É. Kiss Katalin akadémikus, nyelvész kapta a Bolyai-díjat
É. Kiss Katalin, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja vehette át vasárnap este Áder János államfőtől a Bolyai János Alkotói Díjat. A kutató a kilencedik kitüntetett, egyúttal az első nő, akinek odaítélték a magyar tudomány egyik legrangosabb elismerését. A díj átvételét követő rövid beszédében kiemelte, hogy az elismerés a női kutatók és a bölcsészettudományok iránti megbecsülést is jelképezi.
É. Kiss Katalin szerint ez a díj alkalmas arra, hogy a női kutatók helyzetének problémájára irányítsa a figyelmet, és emellett megmutassa a bölcsészettudományok hasznosságát. „A magyarság jövőjét meghatározó sorskérdésekben – például, hogy neveljünk-e utódokat, itt maradjunk vagy emigráljunk a világ gazdagabbik részére, határon túli magyarként megőrizzük-e anyanyelvünket, magyar identitásunkat – értékvilágunk motivál minket, melynek alakítására a bölcsészettudományok alkalmasak” – mondta.
A díjátadó után néhány percet beszélgethettünk a kutatóval, aki elmondta: kutatócsoportjával jelenleg részint a magyar nyelv történetét, részint az oroszországbeli uráli nyelvek jelenkori változásait vizsgálják. A nyelvészet iránt érdeklődő fiatalok helyzetével kapcsolatban optimista, úgy látja, hogy mind itthon, mind külföldön rangos pozíciókba kerülnek.
Áder János államfő É. Kiss Katalin munkásságát megköszönve elmondta: munkásságának és szaktekintélyének eredményeként világszerte olvassák a magyar példamondatokat, elemzik a magyar mondatszerkezetet, látják és értékelik szórendünk szabadságát és korlátozó törvényszerűségeit. Méltatta a díjazott nemzetközileg is elismert eredményeit és sikereit.
Szabó Gábor akadémikus, a Bolyai-díj Alapítvány kuratóriumának elnöke É. Kiss Katalin iskolateremtő egyéniségét hangsúlyozta. Kiemelte, hogy számos nemzetközi publikációja mellett magyar nyelvű írásaival és aktív közéleti tevékenységeivel sokat tesz a magyar nyelv ügyéért, aki példakép lehet a fiatalabb kutatógeneráció számára.
A Bolyai-díjjal kitüntetett nyelvész kutatásainak középpontjában a magyar nyelv mondattana áll. Arra keresi a választ, hogy a szókincsből milyen szabályok, elvek segítségével vezethető le valamennyi lehetséges mondat, és hogyan zárhatók ki a helytelen mondatok. Olyan modell építésére törekszik, amely minél hitelesebben jeleníti meg a magyar anyanyelvű beszélők fejében lévő mentális grammatikát. É. Kiss Katalin 1977 óta számos könyvet és folyóiratcikket publikált Magyarországon, de a nemzetközi tudományos életnek is elismert alakja.
„Deduktív nyelvészeti kutatásokat nem lehet magányosan végezni. A módszer lényege, hogy modellt, algoritmust alkotunk egy-egy nyelvi jelenség automatikus előállítására. Hipotézisünk próbája, hogy a nyelv valós tényei megfelelnek-e a hipotézisből adódó predikcióknak. Idegen szem kell hozzá, hogy a predikciók és a nyelvi tények közötti eltéréseket észrevegye” – illusztrálta egy korábban vele készült interjúban, hogy kutatóként miért fontos számára a csapatmunka.
Egyik legutóbbi, nagy érdeklődést kiváltó eredménye az az általa szerkesztett, hiánypótló generatív, történeti-szintaktikai tanulmánykötet, amely három évvel ezelőtt jelent meg. A Magyar generatív történeti mondattan című könyv célja, hogy feltárja a magyar szó- és mondatszerkezet változásait, azonosítsa e változások mikéntjét és mozgatórugóit. A tanulmánykötet által vizsgált időszak a 12. század végétől a 16. század végéig tart, vagyis az ómagyar kor második felétől a középmagyar kor korai szakaszáig.
„A korábbi történeti nyelvtanok nagyon kevés figyelmet fordítottak a mondattanra, így az ómagyar és különösen az ősmagyar mondatszerkezetre és szintagmaszerkezetre vonatkozó megállapításaink túlnyomó része újdonság” – mondta akkor É. Kiss Katalin az mta.hu-nak. A tanulmánykötet az akadémikus szerint olyan előrelépés volt a magyar nyelvtörténeti kutatásokban, mint amilyet a Strukturális magyar nyelvtan első, Mondattan című kötete jelentett 1992-ben a szinkrón magyar nyelvészetben. „Mint ahogy annak a kötetnek is voltak fontos univerzális tanulságai, a Magyar generatív történeti mondattan is jelentős hozzájárulás a nyelvi változások általános elméletéhez – különösen, mivel kevés nem indoeurópai nyelv történetét dokumentálják írásos emlékek több mint 800 éve” – mutatott rá a könyv kiemelt szerepére É. Kiss Katalin.
A Bolyai-díjat magántőkéből hozták létre 1998-ban üzletemberek: a kezdeményező Somody Imre, Karsai Béla, Lantos Csaba, Somody Imréné, valamint Várkonyi Attila. Hozzájuk csatlakozott 2001-ben Alexander Brody író és reklámszakember, majd 2009-ben további két magyar származású tudóssal egészült ki a támogatók köre: az idén elhunyt Oláh György Nobel-díjas kémikus és John Lukacs történész védnökként vett, illetve vesz részt a kezdeményezésben.
Az alapítók célja, hogy kétévente olyan magyar állampolgárságú, illetve magyar származású személyt díjazzanak, aki nemzetközi mércével mérve is kimagasló eredményt ért el a tudományos kutatás, fejlesztés, a tudományos utánpótlás nevelése, illetve a kutatási eredmények társadalmi-gazdasági életben való hasznosítása terén. A 100 ezer euróval járó elismerés tudományterülethez nem köthető. Egy 15 tagú független díjbizottság ítéli oda, amelynek elnöke a mindenkori magyar köztársasági elnök.
Az elismerést első ízben 2000-ben adták át. Akkor Freund Tamás idegtudós, az MTA jelenlegi élettudományi alelnöke kapta a díjat. Azóta a 2014-ben elhunyt Roska Tamás informatikus, Bor Zsolt fizikus, Lovász László matematikus, az MTA jelenlegi elnöke, Ritoók Zsigmond ókorkutató, Perczel András vegyész, valamint Nusser Zoltán neurobiológus – valamennyien a Magyar Tudományos Akadémia tagjai – vehették át a díjat. 2015-ben Pál Csaba, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa vehette át a Bolyai János Alkotói Díjat, ő az eddigi legfiatalabb kitüntetett, egyúttal az első, aki nem akadémikusként kapta meg az elismerést. É. Kiss Katalin az első nő a díjazottak sorában.