Átadták a 2026. évi Környezetvédelmi Tudományos Ifjúsági Pályadíjakat
Valódi globális klímamegoldás az ökoszisztéma-restauráció? Milyen hatással van a csökkenő csapadékmennyiség a Rába folyó bentikus kovaalga-közösségének összetételére és diverzitására? Áldozat a közjó érdekében? Mik a városi terjeszkedés és a túlzott területfoglalás fő kiváltó okai Magyarországon? Ezekre a kérdésekre keresik a válaszokat pályamunkájukban azok a fiatal kutatók, akiknek az eredményeit Környezetvédelmi Tudományos Ifjúsági Pályadíjjal ismerte el idén a Magyar Tudományos Akadémia.
A Környezetvédelmi Tudományos Ifjúsági Pályadíjat – dr. Mohar Lászlóné Sóti Borbála magánszemély hagyatéki intézkedése alapján – 2010-ben hozta létre a Magyar Tudományos Akadémia a tudományos élet területén dolgozó fiatal kutatók környezetvédelmi kutatási eredményeinek elismerésére. A díj célja, hogy a tudomány eszközeivel és lehetőségeivel elősegítse a lokális és globális emberi környezet megóvását, a biológiai sokszínűség védelmét, környezetbarát technológiák kifejlesztését, meghonosítását.
A díjat minden évben három fiatal kutatónak ítéli oda az Akadémia Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottsága. A pályázatra olyan öt évnél nem régebbi, folyóiratban közölt, környezetvédelmi témájú pályamunkával lehet jelentkezni, amely jelentős tudományos értéket képvisel.
A pályázatok végső rangsorát májusban állította fel a Szathmáry Eörs evolúcióbiológus vezette Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottság. A díjat idén is hárman vehették át a bizottság elnökétől.
A 2026-os Környezetvédelmi Tudományos Ifjúsági Pályadíj díjazottjai és Szathmáry Eörs, az MTA rendes tagja, az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottság elnöke. (A képre kattintva megtekinthetők az eseményen készült fotóink!) Fotó: Szigeti Tamás / MTAA 2026. évi díjazottak:
Csikós Nándor (HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont)
A nyertes pályamunkaként benyújtott cikk: Limited carbon sequestration potential from global ecosystem restoration (Nature Geoscience, 2025)
A degradált ökoszisztémák helyreállítását gyakran a klímaváltozás elleni küzdelem egyik fontos természetalapú megoldásaként említik, azonban globális szénmegkötési potenciáljuk továbbra is bizonytalan. Kutatásunkban egy gépi tanuláson alapuló modellezési keretrendszer segítségével becsültük meg a globális ökoszisztéma-restauráció reális szénmegkötési lehetőségeit a 21. század végéig. Eredményeink szerint a restauráció 2100-ig legfeljebb 85–97 gigatonna szén megkötéséhez járulhat hozzá, ami lényegesen alacsonyabb a korábbi optimista becsléseknél. Vizsgálatunk arra is rámutatott, hogy a klímaváltozás hatásai tovább csökkenthetik ezt a potenciált. Ugyanakkor a restauráció a biodiverzitás megőrzése, az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartása és a helyi környezeti viszonyok javítása szempontjából továbbra is kiemelt jelentőségű.
Nemes-Kókai Zsuzsanna (HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont)
A nyertes pályamunkaként benyújtott cikk: Continuous precipitation loss induced more pronounced compositional and diversity changes in the lotic phytobenthos than one-off drought events (Ecological Indicators, 2023)
A Duna egyik fő mellékfolyója, a Rába fitobenton-összetételének hosszú távú, 15 évre visszanyúló változásainak vizsgálata során arra kerestük a választ, hogy az egyszeri aszályok (a 2007-től 2016-ig terjedő időszakban) és az elmúlt évekre (2017-től napjainkig) jellemző tendenciózus csapadékcsökkenés a folyó vízgyűjtőjén hasonló vagy éppen eltérő változásokat okoz-e e vízfolyás kovaalga-közösségében. Eredményeink azt mutatták, hogy míg az egymástól független aszályos évek alig befolyásolták a kovaalga-közösség összetételét és diverzitását, addig a folyamatosan csökkenő csapadékmennyiségnek igen erőteljes szabályozó szerepe volt mind a taxonok, mind pedig a traitek eloszlásában, valamint a taxonómiai diverzitás és a funkcionális gazdagság jelentős csökkenését okozta.
Szalai Ádám (ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont)
A nyertes pályamunkaként benyújtott cikk: A sacrifice for the greater good? On the main drivers of excessive land take and land use change in Hungary (Land Use Policy, 2024)
A tanulmány arra az ellentmondásra mutat rá, hogy Magyarországon a városok beépített területei akkor is gyorsan nőnek, amikor a népesség csökken vagy stagnál. A 2006 és 2018 közötti Urban Atlas-adatok, valamint Debrecen részletes vizsgálata alapján a földfoglalás fő hajtóereje nem a természetes városnövekedés, hanem a központi iparosítási és népesedéspolitika: új ipari zónák, lakóterületek és infrastruktúrák foglalják el a mezőgazdasági és természetközeli területeket. A helyi klímastratégiák eddig kevésnek bizonyultak. A szerzők a kompakt várost, a barnamezős fejlesztéseket és a települési döntési jogok visszaerősítését tartják a megoldás kulcsának.
