Elhunyt Mészáros Ernő meteorológus, az MTA rendes tagja

Mészáros Ernő (1935 – 2026) Fotó: 75.uni-pannon.hu

Mészáros Ernő közel hét évtizedes szakmai pályaíve néhány kiemelkedő külföldi tudóssal közösen egy új, interdiszciplináris tudományág, a levegőkémia megalapításával vette kezdetét, majd annak a tudományos körökben való elfogadtatásával és tudományos műhelyek létrehozásával folytatódott.
Mészáros Ernőt az azóta Nobel-díjasokkal is büszkélkedő tudományág alapító atyjai között tartják számon, neve világszerte mind a mai napig fogalom a szakma legkiválóbb képviselői körében.
Visszaemlékezései alapján „a város pereméről” érkezve, a Budai Ciszterci Gimnázium kiváló tanáraitól kapott útravalóval ellátva, más tudományokra és a kultúrára nyitott személyisége megkönnyítette számára, hogy meteorológus végzettségét a kémiai folyamatokban szerzett jártassággal fejelje meg, és az időközben a társadalom számára is felismerhetően egyre fontosabbá váló tudományterületen többszörösen is maradandót alkosson.

Ő írta a világon az első tankönyvet az új tudományág, a levegőkémia alapjairól, ami angolra is lefordítva a témával foglalkozó szakemberek generációinak szemléletét formálta. A levegőszennyezés meghatározó komponensei, a kén- és a nitrogénvegyületek légköri szerepének megértése is szegényebb lenne az ő munkássága nélkül, ahogy a légköri aeroszol jelentőségének felismerése is.

A tudomány művelése mellett vezetői feladatait is emberséggel és lelkiismeretesen látta el több évtizeden keresztül, lett légyen az a Központi Légkörfizikai Intézet igazgatói, az MTA Földtudományok Osztálya elnöki tisztsége vagy az MTA–VE Levegőkémiai Kutatócsoport vezetése. Felülmúlhatatlan érdeme, hogy egymás után az Országos Meteorológiai Szolgálatnál és a Veszprémi Egyetemen is, melyek között szakmai életútját közel igazságosan megosztotta, egy-egy tudományos iskolát teremtett, melyek „gyümölcsei” több akadémikus, akadémiai doktor és számos PhD-fokozatot szerző kutató, akiknek többsége ma is a tudományterület szenvedélyes művelőinek sorát gyarapítja, néhányuk már Mészáros Ernő „tudományos dédunokáiként”.

Sokoldalúságának és szellemi alkotásvágyának ékes bizonyítéka késői szépirodalmi munkássága, amely önéletrajzi írásoktól regényeken át tudománytörténeti munkákig és fordításokig terjed. De legfőképpen ember volt a szó azon nemes értelmében, amelynek mentén az életet élni és nyomot hagyni egyedül érdemes.

Legfőbb elismerései: Szent-Györgyi Albert-díj (1997), Széchenyi-díj (1998), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2005)

Gelencsér András