Lovász László: Ha van esély a megegyezésre a magyar tudomány és az ország érdekében, akkor minden erőmmel ezen dolgozom továbbra is – az MTA 190., rendkívüli közgyűlésén elhangzott teljes elnöki zárszó hangfelvétele

Korábban megjelent közgyűlési beszámolónkban kiemeltük a zárszó néhány fontosabb gondolatát

Korábban megjelent közgyűlési beszámolónk„A tudományban a másik kutató iránti nyitottság, egymás gondolatainak pontos megismerése és megértése sokszor mozdítja ki a holtpontról a vitát. Részben ez volt a célja a mai rendkívüli közgyűlésünknek is” – mondta zárszavában Lovász László. Megköszönte a Közgyűlésnek, hogy kinyilvánította, miként képzeli el az MTA jövőjét, majd összefoglalta, mit tart a legfontosabbnak a következő időszakban.

Az MTA 190., rendkívüli közgyűlésének aloldala„Először is úgy ítélem meg, hogy az MTA és a minisztérium közötti megállapodás nem halogatható tovább. Ha nincsen ilyen megállapodás, akkor – és itt most nem dramatizálni akarom a helyzetet, de tény – a magyar tudományosság helyrehozhatatlan károkat szenved. A kiszámíthatatlanság miatt a legtehetségesebb és legtöbbre hivatott fiatal kutatók fogják itt hagyni az országot.”

Lovász László újra megerősítette, hogy a Magyar Tudományos Akadémia továbbra is partner abban, hogy a magyarországi kutatás-fejlesztés és innováció erősítéséhez minden támogatást megadjon. Ennek érdekében az MTA kész arra, hogy egy szakmai alapú, a nemzetközi sztenderdeknek megfelelő átvilágítással felmérje kutatóhálózatát. Ennek a felmérésnek a megállapításai nyomán pedig akár a szükségesnek ítélt szerkezeti változtatásokra is készen állunk – mondta.

Egyértelművé tette ugyanakkor, hogy a szerkezeti átalakítások nem jelenthetik az akadémiai kutatóhálózat szétdarabolását. Egy ilyen lépés nem szolgálja sem a magyar tudományosság, sem az ország javát. Amire szükség lenne, az a minél szorosabb és minél kiterjedtebb kapcsolat és együttműködés minden érintett szereplő között a felfedező és az alkalmazott kutatások, valamint az innováció hazai fejlesztése érdekében.

Az elnöki zárszóban Lovász László kitért arra, hogy interjúkban és magánbeszélgetésekben is sokszor nekiszegezték az elmúlt időszakban a kérdést: Miért nem mond le? „Hogyan tűrheti azt a stílust, amellyel az Akadémiát támadják? Hol itt a gerince?” – idézett a kérdezőktől Lovász László. Mint elmondta, szerinte a stílus nem azt minősíti, akivel szemben használják. Az elmúlt időszak akadémiai lépéseit pedig úgy értékelte, hogy „csak olyat tettünk, amit emelt fővel vállalni tudunk”.

Hozzátette: nem azért lett az Akadémia elnöke, hogy asszisztáljon – akár a lemondásával is – annak szétdarabolásához. Amíg minimális esélyét is látja annak, hogy az MTA és a teljes magyar tudományos élet érdekében racionális megoldás születik, addig marad azon a poszton, amelyre az Akadémikusok Gyűlése megválasztotta.

Lovász László elmondta: ha nem tudná megvédeni a kutatóhálózat integritását, az abban folyó értékes kutatásokat, akkor azt kudarcként könyvelné el, és akkor valóban nem maradna számára más hátra, mint a lemondás.

„De nem erre készülök. Ha azt látom, hogy van esély a megegyezésre, van esély a magyar tudomány és az ország érdekében a vitatott kérdések tisztázására, akkor minden erőmmel ezen dolgozom továbbra is” – mondta. Végül az MTA alapítója, Széchenyi István gondolatait idézve – „Sokan azt gondolják: Magyarország – volt; én azt szeretem hinni: – lesz!” – úgy fogalmazott, ő ugyanezt hiszi az Akadémiáról és annak kutatóhálózatáról.