Elhunyt Alföldi Lajos bakteriológus, az MTA rendes tagja

Alföldi Lajos (1927–2021) Fotó: brc.hu

A Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán, majd a Szegedi Orvostudományi Egyetemen tanult, ahol 1951-ben szerzett diplomát. Diplomájának megszerzése után a Szegedi Orvostudományi Egyetem Mikrobiológiai Intézetében kezdett el dolgozni. 1958-ban docensi kinevezést kapott. 1971-ben az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont Genetikai Intézetének igazgatója lett. 1978 és 1988 között egyben a kutatóközpont főigazgatója is volt. 1993-ban kutatóprofesszori megbízást kapott. 1994-ben a József Attila Tudományegyetem díszdoktora lett. Pályája során dolgozott a párizsi Pasteur Intézetben, a berkeley-i Kaliforniai Egyetem Víruslaboratóriumában, valamint a Gif-sur-Yvette-i CNRS Enzimológiai Laboratórium vendégkutatójaként.

1955-ben védte meg az orvostudományok kandidátusi, 1972-ben pedig biológiai tudományok doktori értekezését. 1982-ben megválasztották az MTA levelező, 1990-ben pedig rendes tagjává. A Szegedi Akadémiai Bizottság és a Genetikai Bizottság munkáját segítette. Részt vett a Theoretical and Applied Genetics, illetve a Biologisches Zentralblatt című tudományos szakfolyóiratok szerkesztőbizottságainak munkájában. Tagja volt a Magyar Biokémiai Egyesületnek, a Magyar Genetikusok Egyesületének, a Magyar Biológiai Társaságnak és a Magyar Mikrobiológiai Társaságnak.

Kutatási területe a mikrobiális genetika volt. Első munkáiban Ivánovics György munkatársaként kidolgozta a B12-vitaminhoz kapcsolódó értékmérések és
a nagy hatású B12-vitamint tartalmazó májkészítmények előállításának módszerét. Nevéhez fűződik a megacin, egy új bakteriocin leírása. Az általa megfigyelt relaxációs E. coli baktériumtörzsek aminosav-érzékenységének eredetével foglalkozott, valamint elsőként írta le egy baktérium, a Bacillus megaterium protoplasztfúzióját. A 2000-es években a baktérium karakterizációjára és megacintermelésének vizsgálatára fókuszált.

1985-ben állami kitüntetésben részesült a mikrobiológia és a genetika terén elért eredményeiért, tudományos iskolateremtő és tudományszervező tevékenységéért. A Manninger Rezső-emlékérem és a Jancsó Miklós-emlékérem kitüntetettje. 1992-ben vette át a Szegedért Alapítvány természettudományi díját.