Dinoszauruszok, krokodilok, kajmánhalak – bakonyi állatkalauz a kréta korból

„Mintegy 85 millió évvel ezelőtt, a dinoszauruszok lakta Bakony szigetként emelkedett ki az őt körülölelő óceánból. A szigeten egy nagyobb méretű folyó nagy mennyiségű hordalékot szállított a magaslatok irányából a tenger felé. A hordalék egy jelentős része a tenger előtt húzódó lankásabb területeken halmozódott fel, és szerencsére mind a mai napig megőrződött, így jól tanulmányozható az iharkúti külszíni bauxitbánya területén. A folyóvízi-ártéri üledékekből egy páratlanul gazdag kréta időszaki gerinces fauna maradványai kerültek felszínre” – mondta el az mta.hu-nak Ősi Attila, az MTA doktora, a kutatócsoport vezetője.

Pusztító árvizek hozták létre a csonttemetőt

A 16 éve tartó ásatásoknak köszönhetően mostanra elegendő információ gyűlt össze ahhoz, hogy a kutatók rekonstruálják, miként keletkezett ez az egyedülálló csonttemető. Az üledékek és a bennük megőrződött növénymaradványok vizsgálata során Bodor Emese Réka és Botfalvai Gábor arra a következtetésre jutott, hogy az iharkúti csontok legfeljebb pár év alatt halmozódhattak fel. Vizsgálataik szerint a sziget klímája igen csapadékos lehetett, amit időnként hosszabb szárazabb periódusok szakítottak meg.

Az iharkúti külszíni fejtés egy 85 millió éve létezett folyórendszer üledékeit tartalmazza, ahonnan egy rendkívül gazdag gerinces leletanyag került felszínre az elmúlt években

A szárazabb időszakok után bekövetkező intenzív esőzések hatására a szigetet behálózó folyórendszer megáradt, és a hömpölygő víztömeg nagy területről tudta összegyűjteni a talaj felszínén heverő csontokat, majd egy néhány ezer négyzetméteres területen halmozta fel őket.

A kutatók geológiai és őslénytani vizsgálatai kimutatták, hogy az esős évszakokban gyakori villámárvizek nagy energiájú folyóágai egész dinoszauruszcsordákat voltak képesek magukkal ragadni. Erre jó példa a tíz csontvázból álló Hungarosaurus tormai páncélosdinoszaurusz-anyag. „A csontvázrészeket tartalmazó leletanyag feltehetőleg olyan állatok maradványait tartalmazza, amelyek a megáradt folyóban vesztették életüket, miközben megkíséreltek átkelni a nagy erővel áramló folyószakaszon” – emelte ki Botfalvai Gábor, az MTA-ELTE Lendület-kutatócsoport munkatársa.

Tűhegyes fogak ezrei a vizekben

Az iharkúti folyó az árvizek után sem volt veszélytelen. Számos vízi ragadozó maradványát találták meg eddig a lelőhelyen, köztük krokodilokét, továbbá a világon eddig egyedülálló édesvízi moszaszaurusz, a Pannoniasaurus inexpectatusét, valamint nagytermetű kajmánhalakét.

A kutatócsoport legújabb tanulmánya éppen a késő kréta kori kajmánhalakkal foglalkozik. Rekonstruálásukhoz nagy segítséget jelentett, hogy egykori őseikhez hasonlító leszármazottaik ma is élnek, Közép- és Észak-Amerikából hét fajuk ismert. Ezek a halak izmos, torpedó alakú testükkel egy kissé a csukára, megnyúlt, ám papucsszerűen ellapított fejükkel pedig valamelyest a krokodilfélékre emlékeztetnek, innen ered a magyar nevük is. Rombusz alakú pikkelyeik lovagi páncélhoz hasonló védelmet nyújtanak az állat számára. Több sorban elhelyezkedő, tűhegyes fogakból álló fogazatukkal komoly veszélyt jelentenek bármely náluk kisebb állatra.

Az iharkúti kajmánhal rekonstrukciója (grafika: Pecsics Tibor)

A ma élő legnagyobb kajmánhalfaj mérete jócskán meghaladja a 100 kilogrammos testtömeget, és megközelíti a 3 méteres testhosszt. Az iharkúti kajmánhalak a kihalt Atractosteus nembe tartoztak, eddig fogaik, csigolyáik, pikkelyeik és jó megtartású koponyaelemeik kerültek elő. A legnagyobb csigolyamaradványok alapján 1,0-1,1 méteresek lehettek, így jó eséllyel egyaránt betölthették a préda és a predátor szerepét is a valamikori iharkúti táplálékláncban.

Az iharkúti kajmánhalak eddig ismert leletei (méretarányok: 5 mm)

„A több ezer maradványt számláló iharkúti fosszíliaegyüttes különlegessége abban áll, hogy Európa-szerte ez az egyik leggazdagabb kajmánhal-csontanyag a késő kréta korból. A felfedezés azért is kiemelkedő, mert ez a kihalt Atractosteus nem eddig ismert legidősebb előfordulása” – tette hozzá Szabó Márton, az MTA-ELTE Lendület-kutatócsoport tagja.

Rejtélyes szárazföldi krokodilok

Az iharkúti lelőhely kutatóit már évek óta izgalomban tartják egy rejtélyes, ősi krokodil maradványai. Az állatnak eddig főleg recézett, ragadozó dinoszauruszokéra emlékeztető fogait és koponyaelemeit találták meg. A krokodilról nemrégiben a Gondwana Research folyóiratban jelent meg tanulmány.

A Doratodon szárazföldi krokodil koponyacsontjai, fogazata, testrekonstrukciója és a feltételezett útvonal, amelyen elérhették Európa szigetvilágát (grafika: Pecsics Tibor)

„Mostanra elegendő anyag gyűlt össze ahhoz, hogy megbecsülhessük a krokodil rokonsági kapcsolatait, földrajzi eredetét és életmódját – mondta el Rabi Márton, aki Sebők Nórával közösen jegyzi a tanulmányt. Az őskrokodilt egyelőre a Doratodon carcharidens fajba sorolták be, amely eddig Ausztria hasonló korú szenes kőzeteiből volt ismeretes.

A csontmaradványok története a megőrződésüktől a felfedezésükig (grafika: Pecsics Tibor).

Amennyiben a jövőben több csontot is találnak, akkor bebizonyosodhat, hogy az iharkúti Doratodon egy új, eddig ismeretlen fajhoz tartozott. A Doratodon koponyája anatómiája alapján szárazföldi ragadozó volt, ezt az is alátámasztja, hogy a kutatók vizsgálatai szerint legközelebbi rokonai a Dél-Amerikából és Afrikából ismert Notosuchia szárazföldi krokodilok voltak. „Ez a rokonsági kapcsolat megmagyarázza, hogy a Doratodon miért nem hasonlít egyetlen más európai krokodilra sem a kréta korból. Ez a faj ugyanis Afrika felől vándorolt be Európába, amikor a két kontinenst helyenként szárazföld köthette össze” – magyarázta Rabi Márton.

A kutatók átfogó ősállatföldrajzi elemzése szerint Európa a kréta időszakban szinte végig megtartotta epizodikus szárazföldi kapcsolatait Afrikával.