A gazdasági hullámvölgyek hatékonyabb átvészelését segítő elméletekért ítélték oda a 2026-os közgazdasági Nobel-díjat

A Svéd Királyi Tudományos Akadémia úgy döntött, hogy a 12 millió svéd koronával járó közgazdaság-tudományi Nobel-díjat 2026-ban Robert E. Hall, a Stanford Egyetem professzora és Michael Woodford, a Columbia Egyetem professzora kapja megosztva.

Az indokolás szerint a díjazottak olyan új makrogazdasági modelleket fejlesztettek ki, amelyek jelentősen javították a stabilizációs gazdaságpolitika végrehajtásának hatékonyságát. E modellek alapján a jól időzített fiskális és monetáris politikai intézkedések képesek „kisimítani” a gazdaság hullámvölgyeit.

Robert E. Hall és Michael Woodford Kép: Niklas Elmehed © Nobel Prize Outreach

A gazdaságot visszaesések és fellendülések váltakozása jellemzi. A John Maynard Keynes közgazdász közel egy évszázaddal ezelőtti elméleteire támaszkodó stabilizációs politika fontos szerepet játszott ezeknek az ingadozásoknak a kezelésében: recesszió idején a gazdaságot a kamatlábak csökkentése és a költségvetési hiány növelése élénkíti, míg egy fellendülő gazdaság lassításához az ellenkezőjét érdemes tenni.

Az 1970-es évek olajválságai alatt azonban úgy tűnt, hogy a keynesi modellek, amelyek az intézkedések végrehajtásának idejét és módját szabályozták, már nem működnek. Nem csökkentették a munkanélküliséget, ráadásul elszabaduló inflációhoz vezettek. A nyugati társadalmak a gazdasági válság évtizede alatt alacsony gazdasági növekedéssel, magas munkanélküliséggel és kiugró inflációval küszködtek, ezért sokan úgy vélték, hogy az akkori stabilizációs politika több kárt okozott, mint amennyi hasznot hozott.

Robert E. Hall és Michael Woodford azért kapták az idei közgazdaság-tudományi díjat, mert megmutatták, hogyan lehet a gazdasági modelleket átalakítani a stabilizációs politika újjáélesztése érdekében. Modelljeiket nem a makrogazdasági változók, például az infláció, a termelési és a fogyasztási adatok közötti statisztikai kapcsolatokra alapozták, hanem mikroökonómiai alapokra helyezték: arra törekedtek, hogy megértsék, miképp befolyásolja a gazdaságot a háztartások és vállalkozások teljes tömege a cselekvéseik révén.

Ezeknek a modelleknek a központi eleme, hogy a háztartások és a vállalkozások előretekintenek, amikor megtakarításokkal vagy termékárakkal kapcsolatos döntéseket hoznak. Amikor a kormányok és a központi bankok gazdaságpolitikai terveiket kommunikálják, befolyásolhatják ezt a jövőképet, és a helyes irányba mozdíthatják el a gazdaságot. Hall és Woodford új modelljei rendkívül hasznosnak bizonyultak a gazdasági visszaesések kezelésében.

„A díjazottak munkája stabil elméleti alapot nyújtott azokhoz a modellekhez, amelyeket ma a világ központi bankjai és kormányai használnak. Segítségükkel jobban fel lehet készülni a gazdasági sokkhatások, például az energiaválságok vagy a háztartások fogyasztásában bekövetkező hirtelen változások kezelésére” – méltatta John Hassler, a közgazdaság-tudományi díj bizottságának elnöke a két díjazott tudományos munkásságát.

A közgazdasági díj az egyetlen „kanonizált” Nobel-díj, amelyet nem Alfred Nobel alapított a végrendeletében. A svéd jegybank hozta létre 1968-ban fennállása 300. évfordulójára. A díjazottak kiválasztása a többi Nobel-díjjal azonos mechanizmus szerint történik. 1969 és 2025 között 57 alkalommal osztották ki a díjat összesen 99 személynek, akik között 3 nő volt. A legfiatalabb díjazott 46, a legidősebb 90 éves volt.