Felrázott a kialakult helyzet – Fiatal kutató a tesztelés frontvonalában
Hogyan éli meg egy molekuláris genetikával foglalkozó, az elmúlt években kutatólaboratóriumban dolgozó fiatal biológus a koronavírus-járványt? Csuka Dorottya tudományos munkája mellett március közepe óta önkéntesként részt vesz a koronavírus-fertőzés laboratóriumi diagnosztikájában. Volt olyan hét, amikor heti három alkalommal, reggel 8-tól este 10 óráig vagy még tovább. Sikerélményt és érzelmi mélypontot egyaránt hozó tapasztalatairól beszélt az mta.hu-nak.
„Kutatóként eleinte nem volt közvetlen kapcsolatom a járvánnyal. Februárban még én is csak a hírekből tudtam, hogy egyre gyorsabban terjed Európában is a koronavírus, majd március 4-én diagnosztizálták hazánkban az első koronavírussal fertőzött beteget. Ezt követően azonban felgyorsultak az események.”
Zökkenőmentesen folytatni a munkát
Fotó: semmelweis:hu
A molekuláris biológusként az ELTE-n végzett, majd az immunrendszer egy „alrendszere”, a komplementrendszer kóros működésével kapcsolatos témából a Semmelweis Egyetemen doktoráló kutatónő és kollégái március 10-én kapták a hírt, hogy a Semmelweis Egyetem III. Számú Belgyógyászati Klinika összes ottani részlegének sürgősen ki kell költöznie a Kútvölgyi úti tömbből, mert az épület egy részét karanténkórházzá alakítják át. „Bár ekkor már a »saját bőrünkön« éreztük a koronavírus közvetlen hatását, leginkább arra koncentráltunk, hogyan tudnánk továbbra is zökkenőmentesen biztosítani a ritka vesebetegségekben szenvedők komplementdiagnosztikáját, amire számos külföldi kórházból is kapunk sürgősen vizsgálandó vérmintákat.”
Félelem és lehetőség
„Március 12-én tört rám először a félelem, frusztrált voltam, és szinte már koronavírusos tüneteket véltem magamon felfedezni, pedig ekkorra már igyekeztem kerülni a tömegközlekedést. Másnap találkoztam két a betegellátásban is dolgozó PhD-hallgatómmal. Nagyon aggódtam értük, hogy hogyan fognak megküzdeni a rájuk szakadó járvánnyal. Bár számítani lehetett rá, mégis olyan „hirtelen” robbant be a járvány, hogy őszintén szólva még március 13-án sem gondoltam, hogy én is részt veszek majd valamilyen módon a járvány elleni küzdelemben. A laboratóriumunk vezetője, prof. Prohászka Zoltán úgy döntött, hogy a minél kevesebb kontaktus érdekében csak a legsürgősebb vizsgálatok elvégzése miatt járjunk be a laborba, és amit lehet – vizsgálatok elemzése, tudományos cikkek írása –, azt otthon végezzük el. Majd március 17-én feltette a kérdést: vállalnám-e, hogy besegítek a koronavírus-fertőzés laboratóriumi diagnosztikájában? Hirtelen elmúlt az addigi félelmem, megörültem a lehetőségnek, és azonnal igent mondtam, két kolléganőmmel, Szabó Edinával és Mező Blankával együtt.”Az önkéntesek március 18-én már mentek is megbeszélni a munka részleteit, és még aznap elkezdték tanulni a gépek működtetését és a használt módszereket.
Munka a Covid-laborban
A Covid-diagnosztikában részt vevő labor a Semmelweis Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézetének Mikrobiológiai Laboratóriumában található, az Üllői úti Központi Betegellátó Épületben. Több, mint huszan dolgoznak a laborban; érkeztetik, adminisztrálják, majd feldolgozzák a mintákat, elvégzik a teszteket, kiadják a leleteket.
A beérkezést követően az orr- és/vagy garatváladék-mintákból először szigorúan meghatározott körülmények között kimérnek egy kisebb mennyiséget. Ebből első lépésként RNS-t izolálnak. Itt kapcsolódik be a munkába Csuka Dorottya. Elmondása szerint az RNS kinyerése többféle módszerrel történhet: leggyorsabban az erre a célra telepített laboratóriumi automatákkal tudnak RNS-t izolálni, amelyekhez különböző reagensek használhatóak. Mivel azonban világszinten is nagy a kereslet ezekre az anyagokra, és a gépek sem viselik jól az extrém igénybevételt, jelenleg nem áll rendelkezésükre minden, a gépi izoláláshoz szükséges reagens/gép. Így marad alternatívaként a manuális RNS-izolálás. Ehhez többféle gyártmányú RNS-izoláló kitet használnak, amelyekre szintén nagy a kereslet, és gyorsan fogynak. Ennek köszönhetően ugyan tudják biztosítani a folyamatos izolálást, ugyanakkor a kézi módszer lényegesen lassabb, mint a gépi izolálás. Minden új kit bevezetését megelőzi egy „tesztkör”, amikor néhány, már korábban vizsgált mintán próbálják ki az új kitet. „Volt olyan nap, amikor annyi, kb. 750 minta érkezett, hogy minden »hadrafogható«, hozzáértő kolléga RNS-t izolált manuális módszerrel” – mondja Csuka Dorottya. Ha elkészültek az RNS-izolálással, a kinyert RNS-t RT-PCR-alapú (reverz transzkriptáz polimeráz láncreakció) módszerrel vizsgálják, hogy meggyőződjenek róla: jelen van-e a koronavírus a mintában. Ehhez a munkafázishoz is többféle gyártmányú, nemzetközi szinten is elfogadott PCR-kitet használnak. „Élesben” szintén csak bizonyos „tesztköröket” követően. RT-PCR-teszttel akár már a megfertőződés első napján is kimutatható a koronavírus jelenléte. Optimális esetben az RT-PCR-teszt az RNS-izolálással együtt kb. 4-5 óra alatt le is fut. Bizonyos esetekben vérmintákat is kapnak, ezekből gyorstesztekkel a koronavírus ellen termelődő ellenanyagok jelenlétét vizsgálják.
Csuka Dorottya az RNS-izoláláson és az RT-PCR-teszteken kívül részt vesz az eredmények kiértékelésében, és ellenőrzi a tesztek megbízhatóságát jelző kontrollparamétereket is. A rutindiagnosztikai munka mellett a fent említett módszerekkel részt vesz a május 1-jén indult „H-UNCOVER” reprezentatív felmérésben is. Ezenkívül későbbi kutatási célokra koronavírus-pozitív mintákat gyűjt.
16 ezer minta PCR-alapú diagnosztikája
„Márciustól május 1-ig a Semmelweis Egyetem Mikrobiológiai Laboratóriumában több mint 16 ezer mintán végeztünk PCR-alapú diagnosztikát. Rajtam kívül más önkéntesek is vannak, ők hozzám hasonlóan szintén végzik az eredeti munkájukat is emellett. Munkahelyemen, az SE III. Sz. Belgyógyászati Klinika Kutatólaboratóriumában minden héten elvégezzük a legsürgősebb DNS-alapú genetikai vizsgálatokat. A kiértékeléseket, a PCR-protokollok megírását, valamint a tudományos cikkek írását azonban otthonról csinálom. Szerencsére a Molekuláris Genetika Munkacsoport a lecsökkent létszámmal is nagyon ügyesen tartja a frontot a Kutatólaborban. Az elmúlt hetekben a legzsúfoltabb beosztásomban hetente háromszor dolgoztam a Mikrobiológiai Laborban a Covid-diagnosztikában, egy-egy nap általában reggel 8 órától legalább este tízig, többnyire hétvégéken. Az eddigi »rekordom« egy éjjel 1 óra előtti hazaindulás volt. Májustól viszont új önkéntesek is csatlakoztak hozzánk, így hetente kétszer járok majd a Mikrobiológiai Laborba, a fennmaradó hétköznapokon pedig a Kutatólaboratóriumba. Több pihenős hétvégém lesz. Mindenesetre az önkéntes munkámat addig csinálom, amíg szükség van rám. Jelenleg az biztos, hogy június 2-ig be vagyok osztva a Covid-diagnosztikában.”
„Biztos, hogy megoldjuk”
A kutatónő elmondta, magánemberként változóan reagált a kialakult helyzetre. Eleinte, ahogyan egyre inkább „testközelbe” került a járvány, megijedt. Nem tudta, hogyan fogja átvészelni a családja. Megdöbbenéssel nézte a felvételeket az olaszországi állapotokról, de próbálta azzal nyugtatni magát, hogy Magyarországon a korlátozások időben kezdődtek, és ennek köszönhetően talán nem harapózik el annyira a járvány. Változtatott a napi rutinján is. „Március eleje után, ha tehettem, nem használtam tömegközlekedést, a járványtól tartva lemondtam a munka utáni programjaimat, tanfolyamomat. Ebbe az »ijedtségbe« érkezett a lehetőség, ami rögtön felvillanyozott, és lelkesen vetettem magam a munkába, bár eleinte bizonytalanul, hiszen új dolgokat kellett hirtelen megtanulni és rutinosan csinálni, új volt a környezet, és új az időbeosztás is. Azóta eltelt másfél hónap, és már szinte »otthon érzem magam«. Bár folyamatosan változnak a körülmények, a rendelkezésre álló gépek, reagensek, már egyre rugalmasabban alkalmazkodunk az újabb és újabb helyzetekhez. Volt, hogy elromlott az RNS-izoláló gép, és hirtelen át kellett állnunk manuális RNS-izolálásra, de az is megesett, hogy este 6 órakor érkezett nagy mennyiségű, több mint 200 minta, amelyeket még aznap, sürgősen kellett diagnosztizálni.” A labor munkatársai részt vesznek abban a május 1-jén indult „H-UNCOVER” vizsgálatban is, amelyben a Semmelweis Egyetem kapta a legnagyobb feladatot, és biztosan jelentősen megnő majd a mintaszám, de – mint Csuka Dorottya fogalmaz – „biztos, hogy megoldjuk”.
Érzelmi hullámzás
A kutatónő szerint az elmúlt hetek neki is nagy megpróbáltatást jelentettek lelkileg. „Voltak hullámzó időszakaim: volt olyan reggel, mikor nagyon kedvetlenül ültem autóba munkába menet, de aztán próbáltam »kívülről« nézni a helyzetem, és végül arra gondoltam, milyen szerencsés helyzetben vagyok, hogy van munkám – ráadásul izgalmas és nem is kevés –, ami motivál, és tudom, hogy hasznos, amit csinálok. És szerencsés vagyok, mert a családtagjaim jól vannak, és relatíve biztonságban tudhatom őket. Aztán volt olyan lelkiismeret-furdalásos »mélyrepülésem«, hogy alig vagyok otthon a két munkahely között, de a ritka pihenőnapok legalább annál tartalmasabbak, és szerencsére a párom nagyon jól tolerálja ezt az új helyzetet. Ha nem foglalna le ennyire az itt is, ott is végzett munka, vagy ha néha nem lenne lehetőségem egy-egy magányos futásra, biztosan nehezebben viselném pszichésen a korlátozásokat, azt, hogy már hosszú ideje nem találkozhatok a családtagjaimmal, vagy a közeljövő tervezhetetlenségét. Sikerélményt és pszichés hullámvölgyet egyaránt megélt az elmúlt hetekben. „Sikerélményt az jelentett, amikor egy nagy mintaszámú nap után először éreztem, hogy rutinosan csinálom az RNS-izolálást, a PCR-teszteket, és késő éjszakára minden leletet ki tudtunk adni. Mélypontot pedig az, amikor egy idős, műtétre váró rokonomnak segítettem megszervezni a Covid-tesztelését, és a műtét előtti napokban kiderült, hogy hordozza a vírust. Nagyon megijedtem, de szerencsére súlyosabb tünetek nélkül átvészelte a betegséget.”Azonban a nehéz helyzetben is talál pozitívumokat: „Talán jobban beosztom az időmet, és megtanultam jobban értékelni olyan magától értetődő dolgokat, mint például a szeretteimmel együtt töltött idő.”
Csuka Dorottya
Molekuláris biológusként, immunológia alszakirányon diplomázott az ELTE-n. Már egyetemistaként bekapcsolódott a B-sejtek jelátvitelével kapcsolatos kutatásokba. Annak idején, TDK-dolgozatában az immunrendszer egy „alrendszere”, a komplementrendszer kóros működésével foglalkozott, és ezt a témát folytatta PhD-hallgatóként is. A Semmelweis Egyetemen végzett doktori tanulmányai során a Koppenhágai Egyetemen is kutatott, majd posztdoktor kutatóként rövid ideig a Helsinki Egyetemen dolgozott. 2014 óta tudományos munkatársként a Semmelweis Egyetem III. Sz. Belgyógyászati Klinika Kutatólaboratóriumában a Molekuláris Genetika Kutatócsoport munkáját koordinálja. Fő feladata a komplementrendszer genetikai és immunológiai vonatkozásainak vizsgálata ritka, örökletes vesebetegségekben (atípusos hemolitikus urémiás szindróma, C3-glomerulopátia), valamint herediter angioödémában. Mivel a betegek jelentős hányadában nem mutatható ki mutáció a betegségekkel asszociált, eddig ismert komplement génekben, a kutatócsoport azt vizsgálja, mely eddig fel nem tárt mutációk, rizikó-haplotípusok járulnak hozzá e kórképek kialakulásához, amelyek pontos diagnózis és megfelelő kezelés nélkül életveszélyes állapothoz vezethet. Posztdoktori OTKA-pályázatában 2016 és 2018 között a kevéssé ismert hatású H-faktorral rokon 5-ös fehérje és a CFHR5 génben bekövetkező mutációk hatását vizsgálta az említett ritka vesebetegségekben, a jelenleg futó MTA Prémium posztdoktori kutatói program (2019–2021) keretében pedig új, potenciálisan kóroki szerepű (komplement) géneket térképez fel teljes exom szekvenálással. Idén április óta tagja a Fiatal Kutatók Akadémiájának.
Nincs megállás
A munka mellett mostanában alig van szabadideje. Ha mégis van rá lehetősége, elmegy futni. „Még nem adtam fel a célom, hogy idén lefutom a maratont, most 30 km-nél tartok. Ezenkívül néha sikerül időt szakítanom a felhalmozott új könyveim elolvasására, szívesen sütök-főzök, és kikapcsol a konyhakertem fenntartása is.” Kutatói énje persze nem engedi, hogy szabaduljon a koronavírustól: „A nap végén mindig átnézem a járvánnyal kapcsolatos újabb hazai és nemzetközi híreket. Beállítottam értesítést az újonnan megjelenő releváns Covid-cikkekről, mert a jövőben szeretnénk vizsgálni a komplementrendszer lehetséges szerepét a Covid-elleni immunfolyamatokban.” Önkéntes munkáját egyébként a családja is támogatja, büszkék rá.
„Kinyílt a világ”
Kutatóként az amúgy szomorú helyzet pozitívumokat is hozott számára. „Az egyik ilyen, hogy megismerhettem és együtt dolgozhatok a Semmelweis Egyetemről dr. Kristóf Katalinnal, dr. Szabó Dórával és dr. Ostorházi Eszterrel, akikkel amúgy viszonylag távol esnek egymástól a kutatási területeink. Bár meglehetősen lefoglal minket a Semmelweis Egyetemen végzett Covid-diagnosztika, a Kutatólaboratóriumon belül is tervezünk már Covid-orientált kutatásokat, és dr. Jakab Ferenc részére (Virológiai Kutatócsoport, Pécs) is elkülönítjük a koronavírus-pozitív RNS-mintákat. Egyelőre sikerült megtalálnom az egyensúlyt a saját kutatásom és a Covid-diagnosztikában való részvételem között. Szakmai szempontból nagyon örülök annak, hogy új módszereket tanulhattam, új kollégákat ismerhettem meg, és kicsit kinyílt a világ az eddigi »kedvenc« kutatási témáimon túl is. Felrázott a kialakult helyzet, és multidiszciplináris gondolkodásra sarkall.”
A Fiatal Kutatók Akadémiája az MTA közfeladataival összhangban működő, alulról szerveződő tudományos társaság. Célja, hogy az Akadémia testületeivel szorosan együttműködve részt vegyen az MTA tudományos tevékenységében, valamint itthon és külföldön képviselje a fiatal kutatók közösségét. Tevékenységével segíteni kívánja a fiatal kutatók szakmai fejlődését, illetve a kutatók és a társadalom közötti kapcsolat erősítését. A társaság tagjai közül többen is részt vesznek a koronavírussal kapcsolatos hiteles tájékoztatásban, a diagnosztikában, illetve a gyógyító munkában. A Fiatal Kutatók Akadémiája ezen kívül egy állásfoglalást is megfogalmazott a közelmúltban Fiatal kutatók nehézségei a járványügyi veszélyhelyzetben címmel.