Zene és tudomány – zenetudomány: interdiszciplináris konferencia az MTA és a Zeneakadémia szervezésében
A zene, a nyelv, az irodalom és a néprajztudomány képviselői vizsgálták a magyar és az európai kultúra metszéspontjait azon a tanácskozáson, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya, a Filozófiai és Történettudományok Osztálya, valamint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zenetudományi Tanszéke rendezett.
„A tudomány, a zene és a zenetudomány élő valóság. (...) Személyes életünkhöz, a bennünk élő gyermek érintetlen lelkéhez van köze. Akkor is, ha egy tudományos konferencián vagyunk. Kodály zenepedagógiája arra tanítja a világot, hogy a gyermekkorunkban bennünk elültetett zeneszeretet egész életünkben velünk marad. Döntéseinket bölcsebbé, életünket szívből vezérelt életté teheti” – mondta köszöntőjében Hudecz Ferenc, az MTA természettudományi alelnöke.
Hudecz Ferenc Fotó: mta.hu / Szigeti TamásA kémikus gyermekkora zenei élményeit felidézve arról beszélt, hogy számára a zene a mindennapi valóság része volt. Olyan meghatározó zenepedagógusok tanították, mint a Kodály Zoltán által is elismert népzenekutató, Vigh Rudolf, a kórusban lét élményét a Mohayné Katanics Mária Liszt Ferenc-díjas karnagy vezette énekkarban ismerte meg, azt pedig, hogy gyermekként egy kicsit ő is megtapasztalhatta a hangszeres játék örömét, a Béres-furulyának és a szintén Kodály zenepedagógiáján alapuló Béres-furulyaprogramnak köszönhette.
„Kodály életműve felmutatja, hogy a mindenkori tudósnak és a mindenkori művésznek széles körű felelőssége van” - hangsúlyozta Hudecz Ferenc Kodály Zoltán szavait idézve: „Egy nemzet kultúráját elsősorban tudománya és művészete állapotáról ítélik meg. […] Mindent el kell követnünk, hogy tudományos és művészeti kultúránk színvonala ne süllyedjen.”
Hudecz Ferenc köszöntője ide kattintva olvasható.
Kecskeméti Gábor irodalomtörténész, akadémikus, az MTA200 Elnökségi Bizottság elnöke köszöntője után Tallián Tibor zenetörténész, akadémikus Kodály Zoltán munkásságát vizsgálta a „testvértudományok” összefüggésében. Pávai István népzenekutató, a Magyar Művészeti Akadémia tagja a Galántai táncok főtémájának folklórkapcsolatait elemezte. Dalos Anna zenetörténész, az MTA doktora a népdalkórusok kialakulását és szociokulturális hátterét vizsgálta mint egy új zenei műfaj megszületésének példáját.
Sándor Klára nyelvész, az MTA doktora nyelvészeti szempontból elemezte a magyar népdalokban felfedezhető, úgynevezett „török vonások” lehetséges hátterét, míg Borsos Balázs etnográfus, akadémikus a népzenei és néptáncdialektusok, valamint a kulturális régiók kapcsolatát mutatta be a magyar nyelvterületen.
A tanácskozáson készített képgaléria ide kattintva tekinthető meg Fotó: mta.hu / Szigeti TamásA konferencia második részében Komlós Katalin zenetörténész, az MTA doktora Hermann Hesse Az üveggyöngyjáték című regényének példáján keresztül beszélt a zene tudományos és művészeti komplexitásáról. Péteri Lóránt muzikológus előadása Mahler és az apafigura kapcsolatát vizsgálta. Csehy Zoltán költő, irodalomtörténész Esterházy Péter írásművészetét elemezte a klasszikus zenei hagyomány tükrében.
A záró szekcióban Bozó Péter zenetörténész a Liszt–Wagner-levelezés közreadásának problémáit tárgyalta a Lohengrin ősbemutatójának kontextusában. Vikárius László zenetörténész Bartók Béla népzenetudósi munkásságát értelmezte a természettudományos szemléletmód felől. A konferenciát Czagány Zsuzsa zenetörténész, az MTA doktora előadása zárta, amely Szabolcsi Bence tudományos örökségén keresztül tekintette át a középkori liturgikus egyszólamúság kutatásának elmúlt ötven évét.
