Magyar szerzők új megközelítést javasolnak a tudomány jövőbiztossá tételére a Nature-ben

A tudományos programok mindig feltételezésekre épülnek: milyen technológiák érnek majd be, milyen szakemberekre lesz szükség, mit fogad el a társadalom, és milyen kockázatok jelenhetnek meg. Ezeket a jövőre vonatkozó feltételezéseket azonban a kutatók és az intézmények ritkán fogalmazzák meg, tesztelik vagy vizsgálják felül rendszerszerűen.

Meskó Bertalan az akadémiai szimpóziumon Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Ezért a kutatási prioritások, az infrastruktúra, a szakemberképzés és a jövő valós igényei könnyen eltávolodhatnak egymástól. A Covid19-járvány során például az egészségügyi rendszereknek válsághelyzetben kellett felgyorsítaniuk az oltásfejlesztést, kiterjeszteniük a telemedicinát, átszervezniük a munkaerőt és kezelniük a társadalmi bizalom kérdését. Hasonló bizonytalanságot teremt most a mesterséges intelligencia gyors fejlődése is.

„Minden kutatási program egy fogadás a jövőre nézve. A probléma az, hogy a tudomány rendszerint nem teszi láthatóvá és vizsgálhatóvá azokat a feltételezéseket, amelyekre ezt a fogadást alapozza” – mondta Meskó Bertalan, a cikk vezető szerzője.

A jövőkutatás bekerülhetne a tudomány mindennapi működésébe

A szerzők szerint nem a jövő pontos megjóslására van szükség, hanem arra, hogy a kutatók strukturált módon több lehetséges jövőt vizsgáljanak meg, felismerjék a legfontosabb feltételezéseiket, és előre meghatározzák azokat a jeleket, amelyek hatására módosítani kell egy kutatás irányát.

A cikk három konkrét változtatást javasol:

1. A jövőkutatási módszerek beépítését a kutatási munkafolyamatokba.
A kutatócsoportok már a projektek vagy pályázatok indulása előtt vizsgálják meg, milyen körülmények között bukhatnak el a terveik, és milyen külső változások tehetik érvénytelenné a feltételezéseiket.

2. A jövőműveltség beemelését a tudományos képzésbe.
A bizonytalanságról és az alternatív jövőkről való rendszerszerű gondolkodás ugyanolyan alapvető kutatói kompetenciává válhatna, mint a statisztikai vagy módszertani műveltség.

3. A jövőorientált gondolkodás intézményesítését.
A kutatásfinanszírozók és tudományos intézmények a pályázatok, infrastruktúra-fejlesztések és értékelési rendszerek részévé tehetnék a hosszú távú feltételezések vizsgálatát.

A tanulmány négy könnyen alkalmazható módszert is bemutat: a következmények feltérképezésére szolgáló jövőkereket, a különböző lehetséges világokat vizsgáló forgatókönyv-elemzést, a kívánatos jövőből visszafelé tervező backcasting módszert, valamint a kutatási feltételezések gyenge pontjait kereső Stump the Futurist gyakorlatot. A cikk gyakorlati ábrája azt is bemutatja, hogyan vezethet a jelek és trendek vizsgálata a feltételezések tesztelésén keresztül konkrét kutatási és finanszírozási döntésekhez.

„A 20. század megtanította a tudományt arra, hogyan alakítsa a felfedezéseket társadalmi hatássá. A 21. század feladata az lesz, hogy a lehetséges jövők alapján jobb tudományos döntések szülessenek” – fogalmaznak a szerzők.

A Magyar Tudományos Akadémián is elindult a párbeszéd

A Nature-ben megjelent cikk egy Magyarországon már elindult akadémiai párbeszédhez is kapcsolódik. 2026. április 10-én a Magyar Tudományos Akadémia alapításának 200. évfordulójához kapcsolódó programsorozat részeként rendezték meg a „Jövőkutatás az orvoslásban és az élettudományokban” című szimpóziumot.

A szimpóziumon készített képgaléria a fotóra kattintva tekinthető meg. Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A szervezők tudomása szerint ez volt az első olyan akadémiai rendezvény, amely az orvosi jövőkutatás területét önálló tudományos megközelítésként mutatta be. Az eseményen dr. Meskó Bertalan és dr. Kristóf Tamás mellett Dave deBronkart, dr. Csató Gábor és Duda Ernő is előadott. A szimpózium jelzésértékű: azt mutatja, hogy Magyarországon is megkezdődött a jövőkutatási módszerek rendszerszerű beemelése az orvoslásról, az élettudományokról és a tudományos döntéshozatalról szóló akadémiai gondolkodásba.

A szimpóziumról készített felvétel ide és ide kattintva tekinthető meg.

A „The science of foresight: how to future-proof your research” című Comment 2026. július 23-án jelent meg a Nature 655. kötetében.

A cikk szerzői:

• Dr. Meskó Bertalan, a The Medical Futurist Institute igazgatója, a Debreceni Egyetem affiliált kutatója
• Dr. Kristóf Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem docense
• Prof. Josip Car, a King’s College London intézetigazgató professzora
• Prof. Joseph Sung, a szingapúri Lee Kong Chian School of Medicine dékánja
• Prof. Tien Yin Wong, a pekingi Tsinghua Egyetem vice-provostja