Gondolatok a Könyvtárról: Az Akadémia Könyvtárának megalapítása – Monok István díszelőadása az MTA 200. közgyűlésén

„Amikor alapításról beszélünk, semmilyen kulturális és tudományos intézmény történetének esetében sem kerülhető el a gondolkodás a hosszú előzményekről”

– mondta Monok István, az MTA Könyvtár és Információs Központ főigazgatója a Magyar Tudományos Akadémia 200. közgyűlésén tartott díszelőadásában. A Gondolatok a Könyvtárról: Az Akadémia Könyvtárának megalapítása című előadás a 2026-ban alapításának 200. évfordulóját ünneplő Könyvtár alapítástörténetét járta körül.

Monok István, az MTA KIK főigazgatója díszelőadást tart az Akadémia 200. közgyűlésén Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Monok István díszelőadása elején az Akadémia és Könyvtára alapítástörténetének egyik alapvető kérdését vetette fel:

vajon a tervekben előbb fogalmazódott meg egy tudós társaság kutatási, tevékenységi profilja, és a könyvtár anyagának összetételét majd ez határozta meg, vagy a megalapított – összegyűjtött – könyvanyag tartalmára alapozva fogalmaztak meg kutatási terveket?

E kérdésre keresve a választ az előadás rámutatott arra, hogy már a XVI. századtól kezdve találunk arra utaló jeleket, hogy főúri udvarokban, városokban tudós társaságok vagy egy-egy tudományos témát megtárgyalni szándékozó körök jöttek létre. Az ilyen tevékenység az olvasás köré szerveződött, vagyis az összegyűjtött könyvek a megbeszélni kívánt témához igazodtak. A kutatásokból kiderül az is, hogy a XVIII. századi tudós körök megalapítását tervezők már konkrét tudományos, illetve tudománynépszerűsítő programmal rendelkeztek, és a könyveket ehhez gyűjtötték. A Magyar Tudós Társaság létrehozása nagy feladat volt, szervezését a birodalmi központ is figyelemmel kísérte. A Társaság megalapítását több tervezet is megelőzte már a XVIII. század folyamán is.

Az 1790/91. évi országgyűlésre készülve Révai Miklós (1750–1807) piarista szerzetes, nyelvész külön tervezetet készített Planum erigendae Eruditae Societatis Hungaricae alterum elaboratius címmel. Ebben Révai a leendő tudós társaság székházában könyvkiadót, nyomdát, természetrajzi szertárt és könyvtárt tervezett a szükséges személyzettel. Révai tehát egyértelműen arra gondolt, hogy a Tudós Társaság könyvtárát magánadományokkal alapozzák meg, és az állományt azután éves gyarapítási keret biztosításával bővítik. Előadásában Monok István így fogalmazott: „Ahogy Révai mondja,

a haza sok tisztességes polgárának olyan a gondolkodásmódja, amely az ilyen jellegű intézménynek szimpátiát biztosít, és szívesen adakoznak,

ha a Társaság alapokmánya egyértelműen fogalmazza meg a közérdekű célokat. Az alapító adományok ráadásul jó példával szolgálnak, és mások is követik majd ezt az utat.”

Révai Miklós (1750–1807) piarista szerzetes, nyelvész Forrás: Wikipedia Commons

Révai tervezete az 1790/91-ben összehívott Országgyűlésre készült. A honatyák ekkor megvitatták a magyar nyelv ügyének kérdését, és az 1790. évi 31. és 64. cikkely szerint a magyar anyanyelv ápolásának szükségességét is kimondták. A Magyar Királyságban – és Erdélyben is – számos, a magyar irodalmi és szakirodalmi nyelv megújítását célzó terv született. Szakmai társulások, szervezett kéziratkiadó vállalkozások alakultak, 1804-ben pedig Kultsár István (1760–1828) pályázatot írt ki a következő kérdés megválaszolására: „Mennyire ment már a magyar nyelv kimíveltetése? Micsoda módok s eszközlések által kell azt nagyobbra vinni, és miképen lehet ezen eszközöket foganatosokká tenni?”

A pályázaton gróf Teleki László (1764–1821) is részt vett, írását nyomtatásban is kiadta. A magyar nyelv ügyét tehát napirenden tartották, azonban a Tudós Társaság alapításának mikéntjéről nem született döntés. 1806-ban ezért is tett kezdeményezést Teleki László a közös gondolkodásra ezzel a felhívással:

„Micsoda intézet szerint lehetne Magyarországban olly Tudós Társaságot legkönnyebben felállítani, s leghelyesebben elrendelni, a melly nem csak a magyar nyelvet és literatúrát gyarapítaná, hanem a külföldi tudós dolgoknak megkívántató ismeretét is az Országban a nemzet javára elterjesztené?”

Már a kiírás szövegében is benne foglaltatik tehát Teleki alapvető gondolata: nincsen önmagában álló magyar tudomány, az csak egy nagyobb kulturális körbe ágyazottan, mások eredményeinek ismerete függvényében létezik.

Gróf Teleki László (1764–1821) Forrás: Wikipedia Commons

Felmerül tehát a kérdés: amikor Teleki László egy leendő akadémiáról gondolkodik, s közben könyveket gyűjt maga és családja tagjai számára, vajon a könyvek kiválasztásában szeme előtt lebegett-e egy leendő intézmény: egy olyan társaság, amelynek a Teleki László által megfogalmazott elvek szerinti működéséhez alapvető szüksége van a könyvtárra? Az elmúlt évek alapkutatásai nyomán ma már elmondhatjuk, hogy a sziráki, majd a pesti Teleki-könyvtárt Teleki László valóban úgy gyűjtötte – továbbfejlesztve édesapja, Teleki József (1738–1796) gyűjteményét –, hogy a majd egykor létrejövő akadémia sokirányú kutatásait szolgálja.

Megállapítható az is, hogy a Teleki-könyvtár állománya összhangban van Teleki László írásaiban, fiai nevelési gyakorlatában és magában az akadémia tervezetében kimondott elveivel.

A Teleki család könyvtárát Teleki László fia, gróf Teleki József (1790–1855) ajánlotta fel az 1825. november 3-án alapított Magyar Tudós Társaságnak 1826. március 17-én.

A Magyar Tudományos Akadémia Adománylevelében többek között az alábbi meghatározó gondolatokat fogalmazta meg: „Hogy a nemzeti nyelv előmozdítása és ez által a tudományok művelésére felállítandó és az evégre kiküldött külön országos bizottság által kidolgozott munkálat szerint szervezendő Tudós Társaság a maga feladatának a rábízottakban óhajtott eredménnyel meg bírjon felelni, nagy mennyiségű irodalmi segélyekkel, elsősorban pedig nagyobb könyvgyűjteményekkel látandó el.”

Barabás Miklós: Teleki József (1836) MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye
© Szelényi Károly / Magyar Képek

Apja halála után még sokáig Teleki József még sokáig gyarapította a bibliotékát, amely 1844-ig a pesti Teleki-palotában maradt. A mai is hozzáférhető könyvek tematikus elemzése igazolta, hogy a könyvtár gyarapítása során nem csupán a nyelvész Teleki László és a nyelvész és történész Teleki József szűkebb érdeklődési területének szakirodalmát gyűjtötték össze, hanem jelentős volt a könyvtár természettudományos állománya is.