Az Akadémia nagyot lépett a Kormány innovációs céljainak támogatásában

A hazai kutatás-fejlesztési és az innovációs (KFI) lánc egyes részterületeit külön-külön ugyan sokszor elemzik, de az alapkutatástól a kész, innovatív termékig tartó folyamatot a maga bonyolult összetettségében bemutató programadó tanulmánnyal adós a kormányzat.

Ezt a hiányt szeretné enyhíteni a Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózatában készített és vitaanyagként most nyilvánosságra bocsátott Eötvös 2020+ program.

Fontos leszögezni, hogy az innováció – új megoldások gyakorlati alkalmazása, piaci bevezetése – gazdasági célokat szolgál, így az innovációs rendszerek legfontosabb szereplői a vállalatok. Az olyan, elsősorban felfedező kutatást végző kutatóhelyeknek, mint amilyenek az MTA intézethálózatát is alkotják, eredendően nem feladatuk a tudományos eredmények gazdasági célú hasznosítása. Ugyanakkor változatos és komplex módon tudják támogatni az innovációs tevékenységet, ahogyan azt az eddigiekben is tették.

Az Eötvös 2020+ program az MTA-kutatóhálózat perspektívájából tekint a nemzeti innovációs rendszerre, és elsősorban a kutatóhelyek és az innovációs rendszer más szereplői közötti kapcsolatokra és együttműködésre fókuszál. Azonban ez a fókusz is szelektív: a fő kérdés az, miként lehet elősegíteni, hogy az MTA kutatóhálózata az eddigieknél hatásosabban támogassa az innovációs tevékenységet.

Az Eötvös 2020+ program bemutatja, hogy mi a szerepe a tudományos szabadságra épülő felfedező kutatásnak a nemzeti innovációs rendszerben.

Elemzi a hazai innovációs rendszer problémáit, amelyek elsősorban a következetes kormányzati innovációs politika hiányában, az alacsony közfinanszírozási szintben, az oktatási rendszer gyengeségeiben és a hazai vállalatok alacsony szintű innovációs aktivitásában keresendők. A felfedező kutatás és az MTA teljesítménye minden mérce szerint kimagasló a nemzeti innovációs rendszerben.

Konkrét javaslatokat is megfogalmaz a hazai innovációs politika számára

Az Eötvös 2020+ program ugyanakkor a kormányzat által hangoztatott célok, így a kutatóhálózat függetlenítése az MTA köztestületétől, a hangsúlyosabb kormányzati jelenlét a kutatóhálózat irányításában és az innováció fokozott támogatása mentén konkrét javaslatokat is megfogalmaz a hazai innovációs politika számára.

Az Eötvös 2020+ program javaslatai nem csak az MTA kutatóhálózatának irányítási reformját érintik, hanem a hazai K+F finanszírozását, egy kutatói életpálya-modell kidolgozását, a kutatóhálózat nemzetközi beágyazottságának támogatását és a vállalati kapcsolatok fejlesztését.

A program első változatát az Akadémiai Kutatóintézetek Vezetőinek Tanácsa és Lendület-kutatócsoport-vezetők közös munkacsoportja készítette. Fő céljuk azt volt, hogy helyzetelemzést adjanak az alapkutatások és az innováció kapcsolatáról, az értékelést követően pedig konkrét javaslatokat is megfogalmazzanak arról: hogyan lehet erősíteni a felfedező kutatásokat úgy, hogy a változások az innovációs célkitűzéseket is minél eredményesebben támogassák.

Az MTA határozott szándéka, hogy hagyományaihoz és nemzeti küldetéséhez híven, értékei és eredményei megőrzésével, a benne rejlő lehetőségek és alkotó energiák felszabadításával

járuljon hozzá egy új, a magyar tudományos kutatás felemelkedését és a hazai innovációt hatékonyan segítő tudomány-, technológia- és innovációpolitika kidolgozásához és megvalósításához.

Ennek megfelelően az MTA – a tudományos osztályok elnökeinek, a kutatóhálózat vezetőinek értékelése és további akadémiai vélemények összegzése alapján – már a 2018. évi decemberi rendkívüli közgyűlésére is készített egy összefoglalót a tudomány szerepéről a hazai innovációs rendszerben. A Magyar Tudományos Akadémia által most kidolgozott Eötvös 2020+ program erre a koncepcióra építve gondolja tovább a tudomány és az innováció kapcsolatát.