Időtlenség és művészi örökérvényűség, az elmúlás apoteózisa, megújuló badacsonyi borvidék – Művészeti estek az Akadémián XVIII.

Az estet Pósfai Mihály nyitotta meg, aki első ízben üdvözölte a vendégeket az Akadémia elnökeként. „Mozart zenéje fölött nem szállt el az idő. Természettudománnyal foglalkozó kutató vagyok, így ezt egy kis irigységgel is mondom, hiszen lehet, hogy a mi eredményeinket holnap meghaladják” – fogalmazott az MTA elnöke.

Pósfai Mihály, az MTA elnöke Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Utalt arra is, hogy a mesterséges intelligencia életünk számos területén hozhat visszafordíthatatlan változásokat, ám azt az élményt, amit egy élő hangverseny ad, nem helyettesítheti a technika: „Szeretünk összegyűlni, az igazi élő embereknek az elmélyült játékát hallgatni. Nézni azt, hogyan születik meg a zene. Ehhez

az élményhez hozzátartozik a közönség visszafogott lélegzete, figyelme. Így lesz az egészből közösségi élmény, ami pótolhatatlan.”

Az akadémiai estek hagyományát megteremtő Freund Tamás akadémikus, az Akadémiai Klub Egyesület elnöke, az MTA volt elnöke mérleget vont az előző 17 alkalomról: mint elmondta, az estek szerkezetét nem érte kritika, így nincs ok a változtatásra.A zenei program összeállításában továbbra Balázs János Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész vállal meghatározó szerepet, ami garancia a korábban is megszokott magas színvonalra. Az ő ötlete alapján állt össze az est műsora is, amely két ősi hangszert, a hárfát és a fuvolát helyezte a középpontba.

„A fuvola és a hárfa a klasszikus zene egyik legkedveltebb és legtermészetesebb párosítása, mivel hangzásuk és technikai adottságaik tökéletesen kiegészítik egymást.

Mindkét hangszer tiszta, fényes és áttetsző hangszínnel rendelkezik. Közös játékuk gyakran kelt álomszerű, éteri vagy pasztell hatású atmoszférát. A fuvola átütő, mégis lágy, dallamvonala kiválóan érvényesül a hárfa pengetett dús akkordjai és kísérete felett, nem nyomják el egymást” – mondta Freund Tamás.

Freund Tamás, az MTA volt elnöke, az AKE elnöke Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Az MTA és az Akadémiai Klub Egyesület szervezésében megvalósuló rendezvényen klasszikus zeneművek csendültek föl Balázs János, Kaczander Orsolya és Lenka Petrović tolmácsolásában.

Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Az este első zeneműveként Schubert egyetlen fuvolára írt kompozíciója, a Bevezetés és variációk a „Száraz virágok” című dal témájára hangzott el Kaczander Orsolya fuvolaművész, a Concerto Budapest szólistája és szólamvezetője, valamint Balázs János zongoraművész előadásában. Az estet konferáló Domián Emese úgy fogalmazott: a szomorkás alapdallam a bevezetést követően hét variáción alakult át. A két hangszer hol bensőséges párbeszédet folytat, hol virtuóz lendülettel felelget egymásnak, a zárásban pedig a fájdalom diadalmas, dúr hangvételbe fordul.

Kaczander Orsolya (fuvola) és Balázs János (zongora). Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Ezt követően Claude Debussy Szent és világi tánc című kompozíciója a 20. század elejének Párizsába kalauzolta a hallgatóságot. A hárfások egyik legkedveltebb darabjában két eltérő karakter találkozik: az ünnepélyes, régies hangzású szakrális tánc és a könnyedebb, keringőszerűen ringó világi tánc, amelyek szünet nélkül, egymásba fonódva szólalnak meg. Az eredetileg hárfára és vonószenekarra írt művet Balázs János zongorakíséretével adta elő a Budapest Concerto hárfaszólistája, Lenka Petrović.

Balázs János (zongora) és Lenka Petrović (hárfa) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Mindhárom hangszer – a fuvola, a hárfa és a zongora – egyszerre csendült fel Mozart a hangversenyt lezáró C-dúr hárfára és fuvolára írt versenyművében (K. 299). A mű különlegessége, hogy ez Mozart egyetlen hárfára írt kompozíciója.

Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Születésének körülményeit eddig is ismertük a zeneszerzőnek egy fennmaradt leveléből: Párizsban írta egy francia herceg megbízásából. A herceg maga, illetve leánya számára rendelte meg a darabot: ő maga kitűnő fuvolajátékos volt, a hercegnő pedig szépen hárfázott – neki Mozart zeneszerzést is tanított. Idén nyáron a Francia Nemzeti Könyvtár bejelentette, hogy gyűjteményében rátaláltak Mozart saját kezű füzetére, amely a hercegnőnek adott zeneszerzésórák feladatait és hét rövid, fuvolára és hárfára írt darabot tartalmaz. A füzetet a francia forradalom idején kobozták el a herceg párizsi palotájából, és több mint két évszázadon át lappangott ismeretlen kéziratként.

Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Az est második felében az elmúlást kísérő finom részletek érzékeny megfigyelőjének tartott Balogh Gyula Munkácsy Mihály-díjas festőművész kiállítása vezette közelebb a jelenlevőket a tünékeny pillanatok szépségéhez. Balogh Gyula kiállítását megnyitva Feledy Balázs művészeti író az 1956-os forradalom évfordulója alkalmából megemlékezett az Akadémia székháza előtt az I. Tóth Zoltán történész akadémikusnak, 1956-os mártírnak emléket állító, 20 éve felavatott mellszoborról is, méltatva annak szimbolikáját. Felhívta rá a figyelmet: az alkotó, Vigh Tamás – aki ezt a szobrot Markholt Györggyel közösen jegyezte – idén lenne százéves, ám személyéről kevés szó esik a szakmai-művészeti közbeszédben. A Balázs Gyula festményeiből rendezett kiállítást általános művészettörténeti áttekintéssel helyezte kontextusba: míg az 1970-es években a magyar képzőművészet az avantgárd felé fordult, Balogh Gyula fontosnak tartotta a valóság tükrözését, egész életében a látványhoz ragaszkodott.

Balogh Gyula: Kutunk. A művészeti esten készített képgaléria a fotóra kattintva megnézhető. Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

„A legtalálóbb lenne azt mondani, hogy a szociografikus realizmust képviselte. Elsősorban nem műteremben dolgozott: elmélyült a magyar vidék világában, és nagyon sajátos, intim, személyes nézőpontból festett.

Varázslatosan tudta megragadni az elmúltást: finom, de türelmes iróniával, nagyon elmélyülten, óriási szakmai tudással. Az elmúlás apoteózisa jelenik meg a képein”

– nyújtott bepillantást a művész egyedi látásmódjának finom részleteibe Feledy Balázs.

Szászi Endre Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Az estet a Szent György-hegyi, biogazdálkodást folytató Szászi Birtok borkóstolója zárta. A tulajdonos, Szászi Endre beszélt a régióra jellemző borászati törekvésekről, amelyek a helyi hagyományokat újrafogalmazva, az értékek tiszteletben tartásával alkalmazkodnak a változó körülményekhez. Megemlítette a csak Badacsonyban termő szőlőfajta, a kéknyelű megmentésére tett erőfeszítéseket, illetve az elmúlt évtizedekben nemesített fajtákat a cserszegi fűszerestől és a rózsakőtől Kocsis Irmáig.

Az est résztvevői badacsonyi rózsakőt, kéknyelűt és olaszrizlinget kóstolhattak.