünk, nincs okunk azt gondolni, hogy euróövezeti csatlakozásunk bármilyen igazán súlyos nehézségbe fog ütközni. A „maastrichti” csatlakozási kritériumoknak való megfelelés érdekében folytatandó gazdaságpolitika – főleg mérsékelten, de kitartóan szigorú monetáris és fiskális politika – egymást és önmagukat erősítő kedvező folyamatokat fog elindítani a gazdaságban. Például az infláció szigorú korlátok között tartása a tovagyűrűzések ritkulásával magát az inflációt is fékezi, emellett a kamatlábak csökkenése felé, az utóbbi révén az állam által fizetett adósságszolgálat és így a költségvetési hiány mérséklésének irányába is hat. Az ilyen folyamatok ugyanúgy kívánatosak, mint maga a csatlakozás. Sőt többé-kevésbé azért is kárpótolni tudnak, ha netán a csatlakozás lassabban sikerül, mint reméljük. Ehhez képest több fejfájást okozhat és kell, hogy okozzon: miként alakulnak majd a dolgaink a csatlakozás „mézeshetei” után. Hiszen a kevesebb mint két évtizeddel ezelőtti válságos évek megmutatták, hogy az amúgy fontos előnyöket kínáló euróövezet távolról sem tökéletes, nem veszélytelen konstrukció. Ha nem akarunk válságország lenni, akkor az övezet tagországaként folyamatos, súlyos erőfeszítéseket kell majd tennünk, főleg az infláció kordában tartása érdekében.

Soós Károly Attila Fotó: Szigeti Tamás / MTA