Az életvégi döntések gyakorlati, etikai és jogi útvesztői – Videón az MTA székházában tartott konferencia

A szervezők (dr. Barcsi Tamás és dr. Tari Gergely) már 2023 decemberében is láthatóvá tették az életvégi döntések filozófiai és jogelméleti kérdéseit. Bár a két konferencia között eltelt három év, a téma számos vonatkozása aktuális maradt: az eutanázia terminológiai hátterének tisztázása, az előzetes egészségügyi rendelkezés (közismertebb nevén: élő végrendelet) bürokratikus kihívásai vagy éppen a palliatív és terminális szedáció egyes kérdései ma is rávilágítanak, milyen fontos napirenden tartani az érintett társszakmák közötti párbeszédet.

Az eutanázia és az orvos által asszisztált öngyilkosság hazai legalizálásáért küzdő, 2024-ben ALS-ben elhunyt alkotmányjogász, dr. Karsai Dániel szellemi örökségét ápoló alapítvány kuratóriumának elnöke, dr. Frank Evelyn nyitotta meg a rendezvényt, aki Dániel testvérének, Karsai Péternek a gondolatait is tolmácsolta. Dr. Frank Evelyn üdvözölte a konferencia megvalósítását, és hangsúlyozta, hogy milyen

fontos a transzparens jogi és intézményi környezet létrehozása, amelyben az ellátók az egyén autonómiáját és az emberi méltóság tiszteletének alapeszményét oly módon tudják garantálni, hogy az önrendelkezés egyes lehetőségei az életvégi ellátásban is érvényre juthassanak.

A konferencia első részében számos, az eutanázia és az életvégi ellátás szempontjából megkerülhetetlen előadó szólalt fel. Az első panel nyitóelőadásában dr. Barcsi Tamás (Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudomány Kar; MTA Lendület Értékek és Tudomány Kutatócsoport) és dr. Tari Gergely (Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar; MTA Lendület Értékek és Tudomány Kutatócsoport) felhívták a figyelmet az eutanázia fogalmi kihívásaira, és rámutattak arra, milyen ellátásszervezési és betegbiztonsági kockázatokat rejt magában a széttartó fogalomhasználat. A kutatók előadásukban áttekintették a hazai vonatkozású eutanáziaeseteket, és végül a szakmai párbeszédet megkönnyítendő javaslatot tettek egy erkölcsi alapon nyugvó munkadefinícióra is. Ennek értelmében eutanáziának minősül a súlyos szenvedéseket átélő és gyógyíthatatlan betegségben szenvedő ember többszöri, átgondolt kérésére, a személy érdekében végrehajtott szándékos cselekvés, ami a kérelmező halálát eredményezi.

A konferencián készített képgaléria a fotóra kattintva nézhető meg Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A filozófiai és etikai szempontok után dr. Busa Csilla (Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Alapellátási Intézet Hospice-Palliatív Tanszék) rávilágított, hogy a terminológiai inkonzisztencia nemcsak elméleti-tudományos szinten zavaró, de

a gyakorló klinikusok számára sem egyértelmű, milyen jogok és kötelezettségek alapján tudják az életvégi ellátást szakszerűen és jogszerűen biztosítani a terminális állapotú betegeknek.

Az előadó ezért hangsúlyozta, hogy a graduális és posztgraduális képzésekben elengedhetetlen az életvégi döntések elméleti és gyakorlati aspektusainak tárgyalása.

Dr. Zubek László (Semmelweis Egyetem Intenzív Terápiás Klinika Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék) gyakorló klinikai nézőpontból világította meg, milyen káros és általánosságban véve a haldokló betegek akaratával ellentétes a rutinszerű túlzó medikalizáció, illetve hospitalizáció az élet végén. Az előadás talán legfontosabb üzenete az volt, hogy a beteg autonómiáját facilitáló lehetőségek tárháza már rendelkezésre áll, a jó gyakorlatok (például a Physician Orders for Life-Sustaining Treatment, POLST) implementálása viszont hazánkban még nem történt meg, és ebben mindenképpen előre kellene lépni.

A szekció záróelőadásában dr. Filó Mihály (ELTE Állam- és Jogtudomány Kar Büntetőjogi Tanszék) bemutatta az öngyilkosságban való segítségnyújtás büntetőjogi megítélésének főbb modelljeit. Bemutatta a magyar gyakorlattól eltérő svájci modellt (ez egyes skandináv országokban is elterjedt), amely az öngyilkossághoz segítséget nyújtó személy büntethetőségét a tett motivációja alapján határozza meg, tehát akkor nem büntethető az öngyilkosságban való közreműködés, ha az orvost vagy más közreműködőt nem vezette önös érdek.

A második panel első előadója dr. Hegedűs Katalin (Méltóságért Alapítvány) volt, aki az emberi méltóság életvégi megőrzésének lehetőségeit ismertette a hallgatósággal. Ennek részeként bemutatta az alapítvány hiánypótló működését, amely a közelmúltban magyar nyelven is elérhetővé tette a kanadai pszichiáter, Dr. Harvey Max Chochinov Méltóság a gyógyításban című könyvét, valamint tréning formájában lehetőséget kínált a szerző által kidolgozott rövid pszichoterápiás módszer, az ún. méltóságterápia elsajátítására is.

Dr. Kőmüves Sándor (Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar; MTA Lendület Értékek és Tudomány Kutatócsoport) előadásában a terminális szedáció terminológiai kihívásait ismertette, egyúttal a legfontosabb nemzetközi szervezetek (European Association for Palliative Care, EAPC) meghatározásainak normatív elemeit is bemutatta. Az előadó kitért a folyamatos mély szedálás és az életfenntartó kezelések (például mesterséges táplálás és folyadékpótlás) beszüntetésének kombinálására, amely az életvégi ellátás diskurzusában kifejezetten nehéz kérdésként aposztrofálható.

Ezt követően dr. Stánicz Gábor (Petz Aladár Egyetemi Oktatókórház; Széchenyi István Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola) a palliatív szedáció klinikai helyéről tartott előadást, és ezt a rendkívül komplex komfortbiztosító ellátást az emberi méltóság megőrzésének eszközeként, egyfajta orvosi etikai normatív kötelességként ragadta meg.

A harmadik szekció különlegességét az előadók affiliációja adta, hiszen a szervezőknek lehetőségük nyílt az életvégi ellátáshoz szervesen kapcsolódó kamarai küldöttek megszólaltatására, valamint a köztük lévő párbeszéd élénkítésére. Dr. Böszörményi-Nagy Géza, a Magyar Orvosi Kamara alelnöke a szervezet etikai kódexének evolúcióját és a témába vágó passzusait ismertette. A kódex fogalmisága – deontológiai beágyazottságából következően – nagyfokú hasonlóságot mutat a konferencia munkadefiníciójával. Ezt követően a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara képviseletében Dulibán Lászlóné világította meg az ápolói hivatás gondoskodásetikai paradigmáit, számos személyes történet bemutatásával. Végül a Magyar Országos Közjegyzői Kamara képviseletében dr. Tóth Márton Gábor szólalt fel, aki az életvégi önrendelkezés egyes jogi lehetőségeiről beszélt, különös tekintettel az előzetes egészségügyi rendelkezésre.

A konferencia zárása előtt egy kerekasztal-beszélgetést hallgathattak a konferencia résztvevői, amelyet az esemény csúcspontjának is nevezhetünk. Dr. Élő Gábor, a Semmelweis Egyetem Intenzív Terápiás Klinikájának docense, dr. Svéd Tamás, az Egészségügyi Minisztérium államtitkára és dr. Kapócs Gábor neurológus-pszichiáter, korábbi egészségügyi szakállamtitkár is csatlakoztak a diszkusszióhoz. Bár meglehetősen sok beavatkozási pontot azonosítottak a pódiumbeszélgetés résztvevői, amelyek szükségesek a méltó életvégi ellátáshoz, abban mindannyian egyetértettek, hogy

a téma körüli tabuk leépítése, a társadalmi párbeszéd élénkítése és a palliatív szakellátáshoz való, területileg egyenlő hozzáférés biztosítása elengedhetetlen,

és ebben a tekintetben számos adósságunk van.