„Nemzetek feletti kultúrkincsek” – Művészeti estek az Akadémián X.
Haydn és Mozart művei, Veress Sándor László Munkácsy-díjas festőművész képei és Balla Géza ménesi borász pincészetének borai voltak a Magyar Tudományos Akadémia és az Akadémiai Klub Egyesület tizedik alkalommal megrendezett közös művészeti estjének fókuszában. A Pesti Vigadóban az Orfeo Zenekar, Szutrély Katalin szoprán énekes és Somlai Petra fortepiano-művész közreműködésével és Vashegyi György vezényletével tartott hangverseny, valamint az MTA Székház Kodály- és Vörösmarty-termében rendezett kiállításmegnyitó és borbemutató a magyar kultúra napjának estéjére esett.
„Természetes, hogy az egyetemes emberi kultúrát ünnepelni, ápolni kell. De miért fontos, és kinek fontos, hogy magyar? A művészi és a tudományos értékek, értékrend, szakmai szabályrendszer nem általános, abszolút és nemzetközi? Én úgy gondolom, hogy nem nemzetközi (…), hanem nemzetek feletti, hasonlóan a kereszténységhez.
Az emberiség közös tudatának, kultúrájának, örök értékű alkotásainak világa is nemzetek feletti. Minden nép, nemzet művésztársadalmának természetes törekvése, hogy alkotásai ezt a világot gyarapítsák”
– mondta Freund Tamás a Művészeti estek a Magyar Tudományos Akadémián 10. alkalmát megnyitó köszöntőjében.
(További képek a rendezvényről a fotóra kattintva tekinthetők meg.) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás
Köszöntőjében az Akadémia elnöke hangsúlyozta: „Ezt a célt minden nép legjobban úgy szolgálhatja, ha saját szülőföldjének hagyományaiban, geográfiai adottságaiban, sőt érzelemvilágában, történelmében gyökerező, egyedi karaktert hordoznak alkotásai. Ugyanis mindennemű társadalmi, kulturális vagy biológiai fejlődés motorja a sokféleség. A kulturális evolúció esetében a szomszédos kultúrák egymást gazdagító, de önazonosságukat megőrző sokszínűsége. A magyar képző- vagy zeneművészet nem attól magyar, mert okvetlenül megjelennek benne népi motívumok, hanem mert történelmünk, érzelemvilágunk, hagyományaink egyedi kontextusában született művekkel szolgálják az emberiség örök értékeinek, alkotásainak világát. Feloldódva a nagy nemzetköziségben vagy utat engedve a kultúrák korlátlan keveredésének, erre nem lennénk képesek.”
Freund Tamás azt is kiemelte, hogy „a Magyar Művészeti Akadémia és a Magyar Tudományos Akadémia egyik feladata, hogy
ráébressze a társadalom széles rétegeit és a politikai döntéshozókat, hogy a magyar kultúra támogatása, népszerűsítése nemcsak gazdasági érdek, nemcsak magyar érdek, hanem egyben magyar kötelesség is az emberiség kultúrkincseinek időtlen tárházával szemben.
Ez a támogatás alapvetően szükséges ahhoz, hogy a magyar művészet elvégezhesse feladatát.”
A Himnusz születésnapján és a Művészeti estek a Magyar Tudományos Akadémián 10. jubileumi alkalmán Vizi E. Szilveszter, az Akadémiai Klub Egyesület elnöke köszöntőjében többek között arról beszélt, hogy
„szükség van a hét köznapjaiban is a szép és az igaz felismerésére”.
Az Akadémiai Klub művészeti estsorozatával éppen ezért „egy olyan polgári szalon létrehozását indította el, amelyben művészeti, kulturális és tudományos kiválóságok jelenítik meg az értékes múltat, a jelenkort és a jövőt jelző fontos műveket”. Az Akadémia egykori elnöke kiemelte azt is, hogy néhány nappal ezelőtt egy újabb magyar világsiker született: a jeles International Classical Music Awards zsűrije a Vashegyi György alapította és vezette Orfeo Zenekarnak és Purcell Kórusnak ítélte oda a tavalyi év legjobb barokk vokális felvételének díját. A kategóriagyőzelmet az együttes a Cyrill Dubois-val közösen készített Jouissons de Nos Beaux Ans! című felvételével nyerte el.
Az est zenei részében Vashegyi György Liszt Ferenc-díjas karmester vezényletével, az Orfeo Zenekar előadásában, valamint Szutrély Katalin szoprán énekes és Somlai Petra fortepiano-művész közreműködésével a 18. századi zeneművészet kincsei közül Haydn- és Mozart-műveket hallgathattak meg a jelenlévők. A Pesti Vigadó dísztermében Haydntól a L’isola disabitata (1799) nyitánya, Mozart Esz-dúr „Jeunehomme” zongoraversenye (K. 271) és Ch’io mi scordi di te? (K. 505) című műve, végül ugyancsak Haydn Scena di Berenice (1795, Hob. XXIVa:10) című kompozíciója hangzott el.
A hagyományoknak megfelelően az est zeneművészeti felvonását a képzőművészet és a bor művészete követte. Az MTA Székház Kodály- és Vörösmarty-termében Veress Sándor László Munkácsy-díjas, érdemes festőművész kiállítását Feledy Balázs művészeti író nyitotta meg, aki Veress Sándor László. Érzékelés, látomás, indulat címmel egy az MMA gondozásában megjelent kötetben is összegyűjtötte a festőművész alkotásait és művészeti írásait. „A festő nem elégszik meg az érzékletes ábrázolással, arra törekszik, hogy képzeletével vízióvá emelje az ábrázoltat. A képzelet az, amivel átformálhatjuk, újjáteremthetjük a világunkat” – olvashatók a könyvben a művész festészetről valló szavai.
A kiállítás kurátora Varga Edina textil- és festőművész volt. A megnyitón a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanáraként kortárs hazai művészek generációit kinevelő Veress Sándor László mellett pályatársa, Gyémánt László Kossuth-díjas festőművész, grafikus is részt vett.
A kiállításmegnyitó után Balla Géza, a Magyar Bor Akadémia alelnöke, az Erdélyi Borászok Egyesületének elnöke, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Tokaji Egyetem tanára, valamint az Év Bortermelője cím 2018. évi nyertese a Partium területén fekvő Ménes-magyarádi – vagy más néven Arad-hegyaljai – borvidéken készült ménesi borokról mesélt, és a híres Balla Pincészet borait kóstolhatták meg a jelenlévők. Balla Géza a Szilágyságban, Szilágysomlyón született, nagyapja és édesapja kis birtokán ismerkedett meg a szőlővel és a borászattal. Családjával Szegeden él, de szőlőterületei és pincészete is a határon túl vannak, annak a ménesi borvidéknek a területén, ahonnan – abból az időkből, amikor ez a vidék még Magyarországhoz tartozott – a híres ménesi kadarka vagy a ménesi vörös aszú származik. A modern Balla Pincészetben készített kadarkát és a Magyarországon alig ismert erdélyi fajtát, a feketeleánykát évről évre a legmagasabb minőségű borok között jegyzik.