Interjút adott Török Ádám, az MTA főtitkára a hvg.hu-nak

Török Ádám az interjúban elmondta, hogy nem tervez a törvénymódosítás miatt lemondani, de a helyzet az MTA számára elfogadhatatlan. Hogyan jöhettek elő újra Kóka János mondatai? És miért találja magát az Akadémia a kultúrharc kellős közepén?

2018. július 19.

Néhány részlet az MTA főtitkárának válaszaiból:

Miniszter úr [Palkovics László] kétfajta üzenetet mond. Az egyik az, hogy az intézeti autonómiát nem csorbítják, a kutatás szabadsága megmarad. A másik pedig az, hogy bizonyos témákat mégis csak ki kell jelölni, amelyeket kutatni kell ebből az állami pénzből, mert az állami pénzt nem lehet csak úgy bármire felhasználni. Még nem látszik tisztán a koncepció.

...egy kvartett 45 perc alatt lemezre veszi Beethoven egyik vonósnégyesét, és ebből 10 ezer dollár bevételre tesz szert. Pár év múlva a kvartett megint összeül, és 40 perc alatt veszi fel ugyanezt a vonósnégyest. Megint 10 ezer dollár a bevétele. Javult vajon a kvartett hatékonysága, mert rövidebb idő alatt játszotta a darabot?

A kutató nem tenyészthető, és nem lehet úgy bánni vele, mint egy háziállattal. Hogy rendszeres időközönként adjon tejet, tojjon tojást. Hagyni kell, hogy molyoljon, dolgozgasson.

Felmerült a sajtó egyes részében, hogy bizonyos társadalmi kisebbségeket nem érdemes kutatni. Márpedig ezek a kisebbségek a társadalom részét képezik. Aki ilyen kritikát fogalmaz meg, azt mondja ki, hogy ezek a csoportok nem tartoznak a társadalomhoz, de akkor bátran mondja ki. Az nem lehet, hogy erről nem nyilvánít véleményt. Ha vannak, kutatni kell ezeket, ha nincsenek, nem. De akkor ezt ki kell mondani.

Akinek külföldi meghívása van, vagy van erre lehetősége, az lehet, hogy most úgy gondolja, hogy akkor gyerünk. Nem tudom a veszély nagyságát, de létezik, és ezeket az embereket nem lehet később visszacsábítani, mert nem egyforma súlyú ígéretekről beszélünk. Ha egy év múlva egy politikus ígéretet tesz, hogy „gyere vissza nyugodtan, lesz megfelelő munkahelyed”, nem biztos, hogy hinni fognak neki.

A hazai sajtóban időnként előjön, hogy a magyar akadémiai kutatóintézeti hálózat egy szovjet rendszer. Ez nem igaz, a Szovjetunió ezt a rendszert a 20-as, 30-as években a németektől, franciáktól vette át, így került át hozzánk.

Az Akadémia vezetésének van felelőssége az ott dolgozó összesen 5000 ember munkájáért: ha bedobja a gyeplőt a lovak közé, akkor lehet, hogy látványos dolgot cselekszik, de nem tesz jót senkinek. Tiltakozni sokféleképpen lehet, és nyilván van egy pont, amikor már nem marad más eszköz. De ezt a pontot most még nem látom.

Az interjú a hvg.hu oldalán ide kattintva olvasható.

A címlapkép forrása hvg.hu/Reviczky Zsolt.