Vége a tudományos udvariaskodásnak: elindult az Akadémia vízprogramja

A víztudomány és a vízgazdálkodás fejlesztése nemzetstratégiai kérdés, ezért az MTA átfogó vízügyi programot indít a klímaváltozás kezeléséhez kapcsolódva – jelentette be Lovász László, az Akadémia elnöke a 187. közgyűlés keretében szervezett víztudományi konferencián hétfőn az MTA székházában.

„E program persze nem előzmény nélküli, de minden bizonnyal új fejezetet jelent a magyar víztudományi kutatásokban. Feladatközpontú, rendszerszemléletű, a felfedező kutatásokon alapuló, különböző részterületek kutatócsoportjainak együttműködését igénylő, multidiszciplináris hálózatot szeretnénk kialakítani. A téma hazai szakértőinek van mire alapozni: jeles elődök eredményeire támaszkodva végezhetik munkájukat, amely azonban bizonyosan összetettebb, mint korábban. Hadd említsem meg, mint sikertörténetet, a Balaton egészségének pár évtizeddel ezelőtti helyreállítását” – mondta Lovász László, hozzátéve, hogy a programot a Kvassay Jenő nemzeti vízstratégiai tervhez illesztik. A kormánnyal való hatékony együttműködés azért is kiemelt jelentőségű az akadémia számára, mert Magyarországnak földrajzi adottságai miatt a szomszédos országokkal is össze kell fognia a vízzel kapcsolatos kérdések megoldásához – magyarázta az MTA elnöke.

Lovász László és Áder János az MTA víztudományi konferenciáján az MTA székház dísztermében 2016. május 9-én. A fotóra kattintva képgaléria nyílik mta,hu/Szigeti Tamás

A tudomány által négy évtizede megjósolt jövő mára megérkezett, ezért nincs idő a klímavédelmi problémák megoldásának további halogatásra – mondta Áder János a konferencia résztvevőit köszöntő beszédében. Hozzátette: a tudomány képviselői közel 25 éve „dörömbölnek” a döntéshozók ajtaján, mára viszont eljutottunk oda, hogy az ajtót be kell törni, és véget kell vetni a tudományos udvariaskodásnak, a közhelyes politikai beszédnek.

A köztársasági elnök szerint a klímaváltozás hatásainak 80 százaléka összefügg a vízzel. Világszerte csökken az egy főre jutó édesvíz mennyiség, 2050-re 9 milliárd ember élhet a Földön, miközben a felszíni vizek 90 százaléka nem alkalmas tisztítás nélküli emberi fogyasztásra. Ebből az következik, hogy le kell rövidíteni az időt a különböző vízügyi problémákra megoldást kereső alapkutatások és a gyakorlati kivitelezés között – mondta Áder János, kiemelve, hogy a klímaváltozáshoz kötődő és a vízzel összefüggő, korábban helyinek vagy regionálisnak tekintett gondok mára globális problémává váltak, gazdasági, politikai és migrációs következményekkel.

Lovász László és Áder János a konferencia előtt az MTA elnöki dolgozószobájában. A fotóra kattintva képgaléria nyílik mta.hu/Szigeti Tamás

Döntő fontosságú integráció

A világ egyre több területén fellépő és egyre összetettebb hatású vízválság megelőzése érdekében világszerte olyan beruházásokra van szükség, amelyek rendkívül gyors piacbővülést vetítenek előre. A vízgazdálkodás területén globálisan évente legalább 300-400 milliárd dollár fejlesztésre lesz szükség ahhoz, hogy teljesíthetők legyenek az ENSZ új globális fenntartható fejlődési programjában és a párizsi klímamegállapodásban elfogadott célok. A nemzetközi vízügyi szakmai konszenzus szerint elsősorban nem azért fenyegeti vízválság az emberiséget, mert elapadnának a bolygó édesvízkészletei, hanem a vízügyi integráció hiánya, azon belül is a kellő intézményi szervezettség és együttműködés hiányai miatt.

A nemzetközi gyakorlat szerint fontos lenne az integrált vízgazdálkodás, aminek pedig az a feltétele, hogy tudományos megalapozottsággal, rendszerszemléletű megközelítéssel foglalkozzunk a víz természeti és társadalmi körfogásával. A víz témájában érintett természet- és társadalomtudósoknak, valamint mérnököknek ezért integrált kutatásokat kell folytatniuk, szorosan együttműködve a gyakorlati vízgazdálkodás intézményrendszerében dolgozó szakemberekkel.

A nemzetközi trendekkel ellentétben a magyar vízgazdálkodás rendszerét az elmúlt évtizedekben inkább az intézmények szétesése jellemezte. A víztudományok szerepe leértékelődött a döntéshozatalban, jelenleg a vízgazdálkodás tudományos támogatása messze elmarad a kívánatostól, bár az utóbbi években már láthatóvá váltak az ellentétes irányú előnyös folyamat, a fokozatos intézményes integráció jelei is – derül ki abból az elemzésből, amelyet a víztudomány helyzetéről készített Lovász László felkérésére egy akadémiai ad hoc elnöki bizottság.

Konkrét megoldások

Javasoljuk folytatni a hazai vízgazdálkodás és víztudomány intézményes integrációját – mondta Szöllősi-Nagy András, az elnöki bizottság elnöke a víztudományi konferencián. A hazai vízgazdálkodási döntések tudományos támogatására a bizottság szerint érdemes lenne az MTA Ökológiai Kutatóközpontja keretében létrehozni egy interdiszciplináris Víztudományi Intézetet, amely első lépésként alkossa meg a nemzeti víztudományi programot. Hosszabb távon a Magyar Tudományos Akadémiához tartozó interdiszciplináris Ökológiai és Víztudományi Kutatóközpontot (MTA ÖVK) javasolt létesíteni – ismertette a bizottság jelentését Szöllősi-Nagy András.

Szöllősi-Nagy András előadása az MTA víztudományi konferenciáján. A fotóra kattintva képgaléria nyílik mta,hu/Szigeti Tamás

Ezen túlmenően indokolt európai kontextusba helyezni a teljes Duna-vízgyűjtő regionális tudományos kutatásait, ezért a bizottság szerint indokolt megvalósíthatósági tanulmányt készíteni egy interdiszciplináris Duna-régió kutatóegység létesítésére, amely az EU Közös Kutatóközpontjával (JRC) működne együtt.

Továbbá a bizottság az operatív hidrológiai kutatások intézményrendszerének fejlesztését is ajánlja a döntéshozók számára, mert jelenleg nem megoldott az operatív vízgazdálkodási feladatok hatékony tudományos támogatása, és a vízrajzi adatbázis intézményes széttagoltsága miatt elveszett az operatív hatékonyság. A testület megoldásként az integrált Országos Meteorológiai és Hidrológiai Szolgálat létrehozását javasolja az Országos Meteorológiai Szolgálatra építve, szoros együttműködésben az Országos Vízügyi Főigazgatósággal és a hidrológiai adatbázisok jelenlegi gazdáival; az új szervezet felügyeleti szerve pedig a Belügyminisztérium lenne.

A konferencián Hoffmann Imre, a Belügyminisztérium közfoglalkoztatási és vízügyi helyettes államtitkára „Integrált vízgazdálkodás, uniós irányelvek, hazai intézmények”címmel tartott előadást. Bozó László, az MTA rendes tagja a légköri folyamatok és a víz kapcsolatról, a hidrológiai ciklus atmoszferikus részéről beszélt. A ciklus terresztris részéről, vagyis a felszíni vizekről Józsa János, az MTA levelező tagja, a felszín alatti vizekről, a hidrológiai ciklus láthatatlan részéről pedig Szűcs Péter, az MTA doktora számolt be. Báldi András, az MTA Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója „Életünk a víz – mi él a vízben és hogyan?” címmel adott elő. A konferenciát Tamás János, az MTA doktora aszállyal foglalkozó és Bíró Tibor egyetemi docens belvízről szóló tudományos összefoglalója zárta.