Nem pusztán csontokat és tárgyakat, hanem emberi történeteket látunk

mta.hu: A közelmúltban jött a hír, hogy az ERC Synergy Grant pályázatán egy régészeti témájú, magyar közreműködővel induló projekt is nyert. Jelzésértékűnek tűnik a döntés. Mintha az Európai Kutatási Tanács ezzel nem csak azt üzenné, hogy a régészek tartják a lépést a kurrensebbnek tekintett tudományterületekkel, hanem azt is, hogy van még mit kutatniuk.

Kiss Viktória Fotó: Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Régészeti Intézet

Kiss Viktória, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Régészeti Intézet (MTA Kiváló Kutatóhely): Az ERC valószínűleg azt ismerte fel, hogy sok olyan új vizsgálati módszert tudunk ma már a régészetben alkalmazni, amelynek köszönhetően kézzelfoghatóbbá tudjuk tenni a múltat. A hasonló projektek segítségével

akár személyes élettörténeteket is fel tudunk vázolni több ezer év távlatából,

s az európai vagy a magyar történelem iránt érdeklődők így nyomon követhetik, hogy adóforintjaikból milyen kutatási eredmények születnek. A bronzkor kutatásának egyik nagyon izgalmas iránya a mobilitással kapcsolatos, ezt kívántuk kifejezni kutatócsoportunk elnevezésével – Lendület Mobilitás Kutatócsoport – is. A felvetődő kérdések megválaszolásában segít például az egykor élt emberek fogából kinyerhető stronciumizotóp-elemzés. Ha ennek aránya eltér az eltemetés helyének talajában talált stronciumizotóp-aránytól, akkor kijelenthetjük, hogy az adott egyén nem ott született, ahol eltemették. Sokszor az elhunyt születési helyének földrajzi területe is körvonalazható. Az archeometallurgia, a bioarcheológia és a többi új kutatási ág révén nagyon sok fontos részlet derülhet ki. Nem véletlen, hogy Science- és Nature-cikkek is szép számmal jelennek meg az említett természettudományos módszereket alkalmazó régészeti kutatások eredményeiről. Korábban elképzelhetetlen volt ezekbe a legrangosabb tudományos lapokba alapvetően bölcsészettudományi kérdésfeltevésekkel (például őskori tömegsírok, többes temetkezések értelmezéséről szóló tanulmányokkal) bekerülni.

Középső bronzkori gödörben talált többes temetkezés Érdről Forrás: Ferenczy Múzeumi Centrum, Szentendre, Tóth Gusztáv

Mintha a bronzkor is egyfajta slágertémává vált volna az utóbbi időkben.

Valóban. Míg korábban az őskori témák közül főleg az újkőkor, azon belül például az élelemtermelés megjelenése vagy a Közel-Kelet szerepe állt a kutatások homlokterében, mostanában

egyre több új elemzés tárgya az európai bronzkor.

Ebben a Kr. e. 2500 és 800 közé keltezhető időszakban jelent meg a korszaknak nevet adó fém, ami nagy változásokkal és a társadalmi egyenlőtlenség erősödésével járt. A tárgyak elemzése alapján végzett korábbi kutatásokból már kirajzolódott, hogy az Európa távoli területein élő népek szoros kapcsolatban álltak egymással; ez a réz és ón ötvözetéből készített bronz, valamint más nyersanyagok (arany, borostyán) és késztermékek cserekereskedelméről tanúskodik. Ma az emberi maradványok vizsgálatai, a stabilizotópos adatok és a DNS-elemzések a kontinens több régiójában is bizonyítják, hogy nem csupán kereskedelmi kapcsolatokról van szó, hanem a különböző térségeket eltérő módon érintő, különféle irányokból érkező népmozgásokról.

Emellett a mai Magyarország területén élt bronzkori népek kapcsolatainak elemzése terén még sok feladatunk van. A magyarországi újkőkori és bronzkori adatok számának különbsége jól jellemzi a korábbi kutatási helyzetet. Az M3-as autópálya mentén, Polgár határában feltárt újkőkori településről például már a 2000-es évek elején 150 radiokarbon-adat állt rendelkezésre. Mikor öt évvel ezelőtt a Lendület program támogatásával megkezdtük a kutatásainkat, azzal szembesültünk, hogy a bronzkorból Magyarország egészét tekintve alig több mint 100 radiokarbon-adatunk van. Ezen a helyzeten is szerettünk volna változtatni a munkánkkal.

A korszak, amelyről beszélünk, az Egyiptomi Középbirodalom és a mükénéi kultúra kora is egyúttal. Ezekről a tankönyvekben is sokkal több szó esik, mint a bronzkori Európáról. A tudomány eredményei alapján hogyan képzeljük el ez utóbbit?

Színes és mozgalmas időszak volt. 2018-ban jelent meg a Nature-ben egy publikáció, amelynek mintegy száz szerzője között a mi kutatócsoportunk tagjai is ott voltak. Kimutattuk, hogy Kr. e. 2500 környékén a mai Anglia területén egy nagyarányú bevándorlás zajlott. Valószínűleg elsősorban az ibériai térség és a hollandiai partvidék közötti területről érkeztek az emberek evezős hajókkal a Brit-szigetekre, elfoglalva a Stonehenge-et építő újkőkori népek területeit. Az új betelepülőket jellegzetes edényformájukról harang alakú edények kultúrájának nevezik.

A harang alakú edények kultúrája harcmodorának fontos eleme volt az íj és a nyíl Forrás: Landesmuseum für Vorgeschichte, Karol Schauer

Mit tudunk az említett kultúráról?

E közösségek azért is érdekesek, mert Budapest környékéről is ismerünk rájuk jellemző tárgyakat. Itt is vizsgáljuk, hogy miként kerültek ilyenek a térségbe. Van olyan vélemény, mely szerint a helyi közösségek az idők folyamán átvették ezeknek az identitást jelző tárgyaknak a használatát, de nem zárható ki az embercsoportok mozgása sem. Eszerint a harang alakú edényeket ők hozták magukkal. A stabilizotópos vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy akkoriban akár több száz kilométert is vándoroltak az emberek – mégpedig elsősorban a nők. Egy a közelmúltban publikált közép-németországi kutatás elemzői arra jutottak temetővizsgálatok alapján, hogy azok a helyben született nők, akik a nagykorúság előtt haltak meg, mind megtalálhatók a temetőkben a férfiakkal együtt, míg az ennél idősebb nők bevándorlók voltak. Ebből az következik, hogy a helyi férfiak máshonnan választottak feleséget, vagyis jelen volt az exogámia, tehát az adott csoporton kívülről való házasodás szokása. A Budapest térségében előkerült leletek azt mutatják, hogy a harang alakú edényekkel eltemetett emberek között bevándorló férfiakkal és nőkkel, sőt gyerekekkel is számolhatunk. Eszerint kisebb közép-európai csoportok keletre vándorlásáról lehetett szó, de a Brit-szigeten kimutatottnál talán kisebb arányban.

A harang alakú edények kultúrájának emlékei Szigetszentmiklósról Forrás: Ferenczy Múzeumi Centrum, Szentendre, Patay Róbert

Milyen létszámú népességről beszélhetünk Európában és a Kárpát-medencében ekkor?

Kr. e. 2000 körül nagyjából 8 millió embert feltételez a régészettudomány Európában.

A Kárpát-medencében körülbelül félmillióan élhettek kisebb közösségekben.

Nagyjából a 100-150 évvel ezelőtti paraszti kultúrához hasonló körülmények között, tehát vesszőfonatos, agyagtapasztásos falú és földpadlójú házakban lakhattak. Léteztek szórtabb, nagyobb területen kevés házzal jellemezhető falvak, és olyanok is, ahol az intenzív mezőgazdaság és az ősök hagyományait őrző életmód miatt tartósabban egy helyen laktak. Utóbbi közösségek esetében alakultak ki az (arab szóval) tellnek nevezett települések, vagyis az egymásra épült falvak nyomát viselő dombok. Nálunk főleg a Duna és a Tisza mentén fordultak elő. Öt-hat méter magas lakódombokról beszélünk, amelyek azért alakultak ki, mert amikor a házak megrongálódtak vagy leégtek, nem máshová költöztek az emberek, hanem elegyengették a romokat, hogy aztán ugyanott építsenek új házat.

Rekonstruált életkép a füzesabonyi tell-település ásatása alapján Forrás: Szathmári Ildikó, Dékány Ágoston

Kincsesbánya a régészeknek.

Ezek a többrétegű települések – melyeket a számos réteg miatt tréfásan „dobostortának” is szoktunk nevezni – több száz évnyi élet nyomát őrizték meg: a romok között sokszor ép edényekre, díszített házfalakra is lehet bukkanni. Korábban, még a múlt század harmincas éveiben is ásóval és lapáttal kutatták ezeket a településeket. Ha az egyes rétegek nem voltak vízszintben, akkor könnyen hibázhattak az ásatást végzők. Az akkori eredményeket ezért nehéz pontosan értelmezni. Erre is van a Lendület-projekten belül egy kezdeményezésünk. Füzesabony határában, ahol Tompa Ferenc az 1930-as években tárt fel egy ilyen települést, modern térinformatikai módszerek felhasználásával próbáljuk a települési rétegek, házak eredeti képét rekonstruálni.

Füzesabony-Öregdomb ásatási dokumentációjának térinformatikai feldolgozása Forrás: Szathmári Ildikó, Guba Szilvia

A ma rendelkezésre álló módszerekkel sokkal részletesebb megfigyeléseket is tehetünk. Fantasztikus részletgazdagságban lehet feltárni az egykori házakban folyó élet nyomait. Új kutatási terület a háztartásrégészet, amely olyan kérdésekre keresi a választ, mint például hogy hol tárolták az ételkészítéshez szükséges edényeket, vagy hogy hol végezték az előkészítő munkákat, például a kenyérsütéshez felhasznált gabona őrlését a házon belül. Talaj-mikromorfológiai vizsgálattal az is kimutatható, hogy hányszor frissítették-javították a padló agyagtapasztását. Hasonló vizsgálatokból tudjuk, hogy

az apró kerámiatöredékek felülete a görgetés nyomait mutatja; ez arra utal, hogy a fal mellé söprögették őket, így kerültek a megtalálási helyükre.

A hétköznapi élet apró mozzanataira is lehet következtetni, ami korábban elképzelhetetlen volt.

Az előbb említette, hogy a bronzkori Európával kapcsolatban az egyik legizgalmasabb kérdés a mobilitás.

A mobilitás – a migrációnál tágabban értelmezve – projektünk kiemelt tematikája. Ez azt jelenti, hogy a mobilitás több témakört is magába foglal, például az említett házasodási szokásokat vagy a harcos férfiközösségek mozgását. Az együttműködő régészek, archeogenetikusok, antropológusok, anyagtudósok feladata tehát annak megállapítása, hogyan lehet elkülöníteni azokat a tárgyakat, amelyek kereskedelem révén kerültek egyik helyről a másikra azoktól, amelyeket vándorló népcsoportok vittek magukkal.

Milyen módszerrel tudják ezt megállapítani?

Az emberi maradványok elemzése mellett például a korabeli tárgyak nyersanyagának vizsgálatával. Honnan származik a bronzhoz felhasznált rézérc, honnan az ón? Az egyik leghíresebb magyarországi középső bronzkori lelet, a hajdúsámsoni kincs fegyvereihez felhasznált rezet az ólomizotópos elemzések szerint valószínűleg a kelet-alpi régióban bányászták. A Debrecen mellől előkerült kardok és csákányok díszítése azt mutatja, hogy a Tisza-vidéken, helyben készültek. Tehát azok a mesterek, akik ezeket a kardokat készítették, a réz nyersanyagot az Alpokból szerezték be, de nem a késztermék, nem maga a kard „vándorolt”. Az jelenleg is kérdés, és későbbi kutatások tárgya lehet, hogy a kardokhoz felhasznált ón honnan származik. Sok minden megtudható tehát arról, hogy a bronztárgyak honnan és hogyan terjedtek el.

Ennek nyomán a régészek egyfajta korabeli globalizációt is felvázoltak a bronzkor későbbi, Kr. e. 1600 utáni időszakában,

amikor már tényleg összeurópai kapcsolatrendszer mutatható ki.

Bronzkard és harci csákányok a hajdúsámsoni kincsben Forrás: Déri Múzeum, Debrecen

A Lendület program keretében mi volt a fő cél?

Az, hogy minél komplexebben, minél több szempontból megismerjük egyrészt a bronzkori emberek lakóhelyét és az ott végzett tevékenységeiket, másrészt a már említett fémtárgyak elemzése alapján felvázolható kapcsolatrendszereiket. Harmadrészt a temetkezések maradványainak vizsgálatával az akkor élt emberek életmódjára, származási helyére, biológiai kapcsolataira kísérelünk meg fényt deríteni. Fontosnak tartottuk, hogy a

számos régebbi ásatás vagy újabb leletmentés eredményeit azonos módszerekkel tegyük összehasonlíthatóvá.

Ennek elérése érdekében öt korábban már kutatott régióban végzünk hasonló szempontú elemzéseket. A régészeti feldolgozó munkában számos régész kolléga, a természettudományos elemzésekben más diszciplínák szakemberei, több generáció munkája kapcsolódik össze. Az MTA volt kutatóhálózatán belül fontos kooperációkat alakítottunk ki például az Energiatudományi Kutatóközponttal, a Wigner Fizikai Kutatóközponttal, az Atomki laboratóriumaival.

Arany karpánt PIXE vizsgálata az Atomki Örökségtudományi Laboratóriumában Forrás: Atomki

Bronztőr és szegecsei vizsgálata 3D tomográfiás képalkotási módszerrel Forrás: Energiatudományi Kutatóközpont, Szentmiklósi László

De sokat segítenek a nemzetközi kooperáció keretében a munkába bevont szakemberek is. A fémek vizsgálatához külföldről a mannheimi Curt Engelhorn Zentrum für Archäometrie labor segítségét vettük igénybe. Náluk nemcsak a megfelelő „know how” áll rendelkezésre, hanem olyan adatbázis is, amellyel az adataink összevethetők, így összeurópai szinten releváns képet kaphatunk. Amerikai kapcsolataink is vannak. A vándorlások értelmezéséhez felhasználható stabilizotópos elemzéseket például a Quinnipiac és a Yale Egyetemmel való együttműködés teszi lehetővé. Az archaikus DNS elemzések a Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriuma és a Harvard Egyetem Genetikai Tanszéke közös munkájával valósulnak meg. Az MTA vendégkutatói pályázatának köszönhetően néhány hónapig Budapesten dolgozik velünk egy olasz kolléga, a Bolognai Egyetem munkatársa. Ő annak a társadalmi folyamatnak a kiváló ismerője, amelynek során a több kis településen élők lassan-lassan kevesebb, de nagyobb településen koncentrálódtak a bronzkor második felében, és

ezek a folyamatok már a városiasodás irányába mutatnak.

Segítségével a hagyományosan eltemetett, csontvázakból származó stabil izotópos minták mellett elhamvasztott emberi maradványokból is tudunk stronciumizotópos elemzéseket végezni – elsőként a magyarországi régészeti anyagban.

DNS-vizsgálatok a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriumában Forrás: Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratórium

Milyen volt a társadalom a Kárpát-medencében a bronzkorban?

A Kárpát-medence különböző részein fontos regionális különbségek láthatók a településszerkezetben és a temetkezési szokásokban: említettem a tell-települések és az ún. egyrétegű telepek vagy a hamvasztásos és korhasztásos rítus különbségeit. A társadalmi egyenlőtlenségek kialakulására utaló jelek azonban hasonló változásokat mutatnak. Ilyen például az említett hajdúsámsoni kard, amely az általunk vizsgált ezeréves korszak végén, a Kr. e. 16. században minden bizonnyal a főnöki hatalom szimbóluma volt. Ez a fejlődés a késő bronzkorban olyan erődített településeken csúcsosodik ki, amelyeken már számos bronz- és aranykincset is eltemettek. De már a korábbi időszakban is megjelennek kiemelkedő vezetők sírjai. A Balatonakali határában feltárt főnöki sírban a Kárpát-medence első ónbronz tárgyai, egy fejsze, karperec, tőr, valamint egy arany hajkarika is előkerült – csupa kiemelkedő társadalmi helyzetet jelző tárgy. A csontok vizsgálatából – ezt mi végeztük el először – pedig az derült ki, hogy az egykori előkelőség egy 55-60 év körüli férfi volt, aki a Kr. e. 20. században élt. Eredményeinket a rangos nemzetközi szaklapok mellett hazai tudományos és ismeretterjesztő cikkekben is közzétesszük. Munkánkról honlapunkon és számos hírportálon tájékozódhat a nagyközönség. A balatonakali főnöki sír vizsgálatáról egy rövid ismeretterjesztő filmet készítettünk, amelyet az M5 csatorna is vetített. A filmnek eddig több mint 5500 megtekintését jelzi a Youtube.

A DNS-vizsgálatok értékelése után remélhetőleg még többet fogunk tudni erről a férfiról. A fémvizsgálatok arra utalnak, hogy a tárgyai a Kárpát-medence északi részén, a mai Szlovákiában fellelhető rézérc felhasználásával készültek. Hasonló fegyvereket, eszközöket Európa középső részéről, egy 1500 km szélességű térségből ismerünk. A főnök tehát kapcsolatban állhatott azokkal a közösségekkel, amelyek Észak-Németországtól a mai Dél-Romániáig húzódó területen éltek. Kutatásunk másik fontos céljaként ezt említhetem: hogy ne pusztán csontokat és tárgyakat, hanem egy-egy konkrét embert, bronzkori emberi sorsokat ismerjünk meg a projekt révén.

A balatonakali főnöki sírból előkerült leletek és az eltemetett férfi rekonstrukciója Forrás: Hámori Péter, Réti Zsolt, Ringeisen Dávid