Az MTA új doktorai 2025-ben

Aczél Balázs akadémiai doktori értekezése a tudományos kutatások átláthatósági és megbízhatósági kríziséhez is vezető publikációs szokások, kényszerek hatását elemzi. A színvonalas, saját nemzetközi közleményekre támaszkodó munka gerincét a nemzetközi közleményekből kiválasztott adathalmazok metaszintű elemzése adja. Az eredmények túlmutatnak a pszichológiai tudományok határain, s megerősítik, hogy (1) a publikációs robbanásnak és az élvonalbeli kutatások multidiszciplináris eltolódásának köszönhetően a lektorálási elvárások megváltoztak, a szerzői és bírálói terhek jelentősen megnőttek, és fenntarthatatlanok, a kialakult rendszerek nem hatékonyak; (2) a szerzői hozzájárulás nyilvántartása és megítélése nélkülözi a szakmai konszenzust; (3) a súlyos adatkezelési hibák azonosítása gyakran elmarad; (4) a statisztikailag nem jelentős (nem szignifikáns) eredmények evidenciaként való kezelése elterjedt, százalékos arányuk a pszichológiai tanulmányokban magas; (5) hiányoznak a kutatási eredmények és a statisztikai elemzések bemutatásának a szakmai konszenzusra épülő általános standardjai. Eredményei rámutatnak a tudományművelés kialakult gyakorlatának számos hibájára, a publikációs rendszerek általános problémáira, a transzparencia hiányára, valamint a statisztikai elemzések anomáliáira. Az általa javasolt keretrendszereben fontos szerepet kapnak az útmutatók, az applikációk, az ajánlások, valamint több kidolgozott konkrét módszer. A szerző általánosan a tudomány, specifikusan a pszichológia időszerű kérdésének megoldására, a publikációs gyakorlat megújítására tesz javaslatot. A pszichológiai tudományok mélységében nem elemzett kérdéseire további kutatások adhatnak választ.

Ambrus Rita akadémiai doktori értekezésében értékes gyógyszer-technológiai kutatásokat végzett, elsősorban a rossz vízoldhatóságú hatóanyagok biohasznosulásának javítása céljából. Új tudományos eredményei jelentősen hozzájárulnak a gyógyszer-technológia területén a nanokristályos anyagok és az amorf nanoanyagok innovatív, új típusú előállítására. Kutatásai mélyebb folyamatmegértést biztosítanak a kritikus folyamat-paraméterek, a kritikus kiindulási anyagjellemzők és az előállított termék kritikus minőségi tulajdonságai között fennálló kapcsolatok feltérképezésével. A fejlesztett nazális és pulmonális innovatív gyógyszerkészítményeket in vitro és in vivo tesztekkel is jellemezte, amelyek alapján megállapítható, hogy az új készítményeknek jelentős terápiás előnyeik lehetnek, például neurodegeneratív és allergiás kórképek, valamint krónikus obstruktív tüdőbetegségek kezelésénél. Eredményei gyakorlati jelentőségét jól mutatják az ipari együttműködések és a munkához kapcsolódó gyógyszergyári tulajdonú szabadalom.

Apáti Ágota akadémiai doktori értekezésében azokat a tudományos eredményeket foglalta össze, amelyeket a 2005-ben létrejött Humán Pluripotens Őssejt Laboratóriumban ért el, Magyarországon elsőként megteremtve a humán pluripotens őssejtek kutatásának alapjait. Ennek során több mint 40 őssejtvonalat hoztak létre, egyrészt testi sejtek pluripotens állapotba való visszaprogramozásával, másrészt már létező sejtvonalak genetikai módosításával. Ezeket a sejtvonalakat a terület szigorú elvárásainak megfelelően jellemezték. Megmutatta, hogy a pluripotens őssejteken az ABCG2 a fő multidrogtranszporter, ami védi az őssejteket a különböző stresszhatásoktól, és védelmet nyújthat olyan szövetek pótlásakor, amelyek ki vannak téve sejtkárosító hatásoknak. Elsőként jellemezte a pluripotens állapotú sejtek kalciumjeleit, és kidolgozták a kalciumjel mérésének módszerét, ami gyógyszerfejlesztésekhez nyújt segítséget. Az őssejtekből szívizom-, ideg- és mezenchimális sejteket hoztak létre, amelyeket betegségmodellek kidolgozására lehet felhasználni. Első példaként egy ritka örökletes betegség, a csont-, szív- és szemelváltozásokkal járó Frank–Ter Haar-szindróma génszerkesztéssel létrehozott modelljét dolgozta ki.

Apor Péter akadémiai doktori értekezése a második világháború után, 1945–1946-ban történt, eddig jobbára az antiszemitizmus megnyilvánulásaként vizsgált tömegakciókat a kollektív erőszak kontextusába helyezve elemzi. Az értekezés felhívja a figyelmet arra, hogy a hatalmi központoktól távol lévők részben eltérő politikai kategóriákat alakítottak ki, mint a nagypolitika alakítói. Ez a mindennapi társadalmi gyakorlatok során létrejövő fogalmi rendszer leginkább az erőszakos cselekményekben érhető tetten: az azokból kiolvasható társadalmi osztályozás és csoportképzés alapvetően a munkajelleg szerinti és testi megkülönböztetéseken (pl. soványság–kövérség) alapul. Ez azért lényeges megállapítás, mert a mindennapi gyakorlatok és kulturális jelentések – nem kis mértékben éppen a tömegerőszak révén – aktívan alakították a vizsgált időszak politikai intézményeit és koncepcióit. A munka ezáltal fontos új szempontokat szolgáltat nemcsak a magyarországi, hanem általában a kelet-közép-európai diktatúrák kialakulásának a történetéhez, rámutatva társadalmi és szociokulturális alapjukra. Az értekezés kiválóan hasznosítja a kollektív erőszakkal foglalkozó társadalomtörténeti és antropológiai munkák eredményeit, miközben kritikai vizsgálat alá is vonja őket. A domináns megközelítéssel szemben a tömegerőszakot nem – vagy nem kizárólag – az „alul lévőknek” vagy „hatalom nélkülieknek” a „hatalmasokkal” szembeni önvédelmi eszközének tekinti. Rámutat arra, hogy a hatalmi központoktól távol kifejtett kollektív erőszak maga is a hatalomgyakorlás, a hierarchiaképzés és az elnyomás eszközeként működött.

Bálint Péter akadémiai doktori értekezésében biliárdok dinamikáját vizsgálta. A biliárdok statisztikus fizikai jelenségek matematikai modellezéséhez kapcsolódnak. Az értekezésben is vizsgált stadionbiliárdokban például egy stadion alakú kétdimenziós térrészben egy részecske mozog egyenes vonalú állandó sebességű mozgással, a stadion határoló falával rugalmasan ütközik, és folytatja a mozgását. Az alapvető kérdés, hogy hosszú távon a mozgás mennyire válik véletlenszerűvé, bizonyos korrelált konfigurációk milyen gyorsan válnak függetlenné. E területen ért el az értekezés nemzetközi szinten figyelemre méltó, elsőrangú folyóiratokban publikált mély, kifinomult matematikai eszközöket használó eredményeket. A fenti stadionrendszeren kívül még két további típusú rendszert vizsgált az értekezés: szóróbiliárdokat, melyekben konvex, nem feltétlenül diszjunkt ütközők között pattog a részecske, illetve végtelen horizontú Lorentz-gázt, ahol egy periodikus rácson elhelyezkedő olyan ütközők között mozog a részecske, amelyeknél a szabad ütközésmentes repülés hossza nem korlátos.

Baranyai Zsolt akadémiai doktori értekezésében bemutatott eredményei alapvetően az orvosi szervetlen kémia (bioszervetlen kémia) területén végzett felfedező kutatáshoz kötődnek. Kutatómunkájának középpontjában olyan fémvegyületek állnak, amelyek nélkülözhetetlenek az orvosi képalkotó diagnosztikában, és a rákterápiában történő vizsgálatuk is rendkívül ígéretes. E vegyületek alkalmazásának elengedhetetlen feltétele az oldatokban lejátszódó átalakulások minél alaposabb megismerése. Vizsgálta a klinikai gyakorlatban alkalmazott nyílt láncú és makrociklusos ritkaföldfém-komplexek (elsősorban a gadolínium) egyensúlyi és kinetikai sajátosságait. Új, több nitrogénatomot tartalmazó, vízoldható ligandumokat tervezett, és – a korábbiakhoz képest a fiziológiaihoz közelebb álló körülmények között – meghatározta az eddig ismertektől eltérő elven működő gadolíniumkomplexeik relaxációs, valamint egyensúlyi, oldatszerkezeti jellemzőit. Olyan stabilis és inert gallium- és szkandiumvegyületeket állított elő, melyek radiodiagnosztikai vizsgálatokban és radioterápiás kezelésekben is biztonságosan felhasználhatók. Munkája túlmutat a gyakorlati indíttatású alapkutatás keretein, hiszen sikerrel valósította meg olyan, nemzetközi szabadalommal védett vegyület kifejlesztését, mely Elucirem® – Guerbet és VUEWAY® – Bracco Imaging márkanevekkel 2023-ban került klinikai forgalomba MRI-vizsgálatokban alkalmazható kontrasztanyagként, és amely az eddig használt vegyületeknél kisebb koncentrációban alkalmazható.

Barcza Zoltán akadémiai doktori értekezésben bemutatta a bioszferikus szén-dioxid-mérleggel, tágabb értelemben a talaj-növény rendszer üvegházgáz-mérlegével kapcsolatos eredményeit. Számszerűsítette egy tipikus magyarországi mezőgazdasági régió, illetve egy kezelt gyep szén-dioxid-forgalmát. A mérési adatokból kiindulva egy bio-geokémiai modell segítségével különböző ökológiai rendszerek, illetve Magyarország bioszferikus szén-dioxid-mérlegét is megbecsülte. Kísérletet tett Magyarország teljes bioszferikus eredetű üvegházgáz-mérlegének becslésére is, hazai és külföldi kutatók eredményeit szintetizálva. Munkája lehetőséget teremt a szénmérlegbecslésekben rejlő bizonytalanságok csökkentésére.

Bednanics Gábor akadémiai doktori értekezése azt vizsgálja, hogyan alakul át a tér értelmezése és megjelenítése a modern magyar költészetben. A térelméletek nemzetközi szakirodalmának áttekintését követően sikeres kísérletet tesz a szintetizálásukra, majd erre az elméleti keretre támaszkodva költői szövegek interpretációja során új szempontrendszert dolgoz ki a századforduló, valamint a klasszikus és késő modern költészet poétikájának értelmezéséhez. Az értekezés jelentős eredménye, hogy a térpoétikai megközelítést szokatlan területen alkalmazza. Ezt a módszert ugyanis mindeddig szinte kizárólag epikai művek értelmezésekor használta az irodalomtudomány, a disszertáció ezzel szemben meggyőzően érvel amellett, hogy ez a szempontrendszer a lírai művek vizsgálata során is kamatoztatható.

Békési József akadémiai doktori értekezésében a kombinatorikus optimalizáláshoz kapcsolódó eredményeket mutat be. A ládapakolási feladatok terén elsőként az egydimenziós online ládapakolási problémára mutatja be az Advanced Harmonic algoritmust, melynek aszimptotikus versenyképességi hányadosa a jelenleg ismert eljárások között a legjobb. Továbbá a kötegelt ládapakolási feladat alsó korlátaival foglalkozik, 3 köteg esetére ad 1,5-nél nagyobb alsó korlátot. Az online ládapakolási feladat azon változatában, amikor a ládákba pakolható elemek száma korlátozott, számos értékre megjavítja a legjobb ismert alsó korlátot. Végül egy új semi-online algoritmust mutat a feladatra, és pontos elméleti elemzést ad. Az ütemezéselmélet területén először különböző sebességű gépeken kell elvégezni adott hosszúságú munkákat minél rövidebb idő alatt. Az új eredmények alsó korlátokat adnak a feladatot megoldó online algoritmusok közelítési hányadosára nem túl nagy számú gép esetén. A páros munka ütemezési feladat egy speciális esetére, az Ageev és Baburin által adott algoritmus közelítési hányadosára ad éles példát, egy másik esetben pedig a First Fit Decreasing módszer közelítési hányadosára bizonyít igen szoros korlátokat. Vizsgálja továbbá a mátrixtranszponálási feladatot, amelyhez a lépésszámra alsó és felső becsléseket is ad. Ismertet egy EU által finanszírozott, magyar–szerb együttműködésben végzett projektet, melyben a tömegközlekedés útvonaltervezési feladatának egy támogatási rendszerét alkották meg.

Bereczki Csaba akadémiai doktori értekezésében – munkacsoportjának eredményeire támaszkodva – jelentős megállapításokat tett a gyermekkori szív- és érrendszeri, valamint vesebetegségekről, melyek a mindennapi orvosi gyakorlatban is hasznosíthatók. Nagy mintaszámú vizsgálat során a hazai gyermek- és serdülőkorú populációban felmérte a túlsúlyos gyermekek előfordulását és a magasvérnyomás-betegséggel való kapcsolatát. Emellett elsőként dolgozott ki referenciaértékeket a gyermekek futás közbeni keringési változásaira, megteremtve a lehetőséget a fokozott kockázatú egyének kiszűrésére. A szív- és érrendszeri kockázat összefüggést mutat az érfalak merevségével és az endotélsejtek működészavarával. Arra a következtetésre jutott, hogy az elhízás gyermek- és serdülőkorban még nem jár együtt fokozott aortamerevséggel, viszont az endoteliális működési zavar hozzájárulhat a serdülőkori esszenciális hipertónia kialakulásához, különösen normál testsúlyú egyének esetében. Az endotél működési zavara azonban elhízott és elhízással járó hipertóniás gyermekeknél is kimutatható. A kutatás során azt is megállapította, hogy a renin-angiotenzin rendszer gátlása eltérő módon hat a serdülők esszenciális és elhízással összefüggő magas vérnyomására a különböző patomechanizmusoknak megfelelően. A juvenilis esszenciális hipertóniában fokozott oxidatív stresszt mutatott ki testsúlytól függetlenül, míg az obezitás hipertónia nélkül is növeli az oxidatív stresszt. Genetikai vizsgálatok segítségével több betegség esetében is azonosítani tudta a kóroki variánsokat.

Bóna Judit akadémiai doktori értekezésének témája a beszéd fluenciája, azaz folyamatossága, akadálytalansága. Idetartozik az artikulációs tempó, a beszédszünetek és a megakadások jelenségköre is. Az értekezés bemutatja, milyen fogalmi, terminológiai kérdések nehezítik meg a fluencia vizsgálatát. Kísérleti úton bemutatja továbbá, hogy a magyar anyanyelvű hallgatók hogyan ítélik meg az anyanyelvi beszéd folyamatosságát. Ezzel összefüggésben módszertani kérdéseket is tisztáz: mekkora a beszédminta ideális hossza, milyen mértékegységekben számoljunk; illetve milyen módon érdemes a gyakorisági adatokat kiszámítani. Az értekezés hangsúlyos témája a spontán beszéd temporális (időbeli) jellemzőinek és a (disz)fluenciának az életkorfüggő változása (gyermekkortól időskorig); elemzéseket mutat be továbbá a hangos olvasás fluenciájára vonatkozóan is. Kitér annak elemzésére is, melyik életkortól/iskolafoktól lesz gyorsabb/fluensebb a hangos olvasás, mint a spontán beszéd a magyar gyermekeknél. Megvizsgálja azt is, hogyan történik az önjavítás a hangos olvasásban, milyen más stratégiák jellemzők rá, mint a spontán beszédre. Végül új eredményeket mutat be a beszédfolyamatosság zavarainak vizsgálata kapcsán, különös tekintettel a hadarás jellemzőire különböző beszédtípusokban. A kutatás eredményei gyakorlati alkalmazásokhoz is elvezethetnek például az olvasástanításban vagy a nyelvi zavarok és beszédzavarok diagnosztizálásában.

Bonyár Attila akadémiai doktori értekezése azokat az eredményeket foglalja össze, amelyeket tudományos munkája során a plazmonikus elvű bioérzékelők kutatása és fejlesztése során ért el. A miniatürizált, olcsó, egyszer használatos, nagy érzékenységű érzékelők új megközelítést képviselnek az orvosi diagnosztikában a betegségek, fertőzések háziorvosi rendelőben vagy akár otthon történő, minél korábbi kimutatásával. A jelölésmentes, extrém érzékenységű plazmonikus érzékelési elvek új lehetőségeket nyitnak a molekuladetektáláson alapuló diagnosztikában, a gyógyszerhatóanyag-tesztekben, így a személyre szabott gyógyászatban is. A szerző a lokalizált felületi plazmonrezonancia jelenségén alapuló optikai bioszenzorok fejlesztésével és hordozható diagnosztikai eszközökbe való integrálásával ért el nemzetközileg is elismert új tudományos eredményeket. A nanoszerkezeteken alapuló érzékelők kimutatási határának javításával egyre nagyobb teljesítőképességű eszközök létrehozása válik valóra. Hozzájárulása a plazmonikus bioszenzorok fejlesztésének közel teljes folyamatát átfogja az alap-nanoszerkezetek modellezésétől a szerkezetek technológiai megvalósításán és részletes vizsgálatán át az integrációjukig és bioérzékelő rendszerekben való funkcionális tesztelésükig.

Burián Katalin akadémiai doktori értekezésében két fontos, népegészségügyi problémát jelentő kórokozó – a Chlamydiák és a citomegalovírus – által okozott fertőzésre kialakult immunválaszt és a fertőzések megelőzésének lehetőségeit vizsgálta. Állatkísérletei bizonyították, hogy az IL-17A citokin jelentős szerepet játszik a C. pneumoniae-fertőzés leküzdésében. Kimutatta, hogy a Chlamydia-fertőzés in vitro és in vivo is fokozta a MIG/CXCL9 chemokin RNS-expresszióját, aminek direkt antichlamydiás hatását azonosította: a liganduma a Chlamydián egy 60 kDa-os fehérje. Génexpressziós, funkcionális, valamint in vivo neutralizációs vizsgálattal bizonyította az indolamin-2,3-dioxigenáz kifejeződését és indirekt antimikrobiális hatását Chlamydia-fertőzött egerekben. Igazolta, hogy a gyakran nem antimikrobiális céllal használt szerek (N-acetil-cisztein, Budesonid) csökkenthetik vagy fokozhatják a Chlamydiák szaporodását, így ezek ismerete fontos lehet a kezelés megválasztásában. A C. trachomatis ellen a megfelelő védelmet egy széles körben alkalmazott, hatékony vakcina kifejlesztése jelentené. Speciális fehérjéket (pGP3, pGP4 és LcrE) azonosított, amelyek alkalmasak lehetnek egy jövőbeli Chlamydia-alegységvakcina kifejlesztésére. Két citomegalovírus-fehérjét (IE1-exon4, pp65) jellemzett mint hasonló effektivitású citotoxikus T-limfocita-célpontot, és ezzel is felhívta a figyelmet a többkomponensű citomegalovírus-vakcina jelentőségére. Egérkísérleteik eredményei fontos adatokat szolgáltattak a citomegalovírus pp65 és gB fehérjéi által indukált immunválasz megismeréséhez, a DNS-immunizálás módszerének optimalizálásához, valamint az egymást követően használt különböző típusú vakcinák hatékonyságának a megértéséhez.

Buzás Krisztina akadémiai doktori értekezésében a tumorimmunológia egyik legizgalmasabb kérdését, a daganatsejtek környezetükkel való kommunikációjának módját és annak következményeit vizsgálta. Különböző kísérletes modellrendszerek segítségével kimutatta, hogy a melanómasejtek és a tumorasszociált immunsejtek közötti, oldékony faktorok útján történő kommunikáció befolyásolható. Bizonyította, hogy a daganat életképességét támogató immunsejtek tumorellenessé tehetők, ami segítheti a rákos sejtek hatékony eltávolítását. Kimutatta továbbá, hogy a daganatsejtekből felszabaduló hírvivő anyagokat tartalmazó kis csomagok, az ún. vezikulák képesek a daganatszövetet körülvevő őssejtekben olyan genetikai programot elindítani, amely segíti a tumorsejtek kivándorlását az egészséges szövetekbe, ami a betegség súlyosbodását okozza. Kísérletes eredményei rávilágítottak arra is, hogy a daganatsejteket érő különböző stresszfaktorok, például a kemoterápiás szerek, nemcsak a rákos sejtek pusztulását idézik elő, hanem megváltoztatják a belőlük felszabaduló vezikulák összetételét is. Ennek következtében a vezikulákat felvevő célsejtek biológiai működése is jelentősen megváltozik. Kimutatta továbbá, hogy a központi idegrendszer daganataiból származó vezikulák az adott megbetegedésre jellemző molekuláris mintázatot hordoznak, ami lehetővé teszi különböző betegcsoportok invazív beavatkozás nélkül történő, vérmintaalapú azonosítását.

Czagány Zsuzsa akadémiai doktori értekezése, amely a Váradi antifonále hasonmás kiadását és részletes, mindenre kiterjedő elemzését tartalmazza, mintegy 15 éves munka eredményeinek szintézise. A teljesség igényével végzett kutatás a kódex valamennyi ma ismert töredékét összegyűjtötte és bevonta a vizsgálatba. A rekonstrukció során a szerző-közreadónak ki kellett lépnie a zenetörténeti vizsgálat keretéből, és folyamatosan tágítania, illetve gyarapítania kellett a kutatás összefüggésrendszerét a történelem, a kultúratudomány, a könyvtörténet és a kodikológia eszköztárát is bevonva. Szűkebb értelemben vett eredménye egy hiánypótló, kiemelkedően értékes zenei forrásunk rekonstruálása: a méretét, gazdagságát és esztétikai színvonalát tekintve is a késő középkori magyar könyvkultúra csúcsteljesítményét jelentő Váradi antifonáléé. A nagyon hiányosan adatolt magyar székesegyházi hagyományok sorát gyarapította egy új zenei forrással: Esztergom és Zágráb után immár Várad gyakorlatáról is jelentős mennyiségű dallam tanúskodik. Kimutatta ugyanakkor, hogy a kor kozmopolita értelmiségét képviselő Filipecz János püspök részben innovatív módon avatkozott az általa vezetett püspökség zeneéletébe, mintegy magával hozva cseh-morva szülőhazája legfigyelemreméltóbb alkotásait. A munka esettanulmánya és ihletője volt a zenei töredékkutatás munkamódszerének és eszköztárának, amelynek megalapítása a szerző érdeme, amint azt a koncepciójára épülő kutatócsoporti munka és három adatbázis is meggyőzően mutatja.

Csapó Edit akadémiai doktori értekezésében az utóbbi 14 évben végzett, rangos nemzetközi folyóiratokban közölt és nemzetközi szinten is jól hivatkozott munkája eredményeit foglalta össze. Munkája során orvosbiológiai és gyógyszerészeti alkalmazásokat célzó, számos új, hangolható méretű és szerkezetű, felületmódosított, aranytartalmú egy- és kétfémes nanorészecskék, illetve biokolloid alapú nanoszerkezetek zöldkémiai úton történő szintézisét dolgozta ki. Az előállított katalizátor, fluoreszcens jelzőanyag vagy hatóanyag-leadó tulajdonságú kolloid nanorészecskék szerkezetének és méreteloszlásának kísérleti körülményektől való függését tárta fel. Az arany nanorészecskék az orvostudomány területén a szenzorika, a diagnosztika és képalkotás területén használhatók fel: javítják a kontrasztot, megkönnyítve a betegségek, például a rák észlelését és diagnosztizálását. A nanorészecskék úgy funkcionalizálhatók, hogy a gyógyszereket közvetlenül a megcélzott sejtekhez szállítsák, minimalizálva a mellékhatásokat és javítva a kezelések hatékonyságát. Fototermikus terápiában alkalmazva a fényt hővé alakítják, ezáltal elpusztítva a rákos sejteket. Az arany nanorészecskékhez hasonlóan a biokolloid alapú nanostruktúrák is úgy tervezhetők, hogy szabályozott módon szállítsák és a szervezet célzott helyein adják le a gyógyszerhatóanyagokat, fokozva a kezelés hatékonyságát.

Csernák Gábor akadémiai doktori értekezése a gyakorlatban fontos gépészmérnöki témakört vizsgál, nevezetesen a gépek tervezésénél, gyártásánál és üzemeltetésénél egyaránt fontos dinamikai viselkedés előrejelzéseit. A periodikus mozgások mellett nem várt, ún. kaotikus rezgések is megjelennek, az okok tisztázása fontos kutatási feladat. Elemezte a száraz súrlódású, harmonikusan gerjesztett oszcillátor aszimmetrikus és kaotikus rezgéseit, és meghatározta paramétertartományaikat. Vizsgálta a forgácsképződés termomechanikai modelljében megjelenő periodikus és kaotikus viselkedést, amely a gyakorlatban kerülendő tartomány azonosítására is alkalmas. A digitális szabályozású, teljes állapot-visszacsatolású rendszerek dinamikai jellemzőit lineáris, szabályozás nélküli, instabil egyensúlyi helyzetű rendszerre állandó periodikus mintavételi szabályozásnál határozta meg, miközben a mért állapotjellemzők és a szabályzóerő állandó felbontással kvantáltak. Kutatásainak eredményeit négy tézisben foglalta össze, és a gyakorlat számára is hasznos következtetéseket vont le. Eredményei jelentős mértékben szélesítik a nemlineáris rezgéstani ismereteket, további kutatási irányokat is kijelölve.

Csikós Balázs akadémiai doktori értekezésének középpontjában a Kneser–Poulsen-sejtéssel kapcsolatos eredményei állnak. A közel 70 éves sejtés szerint, ha n dimenziós euklideszi egybevágó gömböket úgy rendezünk át, hogy a középpontjaik távolsága nem nő, akkor az uniójuk térfogata sem nőhet. A sejtés nehézségét jelzi, hogy teljes általánosságban a mai napig csak a sík esetére sikerült igazolni, míg magasabb dimenziókban az állítás csak a folytonos mozgás által elérhető átrendezésekre lett bizonyítva. Az értekezésben bemutatott új tételek alapvető fontosságúak mindkét eredmény bizonyításában. A jelölt sikerrel vizsgálta a kérdés különböző kiterjesztéseit egyrészt általános Riemann-sokaságokra, másrészt pedig a térfogat helyett más célfüggvényekre. Megmutatta, hogy amennyiben a gömbök sima görbék mentén úgy mozognak, hogy a mozgás során bizonyos előjeles távolságok csökkennek, akkor a belőlük unióval és metszettel képzett, ún. virágok térfogata nem nőhet. Ez 2-nél magasabb dimenzió esetén a témakör jelenleg ismert legáltalánosabb eredménye. Belátta, hogy ha az euklideszi vagy hiperbolikus síkon vagy egy félgömbön fekvő véges sok kör a középpontok összehúzásával átrendeződik, akkor a körök konvex burkának kerülete nem nő. Bizonyította azt is, hogy a hiperbolikus síkon véges sok körlap metszetének a területe nem csökken, ha a körök középpontjainak távolsága csökken. Továbbá vizsgálta azt a kérdést is, hogy mely Riemann-sokaságokban teljesülhet a Kneser–Poulsen-sejtés állítása.

Csoknyai Tamás akadémiai doktori értekezésében a hazai lakóépület-állomány energetikai feltérképezésével, korszerűsítési lehetőségeivel és azok hatásaival foglalkozik. A lakossági energiafelhasználás viszonylag magas arányára tekintettel a munka alapvető fontosságú a nemzetgazdaság és az energetikai döntéshozók számára. A kapott tudományos eredmények felhasználásával a magyar háztartások energiafelhasználása jelentősen csökkenthető. A bemutatott eredmények meghatározóak az energiaellátás szempontjából és a polgárok életminőségének fenntartása céljából. A lakóépületek korszerűsítésére vonatkozó döntések összehangolása, a rendelkezésre álló erőforrások optimális felhasználása, fontossági sorrendek felállítása komplex feladat, amely a dolgozatban összefoglalt eredmények és javaslatok figyelembevételével a lakosság energiakitettségének csökkenését is eredményezheti. A kapott eredmények hiánypótlóak és elengedhetetlenek az intézkedések meghozatalához, azok hatásának követéséhez, az eredmények rendszeres elemzéséhez és ezek alapján történő finomhangolásához.

Dénes Ádám akadémiai doktori értekezésében az immun- és idegrendszer kölcsönhatásait tanulmányozza, ezen belül a gyulladásos folyamatok szerepét vizsgálja idegrendszeri megbetegedésekben. Kutatásainak középpontjában a mikrogliasejt áll, amely a központi idegrendszer legfőbb immunsejtje, és kiemelt szerepet játszik a központi idegrendszeri gyulladásos folyamatok szabályozásában. Munkatársaival azonosította a mikroglia által termelt gyulladáskeltő jelátviteli molekulák sejtszintű hatásait az agyi sérülés kialakításában, valamint a szisztémás gyulladás centrális hatásainak közvetítésében. Feltárta a mikroglia védő szerepét az agyi sérülést követő kóros neuronális hálózati aktivitás és sejthalál szabályozásában, valamint a központi idegrendszert érintő vírusfertőzések terjedésének gátlásában. Kutatócsoportjának egyik nagy, nemzetközi figyelmet kapott felfedezése feltárta a mikroglia-neuron kölcsönhatás szabályozásának egy új, korábban még nem ismert fajtáját, amely egy a sejtek közötti purinerg (olyan receptorszerepet betöltő plazmamembrán-molekulák, melyek majdnem minden emlősben megtalálhatók) kommunikációs útvonal. Emellett elsőként azonosította a mikroglia szerepét az agyi vérkeringés és a keringési zavarok szabályozásában, valamint feltárta a purinerg mikroglia-neuron-vaszkuláris interakciók szerepét a COVID-19-cel társuló idegrendszeri elváltozások kialakulásában. A legmodernebb idegtudományi, immunológiai és orvosbiológiai módszertan felhasználásával végzett kutatómunkája elősegítheti a gyakori idegrendszeri betegségek kialakulásának és kórélettanának megértését, valamint hatékonyabb diagnosztikáját és terápiáját a központi idegrendszer immunválaszának célzott befolyásolása révén.

Derekas Aliz akadémiai doktori értekezésében pulzáló változócsillagokat, többek között cefeida típusú csillagokat vizsgált a legújabb földi és űrtávcsövek segítségével. A cefeidák fényességváltozási periódusa és abszolút fényessége között szoros kapcsolat van, emiatt távolságuk jól meghatározható. A megbízható távolságindikátorok a csillagászat több területén is alapvető fontosságúak. Azonban a cefeidák megfigyelhető fényességváltozását és ezáltal a számított periódust számos tulajdonság befolyásolhatja, például, ha az adott csillag szoros kettős rendszer tagja, vagy közeli nagy tömegű bolygó kering körülötte. Egyrészt a többes csillagrendszerek tagjai egymást időről időre elfedve fényességváltozást okoznak, másrészt a közeli kísérők tömegvonzása fizikailag megváltoztatja a pulzációs periódust is. A szerző több kettős rendszerben megfigyelhető pulzáló változócsillag fizikai paramétereit határozta meg. Megmutatta, hogyan változik meg a fényességváltozás időtartama a kísérő objektum tömegvonzásának hatására. Sikerült kimutatnia egy bolygó hatását csillagának pulzációs periódusában bekövetkező változására. Nevéhez fűződik egy ritka hármas csillagrendszer felfedezése és részletes vizsgálata. Ebben a rendszerben egy körülbelül három naptömegű vörös óriáscsillag körül kering két jóval halványabb csillag szoros kettőse. Ez utóbbiakat alacsony fényességük miatt közvetlenül nem is lehet megfigyelni, létezésükre az óriáscsillag fedési fénygörbéjéből lehetett következtetni.

Dóczi Róbert akadémiai doktori értekezésében a növények környezeti adaptációs folyamatainak jelátvitelében szerepet játszó mitogénaktivált protein-kinázokat (MAPK) vizsgálta. A növényfejlődés külső körülményekhez való folyamatos alkalmazkodása meghatározó jelentőségű a mezőgazdasági növénytermesztés sikerességében. Kutatásai során a növényi MAPK-hálózatok számos kapcsolatát azonosította és jellemezte, feltárta a növényi MAPK-géncsalád evolúciójának meghatározó lépéseit is. Fotoszintetikus mikroalgában kimutatta a MAPK-jelátvitel szerepét az oxidatív stressz elleni védekezés szabályozásában. Virágos növényi modellben azonosított és funkcionálisan jellemzett egy új, a kórokozók elleni védekező folyamatokat szabályozó jelátviteli mechanizmust. Leírta a stresszaktivált MAPK-jelpálya szerepét osztódó szövetek gátlásában. Egy általa kifejlesztett módszer alkalmazásával igazolta az osztódó szövetek szabályozásában meghatározó szerepű transzkripciós faktorok stresszaktivált MAPK általi foszforilációját. Kimutatta továbbá egy fontos növekedési hormon, az auxin transzportereinek szintén stresszaktivált MAPK általi foszforilációját. Ezek az eredmények alátámasztják a MAPK-jelátvitel központi szerepét a növényfejlődés környezeti alkalmazkodásának molekuláris szintű szabályozásában.

Dosztányi Zsuzsanna akadémiai doktori értekezésében a rendezetlen fehérjék bioinformatikai vizsgálata során elért eredményeit foglalta össze. A rendezetlen fehérjék viszonylag újonnan azonosított fehérjeosztály. Fontosságuk felismerése alapvetően alakította át a fehérjék szerkezete és működése közötti összefüggésről alkotott elképzelésünket, és ebben nagy szerepük volt a bioinformatikai kutatásoknak is. Az ezen a területen folytatott közel két évtizedes kutatási tevékenysége során többek között új innovatív bioinformatikai eszközöket fejlesztett ki, melyekkel felismerhetők a rendezetlen régiók, illetve kötőhelyeik az aminosav-szekvenciából. Ezek mind a mai napig a leggyakrabban használt predikciós módszerek közé tartoznak a területen. Megmutatta, hogy a fehérjerendezetlenség az interakciós hálózatában csomóponti szereppel bíró fehérjék egyik fontos jellemzője. Fehérjekomplexek szerkezetének vizsgálatával olyan tulajdonságokat azonosított, amelyek speciálisan a rendezetlen fehérjék komplexeire jellemzőek. Rámutatott, hogy bár a rákos mutációk jellemzően rendezett részeket érintenek, jelentős számban vannak olyan, a rák kialakulásában döntő szerepet játszó mutációk, amelyek rendezetlen részeken jelennek meg. Az általa kifejlesztett módszerek és bioinformatikai vizsgálatai alapvetően járultak hozzá a rendezetlen fehérjék előfordulásának, kölcsönhatásainak és betegségben betöltött szerepének jobb megértéséhez.

Egyed Miklós akadémiai doktori értekezésében azokat a kutatásokat összegezte, amelyeket kutatócsoportjai segítségével bizonyos ritka vérképző szervi daganatok, mint a krónikus mieloid leukémia, az esszenciális trombocitémia és a policitémia hosszú távú (10 éves) követése során végzett. Több mint ezer beteget bevonva vizsgálták, hogyan alakul e betegségek lefolyása, és melyek a hozzájuk kapcsolódó szövődmények. Kimutatta, hogy a mieloproliferatív betegségekben szenvedők szív- és érrendszeri szövődményeit befolyásolja egy ún. klonális vérképzési rendellenesség (CHIP), amely már a betegségek kialakulása előtt jelen lehet. Ezért egy új, egyszerű kockázati modellt dolgozott ki, amely figyelembe veszi a beteg korát, nemét és korábbi trombózisait, így jobban becsülhető a szövődmények kockázata. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a CHIP korai kezelése fontos lehet. Azoknál a betegeknél, akiknél a szokásos statinkezelés nem hatásos, a pegilált interferon alkalmazása kedvező eredményeket hozhat. Vizsgálatai alapján az esszenciális trombocitémiában az anagrelid, policitémiában pedig a ruxolitinib és ropeginterferon a leghatékonyabb a trombózis megelőzésében.

Falvay Dávid akadémiai doktori értekezésének középpontjában a Meditationes Vitae Christi (MVC) középkori szöveghagyományai állnak, amelyeket a szerző a következő szempontokból vizsgál: a különféle olasz változatok és a latin szöveg viszonya, a szöveg datálásának kérdése, valamint a szerzői attribúció. A dolgozat 77 olasz nyelvű kézirat elemzését végzi el, amelyek közül több korábban kevéssé ismert vagy azonosított példány. A szerző részletesen bemutatja a szöveg különböző olasz változatait és kapcsolatukat az eredeti latin szöveggel; elemzi a latin eredeti és az olasz nyelvű változatok közötti kapcsolatot Testo maggiore, Testo minore és Testo breve kategóriákra osztva a hagyományt. Az értekezés egyik legfontosabb eredménye a latin Testo maggiore elsődlegességének megerősítése. A szerző a 14. század elejére helyezi az MVC keletkezését, valószínűsíthetően ferences környezetben. A dolgozat a középkori filológia és az olasz irodalom területén végzett elmélyült kutatást tükröző, szakszerű tudományos munka, amely a részletes filológiai vizsgálatok, illetve a szerteágazó kulturális és történeti kontextusok feltárása révén új eredményekkel gazdagítja a középkori olasz irodalomtörténet egy jelentős szövegének, illetve szöveghagyományának vizsgálatát.

Ferenc Rudolf akadémiai doktori értekezésében egy a gyakorlat számára kiemelten fontos feladatra, a szoftverminőség becslésére adott újszerű megoldást. A nagyméretű programok előállítási és fenntartási költségeinek döntő hányadát a program megfelelő minőségének biztosításához kapcsolódó költségek adják. Így a szoftverminőség kérdése, különösen a hibák előrejelzése továbbra is kritikus probléma az informatikában. Ennek megfelelően az értekezés témája aktuális és hasznos. A témát a szerző az irodalom alapos ismerete mellett, korszerű és gazdag eszköztár felhasználásával dolgozta fel. Az értekezés első része azon eredményeket mutatja be, amelyek a teljes forráskódnak mint szövegnek az elemzésén alapulnak, a második rész pedig a mesterséges intelligencia, ezen belül a gépi tanulás alkalmazási lehetőségeit vizsgálja a hiba-előrejelzés során. Módszerei helyesek, a feladatokhoz illeszkednek, és számos ponton további fejlesztések útját jelölik ki. Az eredményeket jelentős informatikai mérnöki alkotómunka által megalapozott, kiterjedt kísérleti vizsgálatok igazolják. Az eredmények nemzetközi kihatása is jelentős, kiemelendően hasznos a kutatói közösség számára a hibaadatbázis és a programokra vonatkozó mérőszámok egységes szemléletű rendszere.

Ferencz Andrea akadémiai doktori értekezésében bemutatott preklinikai kutatásai olyan gasztroenterológiai betegségek, mint a belek veleszületett hiánya, műtéti eltávolítása vagy súlyos károsodása utáni állapotok egyetlen, hosszú távú és sikeres kezelésének, a béltranszplantációnak a bevezetésére irányulnak. Célkitűzése, hogy a béltranszplantációt minél eredményesebben lehessen hazánkban is elvégezni. Ezt a kezelési módot Európa több klinikai központjában már jó eredményekkel alkalmazzák. Hazánkban még nem történtek állatkísérletes kutatások, és egyelőre a humán alkalmazás is várat magára, pedig napjainkban alapvető társadalmi igény a minőségi táplálkozás lehetősége, ehhez pedig egészséges bélrendszer szükséges. A kísérletes sebész szerző 1998 óta végzett vizsgálataiban kimutatta, hogy a transzplantációra váró bél érrendszerének elzáródása súlyos és visszafordíthatatlan szerkezeti és működési károsodásokhoz vezet. Az átültetés előtt alkalmazott kondicionálási technikák, a bél tárolásának időtartama, a konzerváló hidegoldat típusa és az ebben alkalmazott sejtvédő peptidek jelentősen javítják a transzplantáció sikerességét a szervezet belső védelmi és túlélési jelátviteli útjainak aktiválása révén. Kutatási eredményei eredetiek, hozzájárulnak a transzplantáció sejtszintű folyamatainak megértéséhez. A felfedezett prevenciós technikák állatkísérletes kifejlesztése transzlációs lehetőséggel jár a humán betegellátás javára. Preklinikai biomarker tárgyú kutatásai 2008 óta az ún. pásztázó kalorimetriás mérések diagnosztikus célú bevezetésére irányultak psoriasis, hasnyálmirigy-gyulladás és -daganat, melanóma vagy emlőtumor esetében. Az e betegek vérének pásztázó kalorimetriás mérései révén nyert termikus görbék összefüggést mutattak a betegség súlyosságával, progressziójával, sőt még a kezelésre adott válasszal is. A módszer továbbfejlesztésének célja a tumoros és gyulladásos kórállapotok korai diagnosztizálása, valamint a betegség noninvazív monitorizálása vagy a terápia hatékonyságának egy csepp vérből való meghatározása.

Fodor Nándor akadémiai doktori értekezésében az alapkutatástól indulva a gyakorlati alkalmazásokig mutatta be a szárazföldi ökoszisztéma modellezésének alapfogalmait, történetét, kihívásait és a fejlesztési lehetőségeket, amelyeket több évtizedes kutatómunkájának eredményeivel szemléltet, illetve támaszt alá. Az általa kifejlesztett számítógépes alkalmazások (TALAJTANonc, SOILarium, S-Shape, MV-WG) segítségével az ökoszisztéma-modellek hiányzó bemenő adatai becsülhetők meglévő talajtani/meteorológiai információk alapján. Vezető fejlesztője a ProPlanta költség- és környezetkímélő trágyázási szaktanácsadási rendszernek, melynek elkészítette szoftveres változatát is: ezzel jelenleg 150 növényfajra adható szaktanács. Vezetésével a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont és az ELTE Meteorológiai Tanszékének munkatársaiból alakult AgroMo kutatócsoport kidolgozta az AgroMo alkalmazást, amely több modell integrálásával képes szimulálni valamennyi földhasználati ágazat főbb folyamatait, kiemelten az agro-ökoszisztémák produkciójára és szénforgalmára. Eredményei segítik a növénytermesztés hatékonyságának növelését, a mezőgazdaság környezetkárosító hatásának csökkentését, hozzájárulnak a digitális mezőgazdaság megteremtéséhez, illetve a klímaváltozás várható negatív hatásainak enyhítéséhez.

Furkó Bálint Péter akadémiai doktori értekezése a diskurzusjelölők nyelvészeti vizsgálatának módszertani kihívásaival foglalkozik. Munkája egyrészt áttekintést ad a diskurzusjelölők több nyelvészeti területre (pragmatika, szemantika, szövegnyelvészet) kiterjedő kutatásairól, másrészt innovatív módon egy saját fejlesztésű módszert mutat be és tesztel több nyelven (angol, magyar, ógörög) és több műfajban. Módszere ötvözi a korpusznyelvészetben elterjedt automatizált-gépi és a manuális-humán eljárások előnyeit. A fejlesztett módszer egyik nagy előnye, hogy egyszerre teszi lehetővé nagy nyelvi adatbázisok finomhangolt elemzését, illetve segítségével műfajokon átívelő módon lehet azonosítani a diskurzusjelölők különféle funkcióit: legyen szó politikai interjúkról, parlamenti beszédekről vagy akár irodalmi és bibliai szövegekről. Az értekezés a szerző eddigi kutatói pályájának az összefoglalója is, amely a diskurzusjelölők pragmatikája terén gazdagította új eredményekkel a nyelvészeti szakirodalmat.

G.-Tóth Boglárka akadémiai doktori értekezése új tudományos eredményekkel gazdagította kutatási területét, a globális optimalizálást és az intervallumanalízist. Módszereit a vállalatelhelyezés mint optimalizálási feladat több változatára alkalmazta. Továbbfejlesztette és új módszerekkel gazdagította a gyakorlatban is nagy jelentőségű, szimplexalapú korlátozás és szétválasztás módszerét. Jellemzően olyan problémákkal foglalkozott, amelyek valamilyen fontos gyakorlati feladatból indulnak ki, és amelyeket a korábbi módszerek nem vagy csak kis méretben tudtak megoldani. Meggyőzőek az algoritmusfejlesztési és implementációs eredményei, a tesztfeladatokon a legtöbb esetben jelentősen gyorsabbak az eljárásai az eddig ismert legjobb módszereknél.

Géra Eleonóra akadémiai doktori értekezésében Buda városát vizsgálta a kommunikációs csatornáin, nyilvános terein a városi rend és az az ellen elkövetett normasértések, a tisztesség mint társadalomszervező erő elemzésével az 1686 és 1741 közötti időszakban a várostörténet művelődéstörténeti fordulata, illetve a térbeli fordulat alapján, a német szakirodalomra támaszkodva, jelentős mennyiségű levéltári forrás feldolgozásával. A 18. század első felében a társadalomban a szóbeliség kiemelt szerepet játszott a városlakók viszonyában, a nevezett terek a nyilvánosság különböző szintjeit jelentették. A városházáról nem építészettörténeti áttekintést adott, hanem működésén keresztül hivatali és reprezentatív funkciói előtérbe kerülését, exkluzív épületté válását mutatta be. A fogadók, kocsmák minősített nyilvános terekként a városi társadalom minden rétegének kötetlenebb kommunikációját tették lehetővé, vizsgálatuk a nőtörténet szempontjából is releváns. A rendelkezésre álló források töredékes volta ellenére új szempontból tárta fel a fürdők mint speciális nyilvános terek világát. Az 1739-es tabáni tumultusról a korábbi szakirodalommal ellentétben megállapítja, hogy az nem az elszegényedett ortodox rácok, hanem a katolikus horvát, német és magyar polgárok és védett polgárok szervezkedése miatt robbant ki. A városi rendről és nyilvánosságról alkotott következtetései megalapozottak, eredményei jelentősen árnyalják a Budáról kialakult képet.

Gribovszki Zoltán akadémiai doktori értekezésében az erdőhidrológia területén végzett kutatásai eredményeit mutatja be. Vizsgálatai a talajnedvesség, a talajvíz és a lefolyás napi periódusú ingadozásával foglalkoznak. A fenti paraméterek napi ingadozásának jelenségét elemzi, bemutatja és rendszerezi a témával foglalkozó eddigi kutatások eredményeit különös tekintettel a párolgás indukálta napi ciklusú hullámzásra. Az ingadozás jellegzetességeinek feltárása után részletesen ismerteti a talajnedvesség, a talajvíz és a lefolyás napi ingadozása alapján kidolgozott saját módszereit, kitérve a lehetséges hibaforrásokra is. A kidolgozott módszereket számos hazai és külföldi vízgyűjtőn teszteli sikerrel, a metódusok elméletét azonban mindig a Sopron melletti Hideg-víz-völgy mintavízgyűjtőjének adatain kísérletezve dolgozza ki. Kutatásának nagy erénye, hogy saját, kiterjedt méréssorozatára építi, összekapcsolva tudományosan megalapozott elméleti vizsgálatokkal. Eredményei jól hasznosíthatók erdőgazdálkodási, vízkészlet-gazdálkodási és mezőgazdasági területeken egyaránt.

Gyulavári Tamás akadémiai doktori értekezése a platformmunka jogi minősítésének és szabályozásának legfontosabb kérdéseit tartalmazza alapos elméleti háttérrel és a gyakorlatban is hasznosítható tudományos eredményeket összefoglaló módon. Hasonló módszert alkalmazva és eredményeket elérve mutatja be a korábban is létező olyan bizonytalan jogi hátterű foglalkoztatási formák fő jogi kérdéseit, mint az alkalmi munka és a behívásos munkavégzés. A dolgozat kiemelkedő módszertani erénye a munkajogi szabályozás történeti és nemzetközi összehasonlító perspektívában való elemzése és értékelése, a nemzetközi és nemzeti törvényi joganyag, az esetjog és a nemzetközi szakirodalom kritikai feldolgozása. Az értekezés lehetségesnek tartja a munkajog hatályának kiterjesztését a munkavégzés új formáira, de utal azokra a javaslatokra is, amelyek a munkajog expanziója helyett más megoldást kínálnak a felmerült problémák megoldására. Megállapításai a munkavállalói és a munkáltatói oldal, a bírói joggyakorlat és a jogalkotás számára egyaránt kitűnően hasznosíthatók.

Hermann Péter akadémiai doktori értekezése a fogpótlástan egyik nagyon gyorsan fejlődő területével, a digitális lenyomatvétellel foglalkozik. A módszer hazánkban még viszonylag kevés helyen érhető el, de mindenképpen a jövő útját jelenti. A digitalizáció – ahogyan az orvostudomány minden ágát – a különösen eszközigényes fogpótlástant is jelentősen átalakította. Az értekezés legfontosabb tudományos eredményei a digitális lenyomatvétel pontosságának értékelése, az intraorális digitális lenyomatvétel tanulhatóságának jellemzése és a digitális lenyomatvétel eszközeinek, az intraorális szkennereknek (IOS) az objektív értékelése. Vezetésével kidolgoztak egy 30 pontos komplex szempontrendszert, mely alkalmas az intraorális szkennerrendszerek összehasonlítására, lehetőséget nyújtva a klinikai szempontú tájékozódásra az egyes gyártmányok között. A lenyomatvétel módját illetően megállapította, hogy a direkt digitalizáció nagyobb pontosságú, mint a hagyományos lenyomat alapján készült modell digitalizálása. Mindkét technika pontosságát befolyásolja a fogív hossza. A digitális lenyomatvételkor a megfelelő minőségű leképezés érdekében megjelenik egy optimális idő alatt felvett képszám. Az ettől lefelé vagy felfelé való eltérés a lenyomat minőségének romlásához vezet. Vizsgálatai azt is megmutatták, hogy az IOS-rendszerek közötti különbségek fokozatosan tűnnek el annak megfelelően, ahogyan az újabb generációs szkennerek, illetve szoftverfrissítések megjelennek.

Janáky Csaba akadémiai doktori értekezésének középpontjában olyan fotoaktív anyagok állnak, amelyeket önmagukban vagy hordozófelületen rögzítve fotoelektródként lehet alkalmazni. Olyan fotoelektródok előállítását tervezte meg, amelyek sikerrel alkalmazhatók energiakonverziós foto-elektrokémiai folyamatokban, különösen a szén-dioxid redukciójában. Az új elektródok segítségével így lehetőség nyílik szénvegyületek – metán, metanol vagy akár hosszabb szénláncú alkoholok – előállítására. Egyszerű fémoxidokat elektrokémiai eljárással állított elő, finoman hangolható összetételű oxidokat pedig egy pirotechnikára emlékeztető eljárással, „oldatbelobbantásos szintézissel” hozott létre. Fém-halogenidek, köztük perovszkitok előállítására klasszikus oldatkémiai eljárásokat alkalmazott. Az értekezésben külön fejezetek szólnak a polimer-félvezető és nanoszén (grafén, szén nanocső), valamint félvezető-kompozitok innovatív előállításáról. Számos új felismerése született az összetett elektródok komponenseinek tudatosan, szinergiára épülő kialakításáról. Mindezek mellett munkatársaival újfajta, esetenként több paraméter egyidejű mérésére alkalmas in situ eljárásokat dolgoztak ki és alkalmaztak (foto-)elektrokémiai reakciók vizsgálatára. Külön elismerés illeti a Kelvin-szondát, a felületi fotofeszültség-spektroszkópot (SPS) és foto-elektronspektroszkópot (APS) is magába foglaló kombinált mérőegyüttes összeállításáért, amellyel a félvezetők elektronjainak három lényeges energiaszintje határozható meg.

Kalmár Melinda akadémiai doktori értekezése a szovjet típusú rendszerek általános leírásának igényével lép fel, és fejlődésük, más rendszerekkel való összevetésük újszerű, gondolatgazdag, vitára inspiráló értelmezését, illetve elemzését nyújtja. Alapvetően gazdagítja ismereteinket azzal kapcsolatban, hogyan – milyen módon és a nemzetközi kihívásokra válaszokat keresve – alakult át a Szovjetunió és a kelet-közép-európai térség a szocialista időszakban és az 1989–90-es rendszerváltások idején. A szerző korábbi kutatásait újszerű elméleti keretbe helyező, nagy ívű alkotás mindenekelőtt a globalizáció folyamatának nézőpontjából tekinti át a szovjet és az ún. szovjetvariáns rendszerek fejlődésének kérdéseit. Elsősorban annak vizsgálatára vállalkozik, hogy miképp befolyásolták ezen országok döntéshozóit a nemzetközi környezetből, világgazdasági folyamatokból, valamint a tudományos és technológiai fejlődésből eredő kényszerek és kihívások. Nagy elméleti igénnyel, a források széles körének bevonásával e szovjet és szovjetvariáns rendszerek működését mindenekelőtt a korporativizmus fogalmával igyekszik megragadni, amelyet a diktatúra társadalmiasítási folyamataként elemez behatóan. Érzékletesen mutat rá a „szovjet galaxis” állandó és változó jegyeire, válaszaira, nyitási és elzárkózási törekvéseire.

Karsai Márton akadémiai doktori értekezésében kitűzött kutatási célja az emberi viselkedés dinamikai rendszereinek megfigyelése és megértése a hálózattudománynak, a komplex rendszerek fizikájának, a számítás- és adattudomány eszköztárainak a segítségével. Vizsgálta a „bursty” (villanásos) jelenségeket, amelyek során rövid idő alatt sok esemény történik, majd a rendszer hosszú ideig inaktív marad. A fő célkitűzései az időbeli korrelációk jellemzése és az események kollektív mintázatainak vizsgálata időben változó hálózatokban. Egy másik kutatási irány olyan generált hálózati struktúrák vizsgálata, ahol a hálózat csomópontjait összekötő kölcsönhatások időben változnak. Itt megérthetők a szerkezeti és időbeli korrelációk hatásai időben változó valós hálózatokban, valamint vizsgálhatók az információterjedési folyamatok. Megvizsgálta, hogy miként tudnak egyéni memóriafolyamatok globális strukturális és időbeli heterogenitásokhoz vezetni, és ezek milyen hatással vannak a temporális hálózaton végbemenő információterjedésre. A Skype adatbázisát használva a felhasználók hálózatán terjedő termékvásárlás globális mintázatát társadalmi terjedési folyamatként modellezte. A megfigyelhető kritikus jelenségek a hálózattól és az egyéni „fertőzési” határértékektől függő perkolációs folyamatokkal voltak magyarázhatók.

Katona Gyula Y. akadémiai doktori értekezése számos fontos, a tudományterületre jelentős hatást gyakorló új eredményt tartalmaz. Több fejezet foglalkozik hipergráfok útjaival és Hamilton-köreivel. A gráfokról szóló Dirac-tétel mintájára ad egy fokszámkorlátot, ami felett a hipergráf biztosan tartalmaz Hamilton-kört: ez a legtöbbet hivatkozott eredménye. Emellett az élszámra ad korlátot, ami felett bármely k élt kitörölve még marad Hamilton-kör. Arra is ad becsléseket, hogy hány élnek kell lennie egy gráfban, hogy bármely k élt elhagyva még maradjon 3 hosszú út. Erdős és Gallai egy híres tételét hipergráfokra általánosítva élszámkorlátot kapunk k hosszú utak létezésére is. Jellemzi azokat a hipergráfokat is, amelyekben nincs Hamilton-kör, de bárhogy hozzáadva egy új élt, már keletkezik legalább egy. Az értekezés második része párosításoknak az utóbbi időben világszerte vizsgált kiterjesztéseiről szól. Fontos Tutte–Berge-típusú minimax- és Gallai–Edmonds-szerű struktúratételeket és algoritmusokat kapunk olyan feszítő részgráfok létezésére, amelyek minden komponense egy legalább kétélű út, illetve amelyekben a fokszám csúcsonként adott korlát alatt marad, és egyúttal megadott paritású.

Kereszturi Ákos akadémiai doktori értekezésében nagy felbontású Mars-szonda-adatok alapján új értelmezésekkel járult hozzá a marsi (cseppfolyós halmazállapotú) víz múltbéli és jelenkori nyomainak azonosításához és a kapcsolódó folyamatok megismeréséhez. A Mars Xanthe Terra egykori folyóvölgyeiben eltérő klimatikus viszonyok között, esetleg részben eltérő folyamatok révén keletkezett szakaszokat határolt le. A déli és az északi sarkvidékeken a tavaszonként zsugorodó jégsapka területén mutatkozó foltokból kiinduló, folyásos kinézetű alakzatokat észrevéve a nedves keletkezésre következtetett. A déli féltekei tél folyamán lerakódott jégtakaróban tavasszal megjelenő sötét foltok gyűrű alakú területén vékony felszíni – szén-dioxid-jég-mentes – vízjégréteg megjelenését mutatta ki. A déli félgömbön lévő sötét dűnefoltok csak vízjég borította területén a helyi dél környékén fellépő hőmérséklet elegendő a mikroszkopikus skálájú cseppfolyós (ún. interfaciális) víz megjelenéséhez. A chilei Atacama-sivatag térségében 5200 méteren olyan vízáramlási jellegre (betemetett hó- és jégtömegek olvadása révén, áramló folyóvízzel térben csak szakaszosan kitöltött völgyekre) hívja fel a figyelmet, amely a Mars felszínén is releváns lehet. Eredményei segíthetnek a marsi éghajlatváltozások megértésében és a Mars-felszín kémiai folyamatainak feltárásában.

Kern Zoltán akadémiai doktori értekezésében barlangi jégképződményeket vizsgált, melyek fizikai és kémiai tulajdonságaik, valamint a bennük megőrzött ősmaradványok révén a holocén környezetváltozások archívumai. A horvátországi Velebit-hegység és az osztrák Alpok területén fekvő négy mérsékelt övi barlangi jégtömb korára és geokémiai tulajdonságaira vonatkozó vizsgálati eredményeit mutatta be, nemzetközi adatokkal összevetve. Eredményei alapján a barlangi jégképződmények gyorsan olvadnak, és a közeljövőben eltűnhetnek ezek az egykori éghajlat- és környezetváltozásokról pótolhatatlan adatokat tartalmazó képződmények. A szerző bizonyította elsőként, hogy ezek a késő holocén korú barlangi jégtestek képződésüket tekintve rendkívül bonyolult rendszerek. Míg a Vukušić-jégbarlang egyszerű eljegesedési rendszert alkot, az alpi Saarhalle jégblokk az idősebb karsztvíz és a beszivárgó csapadékvíz keveredésével, nyílt rendszerben zajló fagyással keletkezett, így utóbbi kevésbé alkalmas paleoklimatológiai rekonstrukcióra. Eredményei alapján a barlangi jég új osztályozását javasolta. Tudományos eredményei egyértelműen rávilágítottak a barlangi jégösszletek komplex paleoklimatológiai vizsgálatának fontosságára, mielőtt ezek a képződmények végleg eltűnnének a globális felmelegedés következményeként.

Kertész Attila akadémiai doktori értekezésében az elmúlt évtizedben széles körben elterjedt felhőszolgáltatások, a hozzájuk egyre nagyobb számban kapcsolódó, önműködő okoseszközrendszerek (IoT), a rövid válaszidőt biztosító ködszámítások, valamint a biztonsági és bizalmi aggályok orvoslására alkalmas blokkláncrendszerek együttes vizsgálata terén ért el új, nemzetközileg is jelentős tudományos eredményeket. Értekezésében olyan módszereket, algoritmusokat és szimulációs eszközöket tárgyalt, amelyek lehetővé teszik az e technológiák közös alkalmazásával létrejövő komplex rendszerek tervezését és viselkedésük elemzését. Javaslatot tett hatékony felhőválasztásra föderált felhőrendszerekhez, rendszerezési módszert adott adatvédelmi problémák csoportosítására, valamint az energiahatékony működéshez optimalizációs eljárást ajánlott. Mindemellett szolgáltatásminőségi modelleket is vizsgált. Az IoT-alkalmazások elemzésének eredményeire építve olyan szimulációs módszert vezetett be, mely megoldja valós IoT-eszközök viselkedésének modellezését. IoT-köd-felhő alkalmazások viselkedésének elemzéséhez módszertant dolgozott ki. Javaslatot tett köd- és blokkláncrendszerek integrálására, és megadta az ilyen rendszerek vizsgálatának módszertanát.

Kiss Szemán Róbert akadémiai doktori értekezése Ján Kollár életművének teljességre törekvő monografikus szintézise. Vizsgálatának tárgya az a Ján Kollár, aki nemcsak a hazai, hanem a szlovák és a cseh irodalom-, eszme-, művelődés- és protestáns egyháztörténetnek is emblematikus alakja. A munka jelentőségét jól érzékelteti, hogy ez idáig sem a szlovák, sem a cseh tudományosság köreiben nem készült monografikus összefoglalás az életműről. A dolgozat a modern közép-európai szláv nemzetek perspektívájából ad képet a magyarországi felvilágosodás és reformkor nyelvi, kulturális és nemzetképződési folyamatairól. Ennek vizsgálata során egy kevésbé ismert Magyarország képe is kibontakozik: egy imaginárius, a szláv emblematizmust megjelenítő, a latinitásra is építő, hungarus tudatú közösség felbomlóban lévő világa. A dolgozat egyik legfőbb erőssége a korabeli magyarországi és azon belül különösen a pesti kulturális, szellemi és politikai közeg bemutatása, amelyben Ján Kollár összetett életműve megszületett. Az értekezés olyan irodalomtörténeti munka, amelynek hangsúlyos eleme az eszmetörténet is, konkrétan a szlovák nacionalizmus történeti genezisének feltárása. Ján Kollár életművének vizsgálata a modern szlovák nemzeti öntudat egyik lehetséges kibontakozási útját tárja elénk, amelynek kulcsfogalma a szláv kölcsönösség. Az értekezés rendkívül széles körű irodalom- és művelődéstörténeti tudásanyag felhasználásával készült, legértékesebb részének a Szláv Mennyországot filológiai részletességgel bemutató fejezetek tekinthetőek, amelyek nemcsak Kollár forrásait tárják fel, hanem a szlávság fontos, emlékezethelyeknek is tekinthető művelődéstörténeti jelenségeit is ismertetik.

Kolbert Zsuzsanna akadémiai doktori értekezésében különböző elemekkel történő kezelések mellett tanulmányozta a stressz hatására indukált morfogenikus válasz (SIMV) megjelenését táptalajon vagy tápoldatban nevelt lúdfű, mustár és repce növényekben. Kimutatta, hogy a SIMV-gyökérfenotípus megjelenése független a kezelésre alkalmazott elem típusától, a növény nevelési-kezelési rendszertől, de függ az elem koncentrációjától és a terhelés időtartamától. Megállapította, hogy klasszikus SIMV-gyökérfenotípus nem jelenik meg az elemet felhalmozó/tűrő fajokban. Igazolta, hogy az elemtöbblet mellett a növények gyökérzetében a növényi hormonok és a nitrogén-monoxid (NO) között antagonista szabályozó kapcsolat áll fenn, míg az egészséges növényben a strigolakton növényi hormonok és a NO egymást kölcsönösen szabályozva hatnak a gyökérmegnyúlásra, és hogy a NO fokozza az elemtöbbletekkel szembeni toleranciát. A cinkterhelés esetén elsőként mutatta ki a hidrogén-peroxid-szintek S-nitrozoglutation-reduktáz enzim által szabályozott S-nitrozotiol-jelátvitel részvételével megvalósuló autoregulációját. Szintén elsőként mutatta ki a tirozin-nitrációt mint a toxicitáshoz hozzájáruló fehérjemódosítást cink-, cink-oxid-nanorészecske-, szelén- és nikkelstressznek kitett különböző növényfajokban. Megállapította, hogy a tirozinnitráció az elemtöbbletnek kitett növények általános, fehérjéket érintő válasza, vagyis kimutatása megbízható jelnek tekinthető a károsodás felismerésekor.

Kormányos Andor akadémiai doktori értekezésében a szilárdtest-fizika elmúlt két évtizedének egyik legnépszerűbb témáját, a kétdimenziós anyagok viselkedését járja körül elméleti módszerekkel. A dolgozat elsősorban a kiválasztott kétdimenziós anyagok elektronszerkezetének értelmezésével foglalkozik, beleértve különböző külső perturbációk (pl. mechanikai behatás, elektromos és mágneses tér) hatását, figyelembe véve a kétdimenziós anyagok vastagságát és a különböző atomi rétegek egymáshoz képest való elhelyezkedését is. A vizsgált anyagok a grafén – a grafit egyetlen atom vastag rétege –, illetve egyéb, speciális kristályokból hasított atomi vagy molekuláris rétegekből felépíthető heteroszerkezetek. Legfontosabb eredményei: a kétdimenziós átmenetifém-dikalkogenidek ún. k*p elméletének kidolgozása, a spinpályacsatolás jelentőségének kimutatása MoS₂-monorétegekben, valamint az egyrétegű átmenetifém-dikalkogenidekből kialakított kvantumpöttyökben. A töltéshordozók különböző szabadsági fokainak egymásra hatásából eredő érdekes fizikai effektusokat mutat be néhány példán keresztül: belső spinpálya-kölcsönhatás a háromrétegű ABC grafénban, az egyrétegű átmenetifém-dikalkogenidek (TMDC) k*p Hamilton-operátora, Shubnikov–de Haas-oszcillációk egyrétegű TMDC anyagokban, kvantumpöttyök egyrétegű TMDC anyagokban, spin- és völgy-Hall-effektus a kétrétegű MoS₂-ban, indukált spinpályacsatolás eltekert grafén-TMDC heterorétegekben.

Kovács Levente akadémiai doktori értekezésében a szolid tumor és az 1-es típusú diabétesz terápiás kezelésében alkalmazható új modellezési és szabályozási irányelveket fogalmazott meg. A kidolgozott szabályozási megoldások alkalmazhatóságának jelentőségét az adja, hogy ennek a két népbetegségnek hazánkban is magas előfordulási aránya van a krónikus megbetegedések között. Értekezésében olyan új saját eredményeket ismertetett, amelyekkel a terápia során használt szabályozók tervezésének eljárása egyszerűsödik. A tervezési irányelvek megfogalmazása mellett a megoldásoknak olyan implementációját mutatja be, amely az 1-es típusú cukorbetegséggel és a szolid tumorral összefüggő terápiák alkalmazásában a közeljövőben először történhet meg. Valós élettani adatsorokra támaszkodva elsőként bizonyította az osztott szabályozási struktúra alkalmazásának előnyeit a meglévő megoldásokhoz képest, valamint vizsgálta a tervezett szabályozás érzékenységét és robusztusságát. Az elért eredményekkel a diabétesz legkritikusabb tényezői, a hipoglikémiás esetek felismerhetők, és általuk az emberi szervezet vércukorszintje biztonságosan szabályozható.

Kristóf Tamás akadémiai doktori értekezésében rendkívül sokrétű tudományos eredményeket ért el összetett kémiai és anyagtudományi szempontból is fontos rendszerek mikroszkopikus szintű modellezésével. Új szimulációs módszerek, programcsomag és kölcsönhatási modellek kidolgozásával és azok alkalmazásával, a hagyományos modellezési és kísérleti eszközökkel nem elérhető bonyolultságú, komoly gyakorlati és technológiai relevanciával is bíró jelenségeket vizsgált. Az atomi és molekuláris fluidumok (gőz-folyadék vagy folyadék-folyadék) fázisegyensúlyainak geometriai kényszerek melletti számítását célzó módszertani fejlesztéseit adszorpció és anyagtranszport tanulmányozására alkalmazta összetett és nagy gyakorlati jelentőségű nanopórusos rendszerekben. E szimulációk segítségével többek között ipari relevanciával bíró gázelegyek (pl. kén-hidrogén, szénhidrogének, szén-dixod, hidrogén) zeolitokban történő lehetséges szétválasztásának szelektivitását lehetett megbecsülni és biológiai ioncsatornák viselkedését lehetett leírni. Kiemelkedő részletességű és összetettségű szimulációkban kaolinit interkalációs (lapok közti molekulabeépülés) és lapleválási vizsgálatai során a modellezett rendszer elérte a 100 milliós nagyságrendű atomszámot, ami valósághű szerkezeti paraméterekhez vezetett.

Lőrincz László Magor akadémiai doktori értekezésében azonosította a talamokortikális (TC) idegsejtek aktivitásának egy új formáját. Kimutatta, hogy ezek a neuronok képesek magas küszöbű kisüléssorozatokat generálni nyugodt ébrenléti állapotban. Bizonyította, hogy ez az aktivitás a TC neuronok közötti réskapcsolatok révén hozzájárul az alfa-oszcilláció kialakításához, továbbá hogy az alvási orsók alatt ugyanezek a neuronok a már ismert alacsony küszöbű kisüléssorozatokat produkálják. Rámutatott, hogy a TC neuronok az aktív ébrenlét során, míg az interneuronok inkább a nyugodt ébrenlétben aktívak. Kimutatta, hogy a primer talamikus relémagvakban mért 1 Hz-nél lassúbb oszcillációk hátterében az ATP-ből származó adenozin által kiváltott hiperpolarizáció áll, amelyet a báriumszenzitív K⁺-csatornák aktiválása okoz. Bizonyította, hogy in vitro agykérgi szeletekben a kolinerg receptorok aktiválása elégséges a lassú oszcilláció kialakulásához. Ebben a folyamatban az ún. „hálózatmeghajtó” neuronok központi szerepet játszanak. Optogenetikai technikák segítségével feltárta a szerotonerg neuromoduláció hatásait a szaglókéregben, valamint kimutatott ébredést befolyásoló kapcsolatotokat a laterális hipotalamusz és az agytörzsi raphe magvak között. Az abszensz epilepszia egy preklinikai modelljében bizonyította, hogy a rohamok a szomatoszenzoros kéreg periorális zónájából indulnak, majd ezután a TC neuronokra és a talamikus retikuláris magra is kiterjednek. Kutatásai tisztázták a talamikus és a kérgi HCN-csatornák szerepét az abszensz epilepszia kialakulásában, illetve igazolták a poszterior talamikus mag kiemelkedő szerepét a rohamok generalizációjában.

Mátyus Edit akadémiai doktori értekezésének célja az anyag atomi-molekuláris tartományának rendkívül pontos elméleti leírása. Elméleti vizsgálatainak motivációja a nagy felbontású molekulaspektroszkópiai kísérletekkel kapott mérési eredmények egyre pontosabb és egyre teljesebb reprodukálása és értelmezése. Ezen belül jelentősen csökkentette a rezgési-forgási molekulaspektrumok számítási költségeit (exponenciálisról polinom-skálázódásúra) az atommagok és elektronok mozgását szétcsatoló, ún. Born–Oppenheimer-közelítés keretében. A fejlesztett módszereket sikerrel alkalmazta nagy amplitúdójú mozgások vizsgálatára, valamint lazán kötött molekulakomplexek leírására (mint például a metán-víz komplex vagy a hangyasav-molekula és annak dimere). Jelentős eredményeket ért el a kvantumkémiában általánosan használt nem relativisztikus és a Born–Oppenheimer-közelítések korrekciójával és azok kiküszöbölésében is. Az így kapott – kvantum-elektrodinamikai hatásokat is tartalmazó – módszerek és programok segítségével három–öt elemi részecskéjű molekuláris rendszerek, illetve egy- és kételektronos molekulák és ionok nagy pontosságú, precíziós spektroszkópiai mérésekkel összevethető számítását végezte el.

Nagy Attila akadémiai doktori értekezésében diszperz rendszerek vizsgálatát végezte, modern optikai módszereket fejlesztve környezeti, gyógyászati és spektroszkópiai célokra. A laboratóriumi berendezések aeroszolmérésére kifejlesztett egy eszközt, amely méri az aeroszol részecskék méreteloszlását és komplex törésmutatóját. Ez a berendezés városi környezetben is hatékonyan vizsgálja az aeroszol részecskék abszorpciós tulajdonságait. Egészségi hatások vizsgálata során optikai mérési módszerek segítségével meghatározta többek között, hogy az egészségügyi dolgozók tevékenysége hogyan befolyásolja a részecskék koncentrációját kórtermekben, valamint vizsgálta a megfertőződés kockázatát orvosi beavatkozások és ápolási tevékenység közben. Eredményei hozzájárulhatnak a személyre szabott pulmonológiai terápia fejlődéséhez. 3D fémnyomtatásból származó aeroszol jellemzésekor meghatározta a poralapú 3D fémnyomtatás során keletkező aeroszol részecskék tulajdonságait, beleértve a méreteloszlást, koncentrációt, morfológiát és elemi összetételt, valamint a koncentráció időbeli változását, rámutatva a fémszennyezés elleni védekezés szükségességére. Új mérési protokollt alkalmazott a fluoreszcencia-korrelációs spektroszkópiához. Kidolgozott egy új adatkiértékelési és kalibrálási eljárást, amely a korábbiaknál pontosabb eredményekhez vezet. A bemutatott kutatások számos új eredményt és módszert hoztak, amelyek jelentősen hozzájárulnak az aeroszol részecskék fizikai jellemzéséhez és egészségügyi, környezeti hatásaik megértéséhez.

Nemestóthy Nándor akadémiai doktori értekezésében a szén-dioxid és a hidrogéngázok szeparációját vizsgálta különböző membránok segítségével, saját tervezésű és kialakítású készülékekkel. A dolgozat nagy mennyiségű kísérleti adat feldolgozásán alapul, és fő erőssége a mérnöki szemléletű problémamegoldás. Az elért eredményeket három nagy témacsoportban, a biogáz szeparációja, a szén-dioxid elválasztása és a biohidrogén témáihoz köthető tézispontokban foglalta össze. Értékes eredmény, hogy egy új, alkil-alkoxi-típusú ionos folyadékcsaládot hozott létre, amelyet támasztóréteges folyadékmembránként alkalmazva jelentős szén-dioxid-permeabilitásnövekményt ért el a hidrogénhez és a nitrogénhez képest. Ezek e membránok stabil és szelektív elválasztást tesznek lehetővé. Kifejlesztett továbbá egy szénsav-hidratáz enzimet tartalmazó támasztóréteges folyadékmembránt is, és bizonyította, hogy az enzim növeli a szén-dioxid-transzfert a membránon keresztül. Igazolta még, hogy a dupla membrános bioreaktor működtetésénél a változó hidraulikus retenciós idő befolyásolja a beépített mikroszűrő modul visszatartási képességét, valamint a hidrogéngáz-produktivitást és -hozamot, és hogy a folyamatos üzemű biohidrogén-fermentációhoz egy gázszeparációs membránmodult kapcsolva és a keletkező gázból elválasztott szén-dioxidban gazdagabb gázfrakciót visszavezetve a bioreaktorba a hidrogéntermelés produktivitása növelhető.

Németh Balázs akadémiai doktori értekezése az automatizált járművek irányító rendszereinek optimális tervezésével kapcsolatos eredményeit tartalmazza, amelyek választ adnak a járműirányítás aktuális problémáira: a jármű lokális irányításának és a közlekedés globális jellegének kapcsolatára, az ember vezette és az automatizált járművek mozgásának biztonságkritikus és optimális összehangolására, a felhasznált üzemanyag minimalizálására. Új robusztus irányítástervezési struktúrát mutat be, amely fontos minőségi jellemzőket garantál: ezek a haladásra vonatkozó biztonságkritikus jellemzők, valamint az energiaminimalizálás a környezeti és közlekedési információk figyelembevétele mellett. Az automatizált járművek forgalomban való mozgásának hatását is elemezte, illetve ennek optimalizálása érdekében tervezési módszertant dolgozott ki. Autópálya-szakaszon végzett szimulációs eredményeire alapozva megállapította, hogy az automatizált járművek forgalomban való arányának növekedése javítja a járművek összesített energiafogyasztásának jellemzőit, és ez a hatás nagyobb forgalomáramlás mellett nő. Olyan modellalapú irányítási stratégiát dolgozott ki, amelynek alapján – automatizált járműveket feltételezve – megvalósítható az autópálya-felhajtók forgalomirányítása, és az új forgalomáramlási modell segítségével maximalizálható a forgalomáramlás.

Németh Károly akadémiai doktori értekezésében a monogenetikus vulkanizmussal (kis térfogatú, rövid életű és általában mély forrású vulkanizmus) kapcsolatos kutatási eredményeit foglalta össze, mely kutatásokat Nyugat-Magyarország mellett a világ számos pontján, például Új-Zélandon, az Egyesült Államokban, Argentína, Chile, Mexikó, Japán, Kína, Korea, Líbia, Szaúd-Arábia, a Salamon-szigetek és Vanuatu területén végzett. Bebizonyította a freatomagmás (a magma és a víz kölcsönhatása által befolyásolt) vulkanizmus, valamint a magma és a nedves üledék kölcsönhatásának jelentőségét több monogenetikus vulkáni területen. Emellett bemutatta kutatásainak társadalmi hasznosulási lehetőségeit is a vulkáni veszélyforrások azonosításában, illetve a földtani örökségvédelemben. Felépített egy olyan komplex vulkángeológiai modellt, mely a vulkáni területek térképezésekor is használható, illetve azonosított olyan geokémiai változékonyságokat, melyek segítségével a vulkanizmus egyes folyamatainak időrendisége is nyomozható. Tudományos eredményei úttörőek, és a témakör kutatói számára alapvető szaktudásként szolgálnak.

Németh Péter akadémiai doktori értekezésében az aszteroidabecsapódáshoz köthető gyémántok vizsgálatával egy geológiai és anyagtudományi technológiai szempontból is jelentős nanoanyagcsalád szerkezeti sajátosságait tárta fel. A legmodernebb ultranagy felbontású transzmissziós elektronmikroszkópos és röntgendiffrakciós módszerek alkalmazásával járult hozzá a szénnanoszerkezetek szerkezeti heterogenitásának mélyebb megértéséhez. Szisztematikus munkával feltárta, hogy a meteoritokban található nanogyémántok kristályszerkezete nem a szakirodalomban elterjedt értelmezés szerinti hexagonális gyémántszerkezet; a mérési eredmények a nanogyémántok speciális rétegződési hibaszerkezetével magyarázhatók. Kutatásai megnyitják az utat a célzott elektromos, illetve mechanikai tulajdonságokkal rendelkező szénalapú nanoanyagok tervezése előtt.

Neumann Tibor akadémiai doktori értekezésében az Ernuszt Zsigmond királyi kincstartóhoz köthető, a magyar királyi bevételekről készített 1494–1495. évi számadáskönyv latin szövegét teszi közzé. A korábbi, Johann Christian Engel által 1797-ben kiadott forrásközlés elavult és hibákkal terhelt, ezért teljes mértékben indokolt volt az újraközlése. A szerző bemutatja a forrást, a keletkezését, szerkezetét és tartalmát, feltárja belső összefüggéseit. A számadás főleg az országgyűlésen megszavazott rendkívüli királyi bevételek elköltéséről számol be, míg a rendes jövedelmek csak esetlegesen kerültek bele. Megállapítja, hogy a megyei adószedési jegyzékekben szereplő behajtatlan adók hátterében a főuraknak hitelek fejében átadott adóösszeg áll. Kiderül, hogy a szövegben utólagos összegzések, korrekciók találhatók. A számadás volt az első kísérlet a rendek részéről felajánlott rendkívüli adó felhasználásának ellenőrzésére. A szerző a számadáskönyv bejegyzéseit terjedelmes jegyzetapparátussal látta el. Ezekben azonosítja a személyeket, a birtokokat, értelmezi a kérdéses fogalmakat. Feltünteti az egyes tételek közötti tartalmi és kronológiai összefüggéseket. A műből megismerhetjük a kincstartói hivatal működését, az adó kivetésének és beszedésének módját. Információkat szerezhetünk a királyi udvartartásról, hadszervezeti és katonai logisztikai kérdésekről. A szerző hatalmas mennyiségű forrást és szakirodalmat használt fel, és a Jagelló-kor kutatásának egyik alapművét hozta létre.

Pál Balázs akadémiai doktori értekezésében az idegrendszer működését alapvetően befolyásoló, ún. neuromodulációs hatásokat vizsgálta elektrofiziológiai, anatómiai és viselkedés-élettani kísérletekben. Megállapította, hogy a szaglóhám kalciumion aktiválta kloridcsatornája nem fontos a szaganyagok érzékelésében. Az éberségi szintet és tudatállapotot alapvetően befolyásoló agytörzsi aktiváló rendszer igen fontos jelátvivő molekulája az acetilkolin, mely sokrétűen befolyásolja az idegsejtek serkenthetőségét. Az idegsejtek egyfajta elektromos aktivitása az M-áram, melynek kiváltásában szerepet játszik az acetilkolin. Az M-áram tanulmányozásával kimutatta a szerepét a hallópálya működésében, illetve az idegsejtek tüzelési sajátságainak módosításában és a szomszédos sejtek működésének összehangolásában más agytörzsi aktiváló rendszerhez tartozó magvak, így a pedonculopontin tegmentalis mag (PPN), a raphe medialis és dorsalis idegsejtjeiben is. Feltárta az M-áramért felelős ioncsatorna egyik alegysége, a KCNQ4 hatásait számos agytörzsi idegsejttípus membrántulajdonságaira és olyan élettani működésekben, mint a cirkadián ritmus szabályozása és egyes idegi reflexek kiváltása. Megállapította, hogy a PPN idegsejtjein érvényesülő neuromodulációs hatások egy része az idegrendszer egyik sejttípusának, az asztrociták aktivációjának mértékétől és időzítésétől függ. Igazolta az asztrocitafüggő idegsejt-aktiváció szerepét a sejtszintű tanulási folyamatokban és ennek életkorral kapcsolatos változásait.

Pálvölgyi Dömötör akadémiai doktori értekezésében hipergráfokkal, illetve geometriai tulajdonságok alapján létrehozott halmazrendszerek színezéseivel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik: a dolgozat számos ezekkel kapcsolatos eredményt ismertet. A szerző igazolja, hogy ha C egy konvex lemez, melynek van két olyan párhuzamos támaszegyenese, melyek egy-egy sima pozitív görbületű pontban érintik C-t, akkor minden pozitív egész m-hez van a síknak olyan m-szeres fedése C eltoltjaival, melyek nem bonthatók fel két fedés uniójára. Ezen eredménye cáfolja Pach János egy 1980-ban megfogalmazott sejtését is, mely arra az esetre vonatkozik, amikor C egységkör. Emellett Tardos Gábor egy sejtését cáfolva megmutatja, hogy nincs olyan online színezési algoritmus, mellyel a síkon egymás után megjelenő pontokat c színnel színezve a (2^c(k–1)–1)-edik pont biztosan kiszínezhető úgy, hogy a színezés során nem keletkezik olyan negatív síknegyed, mely a kiszínezett pontok halmazát k darab egyszínű pontban metszi. A fentieken túl a szerző számos egyéb, hipergráfokkal kapcsolatos kérdés megoldását is ismerteti értekezésében, sokszor ötletes, a terület alapos ismeretét igazoló módon.

Papp Júlia akadémiai doktori értekezése magas szinten tárja fel a nemzettudatban kiemelkedő szerepet betöltő 1526. évi mohácsi csata és az ott elhunyt II. Lajos eddig ilyen teljességgel még össze nem gyűjtött ábrázolásait. A szerző biztonsággal mozog nemcsak a művészettörténet, hanem a történettudomány és az irodalomtörténet különböző területein is, arányosan és indokoltan emeli be az utóbbiak új eredményeit a munkájába, hasznosítja módszertani újításaikat. Sokoldalú elemzései az emlékezeti hely modern, komplex értelmezése alapján íródtak. Különleges, ahogyan az ábrázolásokat a török nézőpont felől is vizsgálja. Munkája a kora újkori illusztrációkhoz felhasznált sokszorosított grafikák funkciója és technikái teljes körű ismeretéről tesz tanúbizonyságot. Az 1687-es második mohácsi (nagyharsányi) győztes csatát megörökítő műalkotásokat a Habsburg-dinasztia reprezentációjába illesztve mutatja be, ahogyan II. Lajos kortárs és későbbi képmásait is. Sokoldalú a „II. Lajos halála”, a „Dobozi és hitvese”, illetve a „Kanizsai Dorottya eltemeti a csata halottait” témák 19. századi festészeti feldolgozásainak összegyűjtése, a Mohács-kép jelentésváltozásainak nyomon követése. A feldolgozás gazdag tárháza a hazai és a nemzetközi szakirodalomból nyerhető fontos ismereteknek, az újszerű és komplex művészet- és művelődéstörténeti értelmezéseknek, és számos újdonsággal szolgál nemcsak a szakmabelieknek, hanem a magyar történelem és művelődés kiemelt kérdései iránt érdeklődő szélesebb közönségnek is.

Patay-Horváth András akadémiai doktori értekezésében egy igen fontos és nagy hatású mitológiai személy (Pelops) és a hozzá kapcsolódó írott és tárgyi forrásanyag átfogó és interdiszciplináris elemzésére vállalkozott a filológia, a történeti névtan, a régészet és az összehasonlító antropológia módszereivel. Az értekezés különös erénye a forrásanyag teljes körű feldolgozása, melyre alapozva a szerző számos új, eredeti, a korábbi tudományos közvéleménnyel gyökeresen szembehelyezkedő megállapítást tesz a Pelops-mitologémával kapcsolatban. A mű hiánypótló alkotás nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi ókortudományban is. A dolgozat legfontosabb eredménye Pelops eredettörténetének tisztázása: az állatokkal és a vadászattal való kapcsolata, a vadászat átalakulása kocsiversennyé, Pelops olympiai kötődéseinek és kultuszának felfejtése. A szerző új magyarázatot ad a Peloponnésos nevére azzal a fordulattal, hogy az nem Pelopsról kapta nevét, hanem Pelops kapta róla a nevét. A jelölt továbbra is fenntartja az olympiai Zeus-templom keleti oromcsoportjának azon értelmezését, mely ebben nem Pelops és Oinomaos kocsihajtó versenyét, hanem Agamemnón és Achilleus kibékülésének homérosi jelenetét látja. A szerző módszerének egyik fő érdeme, hogy az interdiszciplinaritás jegyében több szakterület jellegzetességeit ötvözi, így képes új kérdésfelvetéseket megfogalmazni, valamint régi kérdésekre újszerű válaszokat adni.

Pluhár András akadémiai doktori értekezésében egy- és kétszemélyes pozíciós játékokat, valamint ezekhez kapcsolódó színezési problémákat vizsgál. Az amőba- és malomjátékoknak is köszönhetően közismert egy- és kétszemélyes pozíciós játékok széles körének matematikai vizsgálatában számos híres becslést sikerült megjavítania, több esetben elérve a tovább nem javítható korlátot is. Élesítette Erdős és Selfridge Építő–Romboló játékokra vonatkozó eredményének Beck általi kiterjesztését, a játékok változatos körében meghatározta a nyerő stratégiát, illetve létezésének feltételeit, valamint a kapcsolódó számítási bonyolultságot. A gráfok és hipergráfok színezéseiben is számos új eredményt ért el. Bevezetett egy véletlen mohó színezési algoritmust, és egy lineáris algebrai módszer segítségével elégséges feltételeket adott hipergráfok 2, illetve k színezhetőségére. Igazolta, hogy az a feladat, hogy hány szín szükséges egy gráf csúcsainak jólszínezéséhez azzal az extra feltétellel, hogy semelyik két színosztály uniója sem tartalmazhat, illetve feszíthet egy előre megadott H gráfot, néhány kis H gráf kivételével NP-nehéz. A fentiek mellett olyan hipergráfok diszkrepanciájáról is igazolt tételeket, amelyek csúcsai egy G gráf éleinek, hiperélei pedig G bizonyos részgráfjainak (pl. Hamilton-köreinek vagy feszítőfáinak) felelnek meg. 3-reguláris véletlen gráfok, illetve utak hatványai esetén alsó becsléseket adott a szóban forgó hipergráf diszkrepanciájára is.

Rácz Bence akadémiai doktori értekezésében az emlőselőagy tüskeszinapszisainak fény- és elektronmikroszkópos alaktanával és molekuláris felépítésével foglalkozott. A piramissejtek dendritnyúlványain található serkentő tüskeszinapszisok képezik az agykéreg kapcsolatainak túlnyomó többségét, működésük számos idegsejtszintű és összetett kognitív folyamat (pl. memória, tanulás) alapját képezi. Elektronmikroszkópos elemzéssel kimutatta, hogy a tüskeszinapszisokban endocitotikus zóna található, továbbá igazolta, hogy ez a zóna változik a tüske méretével. Megállapította, hogy a tüskeszinapszisok aktivitásfüggő formáját meghatározó, sejten belüli vázrendszer szabályozásában részt vevő fehérjék igen magas térbeli rendezettséget mutatnak, és a tüskeszinapszisok molekuláris elrendeződése egymással kölcsönhatásban lévő funkcionális területek összekapcsolt rendszeréből épül fel. Kimutatta, hogy számos neurológiai kórkép esetében a tüskeszinapszisok alakjában bekövetkező, jelentős szerkezeti módosulás áll a kóros idegi működés hátterében. Igazolta a tüskeszinapszisban található aktinvázrendszer enzimjeinek érintettségét egyes neurológiai kórképek hátterében, valamint kimutatta, hogy az anyagcserehatások is változásokat indukálnak a tüskeszinapszisok szerkezetében. Eredményei arra utalnak, hogy a tüskeszinapszisok alakja kulcsfontosságú szerepet játszik az emlőselőagy szerkezetének működés szerinti formálhatóságában mind normális, mind pedig kóros működés során.

Rácz István akadémiai doktori értekezésében bemutatott kutatási eredményei nagymértékben segítik az akut gyomor-bél rendszeri fekélyvérzés diagnosztikájának és kezelésének, továbbá a vékonybél-kapszulásendoszkópia klinikai jelentőségének, valamint a vastagbélpolipok diagnosztikájának és kemoprevenciójának megértését, fejlesztését és javítását. A szerző megállapította, hogy fekélyvérző betegekben a korai endoszkópia előtt bevezetett nagy dózisú vénásan alkalmazott protonpumpainhibitor-előkezelés csak a gyomorfekélyből vérzőkben csökkentette az aktív fekélyvérzők arányát és az endoszkópos vérzéscsillapítás szükségességét. Igazolta, hogy artériás fekélyvérzőkben a vénásan alkalmazott pantoprazol-kezelés a ranitidin-kezelésnél szignifikánsan hatásosabb az újravérzés és a kedvezőtlen klinikai események megelőzésére. A fentieken túl új endoszkópos vérzéscsillapító kezelést is igazolt, mellyel végleges vérzésmegállást lehet elérni a hagyományos endoszkópos vérzéscsillapító eljárásokkal nem csillapítható aktív fekélyvérzésben. A kapszulás endoszkópia vizsgálatai során kimutatta, hogy a tartós naproxen-kezelés az esetek kétharmadában olyan vékonybéleltéréseket okoz, melyeket a mesalazin granulátum alkalmazása csökkenteni képes. Mesterségesintelligencia-alapú vizsgáló módszert (szoftvert) fejlesztett ki a vastagbélpolipok szövettani leletének előjelzésére. Kimutatta, hogy bár az endoszkópos polypectomia utáni celecoxib-kezelés csökkenti az új vastagbél-adenomák kumulatív arányát, kedvezőtlen szív-ér rendszeri hatása miatt széles körű adenomamegelőzésre alkalmatlan.

Rajkó Róbert akadémiai doktori értekezésében a görbeillesztés nélküli komponensprofil-kinyerés (mint a kemometria egyik meghatározó területe: self-modeling curve resolution) témakörébe eső kutatásokat foglalta össze. A szerző tudományos munkássága a kémia, a matematika és az informatika határterületén található kemometriában valósult meg, és célja többváltozós kémiai adatok elemzése statisztikai, adattudományi módszerekkel. Legfontosabb eredménye a Borgen munkáját újraértelmező, azt rutinszerűen elvégezhetővé tevő, újabban Borgen–Rajkó-grafikonnak nevezett megjelenítést eredményező eljárás kidolgozása. A Borgen–Rajkó-grafikonok 2005-ös (újra)alkotása megteremtette az alapot ahhoz, hogy számos hozzá kapcsolódó eredményt érjen el a csak sávmegoldással megadható analitikai mérési problémák körében. A szerző által bemutatott munkában a Borgen-ábra fejlesztése és felhasználása szerepel a legnagyobb súllyal, kitérve a konkurens módszerekkel való összevetésre és konkrét példákra, így analitikai kémiai mérési eredményekre (pordiffrakciós összetétel-vizsgálat) vagy kioldódási tulajdonságok meghatározására is.

Regéczi Ildikó akadémiai doktori értekezése a hazai Csehov-kutatás fontos műve, amelynek szellemisége és megállapításai szorosan következnek abból a több évtizedes, magas színvonalú kutatómunkából, amelybe saját tudományos munkássága éppúgy beletartozik, mint az eminens és kitartó tudományszervező tevékenysége, amelynek eredményeképpen ma a magyar Csehov-kutatásról mint plurális diszkurzusokat megengedő, tudományos műhelyeket összefogó kutatási irányzatról beszélhetünk. A szerző vitathatatlan érdeme, hogy a kortárs hazai Csehov-kutatás kiváló kötetek, hazai és nemzetközi konferenciák sorában kapott teret és formát, továbbá hogy a magyar csehoviáda saját tudományos profilra tett szert, amelynek fontos jellemzője, hogy lépést tart a kurrens, nemzetközi Csehov-szakirodalom eredményeivel, ugyanakkor érzékenyen figyel a Csehov-műveket újraíró, adaptáló kortárs irodalmi és színházi jelenségekre. Értekezésének legkomolyabb eredménye, hogy számos új eredményt hoz a csehovi szövegvilág értelmezése kapcsán, főképpen annak az erdélyi magyar költészetre tett hatásáról. Fontos új eredménye továbbá a Csehov-poétika integráló természetének és dinamizáló hatásának együttes körüljárása a 19‒21. századi orosz irodalmi korpuszon belül, valamint az orosz–magyar irodalom közötti újabb kapcsolódási pontok feltérképezése, új szövegtörténeti párhuzamok feltárása.

Révész Tamás akadémiai doktori értekezése a közgazdaság-tudomány mikro- és makroszintje között elhelyezkedő, azokat összekapcsoló modellekről szól. Ezek az elemzési eszközök a nemzetgazdaságot ágazatokra, területi egységekre és/vagy társadalmi rétegekre bontva, a gazdaságstatisztikai mérlegösszefüggések rendszerébe foglalva vizsgálják, ezáltal sok ismert problémát helyeznek új megvilágításba. Az értekezés új tudományos eredményeket fogalmaz meg az alábbi területeken: a háztartási jövedelmek és kiadások réteg- és ágazati bontására kidolgozott módszer kifejlesztése; a magyar regionális (megyei) ágazati kapcsolatok mérlegének (ÁKM) előállítása, valamint ezek összekapcsolása multiregionális ÁKM-modellé; a GDP termelési és felhasználási oldalának összetevőire való felbontása az import és a termékadók és -támogatások sorainak végső felhasználási kategóriákhoz való hozzárendelése révén; vegyes ármodell kialakítása, amely a keresleti és kínálati tényezőket is integrálja az áralakulás modellezésében; a DRC (Domestic Resource Cost, hazai erőforrásköltség) mutató nemzetgazdasági (allokációs) optimumhoz való viszonyának meghatározása.

Sik Domonkos akadémiai doktori értekezése kiemelkedő felkészültségről tanúbizonyságot tévő, ambiciózus tudományos munka, amelynek új tudományos eredményei közül kiemelendő, hogy míg számos különálló kutatás irányul a depresszió fenomenológiai leírására és a kialakulásáért felelős modern strukturális átalakulások elemzésére, e két nézőpont kombinációja ritka. Az értekezés erre a hiányra is reagálva a félelemre vonatkozó társadalomelméleti kérdést az integráció alapvető szintjén veti fel a késő modern sajátosságok elemzése céljából. Másik új eredménye, hogy érdemben válaszol arra a kérdésre, hogyan alakult át a késő modernitásban a fájdalom értelmezése; milyen technikák felelősek a kezeléséért; miként rendeződik át a fájdalomokozás és hatalom viszonya; és hogyan hatnak ezen átalakulások a késő modern szubjektum konstitúciójára. A depressziót és a szorongást a társadalmi szenvedés egy formájaként értelmezi újra, miközben a társadalomelméletek segítségével a hátterében meghúzódó integrációs torzulásokat azonosítja. Egy olyan társadalomfenomenológiai elemzést végez, amely egyaránt lefedi az ágenciára, a felelősségvállalásra, az integrációs zavarokra vonatkozó kérdéseket. Munkájában olyan többrétegű modellt dolgoz ki, amely a modernizáció történelmi paradoxonjaival, valamint a társadalmi interakciók, illetve a személyközi és cselekvő hálózatok torzulásaival is foglalkozik.

Sonnevend Ágnes akadémiai doktori értekezésében a Gram-negatív multi- és pánrezisztens baktériumok rezisztenciamechanizmusait és terjedését vizsgálta. Munkatársaival igazolta enterális patogének CTX-M-15 ESBL enzimtermelését. Elsőként írta le, hogy a „nagy rizikójú” E. coli ST131 klón LPS mag szerkezete a korábban klinikai izolátumok között ritka K-12 típusú. Bizonyította, hogy a karbapenem-rezisztens Acinetobacter baumannii-klónok terjedéséért a szennyezett kórházi környezet is felelős. Több karbapenem- és kolisztin-rezisztenciáért felelős gén megjelenését ismerte fel. Bemutatta, hogy a többféle karbapenemáz gén törzsek és fajok közötti terjedésében bizonyos plazmidok jelentős szerepet játszanak. Elsőként írt le pánrezisztens K. pneumoniae okozta járványt bizonyos földrajzi régióban, és jellemezte a törzs különleges, kolisztin-rezisztenciát okozó mutációját. Igazolta a régióban a karbapenem-rezisztens Enterobacterales autochton átvitelét és klonális terjedését, valamint a magas kolisztin- és ceftazidim-avibaktám-rezisztencia arányát. Kimutatta, hogy míg az előbbi hátterében a humán izolátumokban elsősorban kromoszomális mutációk álltak, addig a régióban a brojlercsirkék székletmintáiban gyakoriak a plazmidkódolt mcr-1 gént hordozó bélbaktériumok.

Sótonyi Péter akadémiai doktori értekezésében az érgyógyászati diagnosztikában alkalmazott korszerű képalkotó módszerek lehetőségeit vizsgálta meg az egyes klinikai alkalmazások során. Az EKG-val szinkronizált CT-angiográfiával (CTA) meghatározta az aortapulzáció mértékét, és megállapította, hogy az aorta pulzatilitása a betegek többségénél nem jelentős mértékű. Ezért a sztentgrafttervezés az esetek döntő többségében enélkül is elvégezhető a diasztolés fázisú képek alapján. EKG-val szinkronizált CT-n alapuló biomechanikai modellt hozott létre, mely az aneurizmák inhomogén, milliméteres nagyságrendű pulzációját kimutatja. Vékonyszeletes CTA-val meghatározta a Willis-kör (CoW) morfológiáját, azaz az agyi kollaterális keringés kapacitását. Mindkét CoW-félkör érintettsége esetén szignifikánsan megnőtt a műtéthez köthető azonnali neurológiai szövődmények előfordulása, izolált arteria cerebri media (iACM) esetén ez közel 11-szeres kockázatot jelent, és szükségessé teszi szelektív shunt alkalmazását a carotisműtétek során. A kutatócsoportja által fejlesztett digitális variancia angiográfia (DVA) jelentős képminőség-javulást eredményezett a hagyományos digitális szubtrakciós angiográfiához (DSA) képest. Igazolta, hogy a DVA-nak köszönhetően a szén-dioxid-angiográfia lényegesen jobb képminőséget biztosít, mint a DSA, ezzel megteremtette a lehetőséget a szén-dioxid-angiográfia szélesebb körben való alkalmazására. A DVA lehetővé teszi – a diagnosztikus megbízhatóság megőrzése mellett – az angiográfiák sugárterhelésének 70%-os és a kontrasztanyagdózis 50%-os csökkentését.

Szakács Béla Zsolt akadémiai doktori értekezésének alapját 70 olyan, ma is álló szepességi templom feldolgozása képezi, amely Árpád-kori jellegzetességeket mutat. Az emlékanyag rendkívüli gazdagsága mellett jelentős számban rendelkezünk az egyes épületekre, a papra vagy a pap jövedelmeire vonatkozó forrásadatokkal is. A Szepesség mellett kontrollterületként jelenik meg a sárosi emlékanyag 30 templommal. A disszertáció átfogó rendszer alapján elemzi az emlékeket, célja a templomok feltérképezése, monografikus feldolgozása, művészettörténeti elemzése, datálása, csoportosítása, összefüggéseik értékelése. Kimagasló eredménye a korábbi datálási és stíluskritikai álláspontok teljes körű feltáráson és építészettörténeti elemzésen alapuló felülvizsgálata és az egymással összefüggő épületcsoportok meghatározása. A szerző arra is választ talál, hogy meddig tartott a művészettörténeti értelemben vett Árpád-kor: mélyen benyúlt a XIV. századba, ami összhangban van a történettudomány és a régészettudomány vonatkozó eredményeivel. A feldolgozás szerves részét alkotó adattár hosszú időre meg fogja határozni az emlékanyaggal kapcsolatos további kutatásokat. További fontos eredmény annak meggyőző bemutatása, hogy a Szepesség önálló művészeti régió, amely a nemzetközi tendenciákkal lépést tartott, a produkció azok helyi változata, amely ugyanakkor stilárisan korántsem homogén.

Szilágyi Ágnes Judit akadémiai doktori értekezésében arra vállalkozik, hogy a portugál nyelvű Atlântida című folyóirat számainak tükrében bemutassa a volt gyarmat, Brazília és gyarmattartója, Portugália közeledését a luzo-brazil eszme keretében. A szerző monografikus igényű, logikus, jól strukturált rendszerben foglalta össze vizsgálódásai eredményeit, amihez széles körű anyaggyűjtést és szakirodalmi kutatást végzett. A szerző Portugália és Brazília átfogó, időben mintegy négy évtizedet (az 1889–1930 közötti időszakot) felölelő, széles látószögű összehasonlító vizsgálatát végezte el, számos új területet – amilyen a nők helyzete vagy a magyar kapcsolódás – is bevonva elemzésébe. Hasonló megközelítésű szakirodalom sem nemzetközi, sem magyar viszonylatban nem áll rendelkezésünkre. A komplex vizsgálathoz alkalmazott komparatív módszer önmagában is újdonságot jelent még nemzetközi szinten is. Az értekezés portugál nyelvű forrásanyagait a szerző kiváló minőségben magyar nyelvre fordítva építette be a szövegébe. A dolgozat sokrétű, kitartó anyaggyűjtésről, komoly mélységű, számos tudományos újdonságot tartalmazó, magyar és nemzetközi viszonylatban egyaránt magas színvonalú munkáról ad tanúbizonyságot.

Szilassi Péter akadémiai doktori értekezésében jelentős, új tudományos megállapításokat tett. Magyarországon 1990–2018 között a homoktalajokkal jellemezhető kis- és középtájainkon (Kiskunság, Nyírség) a felszínborítás-változások dinamikája jóval meghaladta a jó termőképességű csernozjom talajokkal jellemezhető kis- és középtájaink (pl. Mezőföld, Hajdúság) hasonló értékeit. Az 1990–2018 között végbement tájszerkezeti változások közül a tájökológiai folyamatok szempontjából meghatározó jelentőségű szántó-parlag átalakulások 1990–2000 között, míg a mesterséges felszínné változott területek kiterjedése 2000–2006 között volt a legmagasabb arányú. A szántóföldek térszerkezete egyre inkább Magyarország magas talajértékszámú területei felé tolódott el. Megállapította, hogy a tájszerkezet jellemzői szignifikáns statisztikai kapcsolatot mutatnak a mezei pacsirta előfordulási adataival. Országos léptékű elemzésével igazolta, hogy az erdőterületek foltjainak összetettsége alapján következtetni lehet a növényzet természetességére. Az általa vizsgált öt inváziós növényfaj többsége számára kedvező feltételeket teremt a Natura 2000 és az Országos Ökológiai Hálózat jelenlegi térszerkezete. Kimutatta, hogy a közút-, a vasút-, a vízhálózat, valamint a felszínborítás-változások térszerkezete segíti bizonyos inváziós növényfajok terjedését.

Tamáska Máté akadémiai doktori értekezése négy, különböző hierarchiaszintet képviselő település (Szamosújvár, Erzsébetváros, Gyergyószentmiklós és Csíkszépvíz) örmény lakosságának 17–19. századi társadalomtörténetét és integrációs folyamatát építészeti források alapján, komparatív módszerrel vizsgáló interdiszciplináris munka, mely komplex módon a művészettörténet, a településszociológia és a kisebbségkutatás tudományterületeit kapcsolja össze. A mű a települések táji beágyazottságának, városszerkezetének, illetve szakrális, köz- és magánépületeinek léptékváltó összehasonlító vizsgálatával értelmezi az örmény közösségek épített környezetre gyakorolt hatását, az elkülönülés vs. asszimiláció, illetve a helyi hagyományok vs. kulturális transzfer dichotómiákra helyezve a hangsúlyt. Központi tézise, hogy az örmény közösségeknek a diaszpóra rendi különállásától az asszimilációig vezető útja az épített örökségen keresztül is megragadható, azaz ennek forrásként való használata alkalmas társadalomtörténeti kérdések megválaszolására. Megállapítja, hogy az örmény barokk építészet a katolikus egyházi uniót és az uralkodó iránti lojalitást fejezte ki, a betelepülőknek nem volt saját nemzeti stílusuk, és az integráció során a 19. századi modernizációval az egykori főterek főutcává válása megszüntette az örmény lakosságú tér zártságát. Fontos felismerése, hogy a vasút kiépítése a centrumok iparát segítette, a perifériákét viszont elsorvasztotta a vizsgált területen.

Tátrai Szilárd akadémiai doktori értekezése a nézőpont (perspektíva) működésének átfogó nyelvészeti vizsgálatát nyújtja. A kutatás új eredményekkel gazdagítja a nyelvészeti elméletalkotást, egyúttal új empirikus adatok feltárásával és feldolgozásával járul hozzá a magyar nyelvhasználat leírásához. Munkájában a nézőpont sokrétű vizsgálatára alkalmas – a kognitív nyelvészet, valamint a pragmatika elméleti megállapításait és módszertanát ötvöző – új elméleti keretet dolgozott ki. Interdiszciplináris szemléletet alkalmazva sikeresen integrálja kutatásaiba a nézőpont működésének több, különböző résztudományok tárgyát képező összetevőjét. Vizsgálatai figyelembe vesznek szintaktikai, szemantikai, szövegtani, stilisztikai szempontokat, továbbá adatait az irodalomtudományi narratológia és a poétika szemszögéből is elemzi. Ezen összetevők bonyolult kölcsönhatásának egységes elméleti keretben való feltárása jelentős tudományos újdonság nem csupán a magyar nyelv kutatásában, hanem a nemzetközi szakirodalommal való összehasonlításban is. Empirikus adatforrásai olyan esettanulmányok, amelyek irodalmi művek elemzéséből és kérdőíves vizsgálatokból vonnak le önmagukon túlmutató, nyelvelméletileg releváns következtetéseket. Meggyőzően mutatja meg a kvalitatív adatok jelentőségét és elemzésük hozadékait a magyar nyelv használatalapú vizsgálatában.

Telbisz Tamás akadémiai doktori értekezésében továbbfejlesztette a karsztos töbrök digitális terepmodellekre (DTM) épülő automatikus lehatárolási algoritmusát. Ennek segítségével, LiDAR-adatokból kiindulva jellemezte a Gömör–Tornai-karsztot, számszerűen vizsgálva a töbörfejlődés helyi jellegzetességeit és a geomorfometriai paraméterek domborzati, geológiai összefüggéseit. Hasonló módszerekkel vizsgált szlovén területeket is, ahol úttörő módon, kis módosítással mérsékelt övi kúpkarsztos formákra is alkalmazta a fenti algoritmust. Kutatótársaival kidolgozott egy vulkánrekonstrukciós eljárást, melynek révén a lepusztulási rátát lehet tanulmányozni. Ezt a módszert a Középső-Andok vulkánjaira alkalmazva a lepusztulás és az éghajlat, illetve az eltelt idő kapcsolatát sikerült új kvantitatív összefüggésekkel megvilágítani. A szaharai Nagy-Keleti-Ergben a homokdűnék mintázatát és geomorfometriai jellemzőit elemezte. Összefüggéseket írt le az ekvivalens homokvastagság és a mintázati típusok között, valamint a szélirányok és a dűnék irányítottsága között, felismerve, hogy egyes területeken a korábbi időszakok maitól eltérő szélviszonyai is komoly hatást gyakoroltak a napjainkig fennálló dűnemintázatra. Néhány kiválasztott társadalmi és természeti tényező kvantitatív összefüggését vizsgálta egy nyugat-szerbiai mintaterületen. A tematikailag és földrajzilag változatos területeken elért eredményeket a DTM-alapú módszertan fogja egységbe.

Toka László akadémiai doktori értekezésében a felhő-infrastruktúrákban fellépő menedzsmentfeladatok (skálázás, erőforrás-elosztás) vizsgálatával foglalkozik; algoritmusok fejlesztése és elméleti eredmények egyaránt megtalálhatók munkájában. A felhő és a hozzá kapcsolódó peremrendszerek, technológiák (IoT, köd, mobil hálózatok) kiemelt szerepet játszanak a mai informatikai infrastruktúrában, amelyeknek az optimalizálása rendkívül fontos. A jelölt elméleti modelleket állít fel a felhőszolgáltatások komplex piaci mechanizmusaira, amiből egyfelől a felhőszolgáltatások által indukált hálózati struktúrák, másfelől a szolgáltatások árazása elemezhető. Továbbá olyan algoritmusokat is javasol, amelyek peremfelhőkben tesznek lehetővé hatékony erőforrás-kiosztást, különös tekintettel arra a problémára, hogy a helyőrzők (placeholders) kijelölése optimálisan történjen. A sávszélesség megosztásának optimalizálására játékelméleti megközelítést javasol. A kutatás erőssége, hogy tudományos publikációk mellett az eredmények hasznosíthatósága is példaértékű: ezt a bemutatott projektek, hazai és külföldi szabadalmak és egyéb munkák is bizonyítják.

Toldi Gergely akadémiai doktori értekezésében az újszülöttek immunrendszerének vizsgálatát végzi, mivel különösen fontos kérdés, hogyan képes az anya szervezete az antigenitás szempontjából idegen magzatot kihordani úgy, hogy a megszületéskor az újszülött már jelentős immunvédelmi rendszerrel rendelkezik a külső fertőző ágensekkel szemben. A kérdés még inkább releváns patológiás terhességek, koraszülés, illetve újszülöttkori betegségek esetében. Az értekezés különös hangsúlyt fektet az immunsejtek aktivációjára és az immuntoleranciára, az alapkutatás és a transzlációs medicina módszereit felhasználva. A kutatás új tudományos adatokat nyújt az újszülöttek immunrendszerének fejlődéséről, bemutatja a sejtek közötti együttműködés új kapcsolatait, és kiemelt figyelmet fordít az anyatejes táplálásra, az újszülöttek hipoxiás agykárosodására és stroke betegségeire, valamint a neonatológiában használt vazoaktív gyógyszerek immunrendszerre gyakorolt hatására. Új mérési módszereket fejlesztett ki, amelyek segítségével kis mennyiségű vérmintákból is értékes információkat nyerhetünk. Számos mechanizmust tárt fel a T-sejtek aktivációja terén, különös figyelmet fordítva az újszülöttek és a felnőttek összehasonlítására. Megállapította, hogy az anyatejes táplálás már az élet első napjaiban pozitívan befolyásolja az újszülött immunrendszerét, különösen a T-sejtek fejlődését. Végezetül bemutatta, hogy a gyulladásos immunválasz miként játszik szerepet két, elsősorban érett újszülötteket érintő kórkép, az oxigénhiányos agykárosodás és az újszülöttkori stroke lefolyásában.

Tóth Gyula akadémiai doktori értekezésében összefoglalva bemutatja az elmúlt 30 évben a Föld nehézségi erőterének meghatározása terén elért eredményeit. A szerző elméleti módszereket fejlesztett ki az Eötvös-ingával végzett mérések és a nehézségi erőtér jellemzői közötti függvénykapcsolat leírására. Ahhoz, hogy a nehézségi erőtér gyakorlati meghatározásába bevonhatók legyenek nehézségi erőtér térbeli változásainak (gradiens) gravitációs műholddal végzett mérései is, a szerző a gradiometriai peremérték-feladatok új formáját fejlesztette ki, amihez adaptálta a különböző magasságokban végzett mérések összekapcsolására szolgáló „analitikai folytatás” módszerét. A kifejlesztett módszerek alkalmazási eredménye a nehézségi erőtér átfogó meghatározása, amelybe alkalmas inverziós eljárással a rendelkezésre álló összes Eötvös-inga-mérés mellett a felszíni nehézségigyorsulás-méréseket és a szintezési adatokat is bevonta. Ezzel hozzájárult a szintezési munkálatokat részben kiváltó HGTUB2007 kvázigeoid megoldáshoz. Az előbbiekhez szorosan kapcsolódnak azok a vizsgálatok, amelyekben a nehézségi erőtér gradienseinek, idő- és térbeli változásaiknak a hatását vizsgálta a tehetetlen és a súlyos tömeg megegyezőségét kísérlettel igazoló történelmi kísérletben. A feldolgozott téma aktualitását kiemeli, hogy a fizika, a geofizika, az óceánkutatás, a meteorológia mellett a klímatudomány is igényli a nehézségi erő eloszlásának és változásának ismeretét.

Tóth József akadémiai doktori értekezése három évtized kutatási tevékenységének eredményeit szintetizálja és foglalja átfogó rendszerbe. A szerző hazánkban és a régióban az elsők között alkalmazta a korszerű idősorelemző módszereket az agrárpiaci folyamatok vizsgálatára, továbbfejlesztve a korábbi eljárásokat. E modellek felhasználásával számos időtálló megállapítást tett a vertikális élelmiszer-termelő rendszereken belüli érdekérvényesítési folyamatokról és erőviszonyokról. Hazánkban elsőként adaptálta az OCRA-eljárást a vállalatok és iparágak működési versenyképességének vizsgálatára. Ennek alkalmazásával a húsipari vállalatok példáján bebizonyította, hogy a nagyobb árbevételű vállalatkategóriát kedvezőbb működési hatékonyság jellemzi, de a kategórián belül a méret növekedése nem jár együtt a hatékonyság fokozódásával. Az élelmiszer-gazdasági innovációk hajtóerőinek vizsgálata során a borászati vállalkozások példáján igazolta a gyakorlatorientált kutatás-fejlesztés és tanácsadás jelenőségét, és bebizonyította, hogy a tudás megosztását lehetővé tevő, nyílt innovációt szolgáló megoldások hatékonyan segítik a versenyképesség növelését, a piaci alkalmazkodóképesség erősödését. Komplex modellt fejlesztett ki az európai élelmiszeripari vállalatok innovációs teljesítményét befolyásoló tényezők vizsgálatára. Vállalati adatokra alapozott vizsgálatokkal igazolta a vállalati stratégiai gondolkodás fontosságát az innováció és a piaci aktivitás szempontjából.

Tuba Róbert akadémiai doktori értekezése olyan metatézis-katalizátorrendszerek fejlesztését mutatja be, amelyek alkalmazása fontos kémiai folyamatokat, mint például a polipenténamer gumialapanyag újrahasznosítását vagy a növényi és algaalapú lipidek környezetbarát és fenntartható módon történő felhasználását teszi lehetővé. A kutatások egyik legfontosabb célkitűzése a biológiai úton nem lebomló polimerek kémiai újrahasznosításának kidolgozása. Ennek érdekében munkatársaival együtt olyan új típusú, kiemelkedő hatékonyságú olefinmetatézis-katalizátorrendszereket fejlesztettek ki, melyekkel megvalósítható a polietilén műanyaghulladékok szelektív, katalitikus lebontása propilénné, ami napjaink egyik legnagyobb mennyiségben gyártott petrolkémiai alapanyaga. Az ilyen katalitikus eljárások alkalmazása nélkülözhetetlen a fenntartható és környezetbarát kémiai technológiákban. Ma már elvárás, hogy az új katalizátorrendszerek enyhe reakciókörülmények között, alacsony katalizátorkoncentráció mellett és zöld oldószerekben mutassanak kiemelkedő aktivitást. Egyre nagyobb hangsúlyt kap a természetes eredetű (megújuló) nyersanyagkeverékek katalitikus értéknövelő átalakítása is. Eredményei várhatóan rövid idő múlva megjelennek az ilyen irányú gyakorlati, ipari felhasználásban is.

Viskolcz Noémi akadémiai doktori értekezése a kora újkori magyar történelem egy alig ismert személyiségének, Esterházy Pálné Thököly Évának az életrajzát mutatja be. A nádorné személye saját és férje családja révén is kiemelt figyelmet érdemel, s életútjának alakulásában éppúgy megragadhatók a 17–18. századi magyar arisztokrácia világának jellegzetes elemei, mint személyiségének egyéni vonásai, a korban ritkaságszámba menő önállóságának, sőt öntörvényűségének motivációi és lélektani háttere. Az értekezés részletes, adatgazdag formában, a szakirodalom és a kiadott források mellett újonnan feltárt primer kútfők alapján mutatja be az életút minden egyes szakaszát: Thököly Éva származását, későbbi férjének gyámsága alatti nevelkedését, házasságának alakulását a kezdeti boldog évekkel, a mozaikcsaládban vállalt feleség- és anyaszerepet, majd a férje elleni mérgezési vádat, különválásukat, az ellene folytatott eljárást, végül a teljes elszigeteltségből való kitörést és az igen jelentős vagyon tervszerű átörökítését, mecénási tevékenységét. A biográfia hagyományos műfajának szűken vett keretein túl az elitkutatás és a nőtörténetírás eredményei is szerteágazó kérdéskörként jelennek meg az értekezésben. A szerző a korabeli életmódot gazdaság- és művelődéstörténeti módszerekkel, a kitűnő személyiségrajzokat mentalitástörténeti metódussal mutatja be.

Vukics András akadémiai doktori értekezésében a kvantumoptika területén a fény és anyag, fotonok és atomok erős kvantumos kölcsönhatása jelenlétében szétválaszthatatlan új állapotokat tanulmányozta. Munkái optikai rezonátorba helyezett atomokra és mesterséges atomokra koncentrálnak. A rezonátor frekvenciáját a rezonátorba juttatott atomok átmenetére hangolva a fény-anyag kölcsönhatás felerősödik, új jelenségeket idézve elő. Számításaival részletesen alátámasztotta, hogy egy ilyen, fotonokból és atomokból álló fizikai rendszerben erős fény-anyag csatolás esetén intenzív, szuperradiáns sugárzás jelenik meg. Munkáival egy évtizedek óta eldöntetlen kérdést tisztázott, megmutatva, hogy a – kísérletileg is megfigyelt – fázisátmenet nem mond ellent a kvantum-elektrodinamika törvényeinek. Disszertációjának második részében az ún. fotonblokádot és áttörésének lehetőségét vizsgálta abban az esetben, amikor egyetlen atom áll kölcsönhatásban a rezonátor fénymódusával. Az erős csatolás miatt az atomi átmenet annyira elhangolódhat a szabad atomra jellemző frekvenciától, hogy azzal rezonáns módon csak akkor gerjeszthető, ha a gerjesztés elegendően erős a kialakult „blokád” áttöréséhez. Felismerte, hogy a rendszer kvantumállapota az áttört és az aktív fotonblokádot jelentő két állapot bistabil keveréke, amelyek között elsőrendű disszipatív fázisátalakulás valósul meg. Számításaival jelentősen hozzájárult a jelenség szupravezető qubitekkel való kísérleti megvalósításához.

Wiener Zoltán a vastag- és végbélrák (CRC) és a hasnyálmirigy duktális adenokarcinóma (PDAC) mint két fontos gasztrointesztinális tumor sejtbiológiai folyamatait vizsgálta. Egérmodellek mellett szövetekből származó, a humán tumorok vizsgálatában legmodernebbnek számító organoidok alkalmazásával a CRC progressziójában fontos új molekuláris mechanizmusokat azonosított, illetve az extracelluláris vezikulák (EV) szerepét igazolta CRC-ben és PDAC-ben. A Prox1 transzkripciós faktort azonosította a CRC-tumorőssejt-aktivitás egyik meghatározójaként. Bizonyította, hogy a CRC gyakori mutációi jellegzetesen módosítják a tumorsejtek transzformáló növekedési faktor-ß (TGF-β) által kiváltott sejthalállal szembeni rezisztenciáját, amely a tumorigenezis egyik fő szelekciós mechanizmusa. Az extracelluláris vezikulák a korai diagnosztikában és a terápiás célzásban is fontosak lehetnek. Igazolta, hogy a tumorsejtek osztódását stimuláló mutáció megemeli az EV-k kibocsátását CRC-ben. Adatai alapján a sejtes heterogenitásnak fontos szerepe van az EV-kibocsátás és -felvétel mértékében, ami funkcionális jelentőségű a tumorigenezisben. Bizonyította, hogy a stromális fibroblasztok amfiregulint tartalmazó EV-ket bocsátanak ki, amelyek serkentik az őssejtek osztódását a normál bélhámban, valamint a CRC-sejtek proliferációját a korai tumorigenezis során. Igazolta továbbá, hogy a PDAC vérplazma-EV-mintáiban a kontrollhoz képest nagyobb mennyiségben jelen lévő mikro-RNS-ek nem specifikusak kizárólag a PDAC-ra.