Ajánlás Poór Gyula: Önmagad túlsó partjára érj! – Egy orvosprofesszor életútja az ORFI-tól a Magyar Tudományos Akadémiáig című könyvéhez

Lectori salutem!

A Magyar Tudósok sorozat legújabb kötetét tartja kezében a kedves Olvasó, melynek szerzője dr. Poór Gyula Széchenyi-díjas akadémikus, a Semmelweis Egyetem professor emeritusa, az ORFI korábbi főigazgatója.

Szerzőnk eddigi egész életét a mozgásszervi betegek gyógyításának szentelte, és magasra ívelt szakmai pályafutásának összes állomása ezen a biztos alapon nyugszik. Fiatal reumatológus orvosként a köszvény területén megkezdett klinikai kutatásai is mindig a betegágy mellől indultak ki, és azok eredményei a betegek hatékonyabb ellátását szolgálták. A rochesteri Mayo Klinikán egy másik anyagcsere-betegség, az osteoporosis következményeinek tudományos vizsgálatát végezte, és az ehhez kapcsolódó publikációk hozták meg számára a nemzetközi elismertséget. Így lett a csontritkulás mai diagnosztikáját megalapozó WHO-világprogram egyik vezetője, majd a betegség kiemelkedő hazai gyakoriságát igazoló európai tanulmány egyik irányítója. Az ennek nyomán általa megírt Nemzeti Osteoporosis Program és a létrehozott centrumhálózat a „néma járvány” elleni küzdelem széles bázisát képezte. Kutatómunkája később a metabolikus és gyulladásos ízületi kórképek genetikai hátterének elemzésével bővült, ami a környezeti és életmódbeli tényezők mellett e betegségek fontos előidézője. Az ízületi gyulladások hazai ellátásában kialakította az arthritiscentrumokat, valamint elindította a ma leghatékonyabb biológiai terápia széles körű felhasználását, ami alapvetően változtatta meg a betegcsoport életminőségét.

Poór Gyula: Önmagad túlsó partjára érj! Egy orvosprofesszor életútja az ORFI-tól a Magyar Tudományos Akadémiáig Forrás: Lexica kiadó

Poór Gyula professzor számos orvostársaság életműdíjjal kitüntetett elnöki tisztét töltötte be, azonban a vezetői funkciói közül az ORFI főigazgatójaként végzett negyedszázados munkájára lehet a legbüszkébb, amely alatt neve szinte összeforrt az intézetével. Vezetésével ez a patinás, nagy múltú intézmény végig megőrizte függetlenségét és szakmai presztízsét, és talán az sem véletlen, hogy szerzőnk volt az önállóan létező ORFI utolsó főigazgatója. Az intézet falai között munkatársaival sikerült megvalósítania a XXI. századi modern reumatológia és immunológia hazai gyakorlatát, és mindehhez műszerpark és rekonstrukció szintjén a feltételeket is megteremtenie. Az elméleti háttér megalapozására közleményeket, tankönyveket és monográfiákat írt, irányelvek nemzetközi, illetve hazai kidolgozásában vett részt, egyetemi oktatóként, valamint továbbképző tanfolyamok szervezőjeként ma is adja tovább szakterülete legfrissebb tudásanyagát. Ez a misszió nem ismert határokat, és a Marosvásárhelyi Orvos- és Gyógyszerészeti Egyetem reumatológiai PhD-képzésében való aktív részvételben is megnyilvánult. Vezetői teljesítményéért a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetésben és két ízben Batthyány-Strattmann László-díjban részesült.

Akadémikusként, majd az MTA alelnökeként, később elnökeként lehetőségem nyílt figyelemmel kísérni szerzőnk szakmai útját a Magyar Tudományos Akadémián belül. Ez a mintegy húszéves folyamat a Környezet és Egészség Bizottság keretében indult, és jutott el ennek a kiváló munkát végző testületnek az elnöki pozíciójáig. Az Orvosi Tudományok Osztálya javaslatára 2019-ben választották meg az MTA levelező, majd 2025-ben rendes tagjává, és az osztály terjesztette föl személyét 2021-ben Széchenyi-díjra is, amelyet meg is kapott. Ezzel ő lett Magyarországon az első reumatológus, aki akadémikus és Széchenyi-díjas, ez személyén túlmenően a szakterület eredményeinek elismerését is jelenti. 2022 óta elnökként vezeti a létrehozott Mozgásszervi és Sporttudományi Bizottságot, amely az eltelt rövid idő alatt a Magyar Tudomány Ünnepe programsorozat részeként már több nagy sikerű szimpóziumot rendezett. Korábban a salzburgi székhelyű Európai Tudományos és Művészeti Akadémia is tagjai közé választotta.

A tudományos teljesítmény méltatása mellett szeretném felhívni a tisztelt Olvasó figyelmét Poór Gyula professzor orvosi hitvallására és közösségszolgálati tevékenységére, ami vezetőként és magánemberként egyaránt jellemzi őt. A könyvben kiemelten foglalkozik az orvos-beteg kapcsolattal, amely az ő értelmezésében kizárólag egyenrangú felek partneri viszonyán alapulhat, és lényegi eleme a kiszolgáltatott beteg ember bizalmának megnyerése. Minden orvoskolléga számára megszívlelendő tanácsa, hogy az eredményes gyógyítás elengedhetetlen feltétele a naprakész szaktudás és a problémamegoldó gondolkodás mellett az orvos humánummal teli lelkiismerete. Ezek egyensúlya révén válik a gyógyítás hivatássá, illetve művészetté, és lesz az orvos számára napi örömforrás. Az ORFI vezetőjeként hitte, hogy a kórházban megforduló minden betegnek a gyógyításon túl adni kell egy-egy cseppet a kultúrából, a művészetből és a szakralitásból is, ami felemeli őt. Ezért hozta létre a „Több, mint kórház” programot, melynek keretében a lelki gondozás biztosítása mellett a betegeknek zenei és irodalmi esteket, kiállításokat és művészeti tárlatvezetéseket rendezett az intézet általa megteremtett közösségi központjában. A közjó, vagyis a bonum publicum szolgálata az intézeten kívül elindított különböző karitatív programokban is testet öltött, mert Assisi Szent Ferenccel együtt vallja: „Ne csak magunk hasznára, hanem mások javára éljünk.”

A szakmai életút és a háttér ismertetésén túl az ajánlónak szólni kell arról a magas kultúrájú és moralitású emberről, aki a tudós orvos mögött a könyv lapjain megjelenik. A latin nyelv és a filozofikus bölcseletek ismeretét birtokló, ma már nagyon ritka klasszikus műveltsége, az általa is aktívan művelt zene különböző műfajainak élvezete, a művészet szeretete, az élő nyelvek ismerete és általában a bennünket körülvevő világ értékeinek meglátása emeli ki őt az „írástudók” sorából. A konzervatív gondolkodású orvosprofesszor életében hitének megtartása mindig irányadó volt, ami az egyén, a másik ember és a transzcendens létező közötti harmónián nyugszik. A hitbéli, családi, munkahelyi és nemzeti identitás megtalálása mellett tudatosan törekedett személyiségének fejlesztésére, arra, hogy a földi szolgálat teljesítésében „önmaga túlsó partjára érjen”.

Minden érdeklődőnek jó szívvel ajánlom ezt a könyvet, amely egy életpálya és az adott kor bemutatásán keresztül tanulságos tudományos, kulturális és szellemi barangolásra invitálja az Olvasót.