Elhunyt Gábos Zoltán fizikus, az MTA külső tagja

Erdélyben talán nincs is olyan román vagy magyar fizikus, aki „Gábos tanár urat” ne ismerné. Professzoraink professzora volt, és ha az erdélyi fizikáról van szó, a tanár úr neve akaratlanul is, már az első mondatokban felmerül.

Gabos Zoltán (1924–2018) Fotó: mta.hu

1924-ben Bánffyhunyadon született. Doktori fokozatot 1949-ben szerzett A mechanika formális elveiről című munkájával. 1948 és 1990 között 41 éven keresztül formálta és határozta meg a Kolozsváron tanuló fizikus- és kémikushallgatók élményeit és tanárideálját. 1990-től a BBTE professor emeritusaként egészen a legutóbbi időkig végezte fizikusi kutatómunkáját. 90 éves korában, mikor betegsége már ágyba kényszerítette, még mindig számolt, tudományos cikkeket olvasott és írt. Utolsó dolgozatát 91 évesen jelentette meg a Studia Universitatis Babeș-Bolyai, Mathematica folyóiratban a Bolyai–Lobacsevszkij-síkokon lévő geodedikus vonalakról.

Pályafutásának egyik meghatározó személyisége volt Fényes Imre, aki a doktori dolgozatát vezette, és megalapozta a termodinamika iránti állandó érdeklődését. Életútjában meghatározó szerepet töltött be Vescan Teofil is. Közbenjárására az Il Nuovo Cimentóban közölt írására Gábos Zoltánra olyan kiváló fizikusok is felfigyeltek, mint Nathan Rosen és Asher Peres.

Több könyve is megjelent, amelyek alapjai a mai magyar nyelvű fizikaoktatásnak. Ilyen az 1982-ben kiadott Az elméleti fizika alapjai vagy az 1996-os Termodinamika. E témákban román nyelven is közölt alapmunkákat 1959 és 1981 között.

Az 1990 előtti Romániában dolgozó tudományos kutatókról szólva nem lehet nem megemlíteni azokat a viszonyokat, amelyek között tevékenykedtek, és amelyek erőteljesen befolyásolták szakmai munkásságukat. Az ország határain kívülről érkező információk, így a tudományos eredmények elszigetelése és a külföldi publikálásnak a kommunista párt által szükséges jóváhagyása miatt Gábos tanár úr nemzetközi tudományos karrierje sem teljesedhetett ki. Csak utólag értesült például arról, hogy a NASA 1960-tól a forgó központi test sodró és pörgető hatásának kísérleti igazolására vállalkozott. Ennek a kísérletnek a célja az volt, hogy az általános relativitáselmélet helyességét újabb kísérleti eredményekkel igazolják. A plusz relativisztikus forgási effektust 2011-ben sikerrel bebizonyították L. I. Schiff 1960-as publikációja alapján, mely a Physical Review Lettersben jelent meg. A kísérletre akár Gábos Zoltán egy évvel korábban megjelent, 1959-ben közölt egyenleteit is használhatták volna. Ezek azonban egy egyetemi szintű romániai szaklapban jelentek meg román nyelven, így nem juthattak a tudomány nemzetközi színterébe.

1990-ben megnyílt a világ a romániai tudományosság számára is. Ekkor részesülhetett Gábos Zoltán is az őt megillető magyarországi és nemzetközi elismerésben. 1991-ben az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tiszteleti tagjává, 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották. 2005-ben a Magyar Tudományos Akadémia Arany János-életműdíjjal tüntette ki, 2010-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 2011-ben pedig Simonyi Károly-díjat vehetett át.

A professzor úr életének és szakmai munkásságának találó összefoglalása az, amit ő maga a legnagyobb tudományos eredményének tart: számos tanítványát indította el a tudományos pályán, akik ma hazai és külföldi egyetemek elismert kutatói és oktatói.

Odaadással, szenvedéllyel és mérhetetlen szaktudással tartotta óráit. Csendben, szerényen végezte kutatásait, eredményeivel soha nem kérkedett. Nem a közölt publikációk számával vagy szcientometriai mutatókkal mérte a tudományos teljesítményt – az érdeklődő szemek csillogása és a gondolatok mélysége volt számára az irányadó. Meggyőződése volt, hogy a tanár az írott tudomány holt anyagát teszi élővé, olvasni tanít, és felfedi tudományának rejtett szépségeit. A kommunizmus nehéz éveiben tanúsított emberi tartásával nagy hatással volt tanítványaira és kollégáira egyaránt. Sokan tekintünk rá példaképünkként. Egyaránt tisztelték a román és a magyar kollégák, a tanítványának lenni erős ajánlás volt a romániai egyetemeken. A BBTE magyar tagozata csak „Gábos bácsi”-ként ismerte a kedves öreg professzort, akinek csodálatos előadásait mindenki örömmel hallgatta. A román kollégák „a nagy szelíd” néven emlegették, azokra az időkre emlékezve, amikor a Fizika Kar dékánja volt.

Emlékét azzal őrizzük, hogy továbbadjuk mindazt, amit tőle tanultunk. Végtelen emberségének és mérhetetlen tudásának csak így állíthatunk méltó emléket.

Kolozsvár, 2018. április 10.

Néda Zoltán
egyetemi tanár, BBTE
az MTA Kolozsvári Területi Bizottságának elnöke