Az akadémikusok tudományos teljesítménye kiemelkedő a kutatók között

Kollár László, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára és kollégái egy elemzésben hasonlították össze az akadémikusok, az MTA-doktorok (közülük választják meg az akadémikusokat) és a PhD-val rendelkező kutatók publikációs teljesítményét. Azt vizsgálták, hogy az adott csoportba tartozó kutatók hány tudományos írást közöltek az elmúlt 5 évben, és ezekre hányan hivatkoztak, illetve bemutatták azt is, hogy az elmúlt 7 akadémikusválasztás időpontjában a megválasztott levelező tagok publikációinak átlagos száma hogyan viszonyul az MTA doktoraiéhoz és a PhD-val rendelkezőkéhez.

Elemzésükhöz kizárólag nyilvánosan elérhető, mindenki számára hozzáférhető forrást használtak: a Magyar Tudományos Művek Tárából (MTMT) nyerték ki az adatokat. Az eltérő publikációs szokások miatt külön vizsgálták az élet- és természettudományokat, illetve a bölcsészet- és társadalomtudományokat. Az élet- és természettudományokban csak azokat a folyóiratcikkeket vették figyelembe, amelyek nemzetközi adatbázisban (WoS, Scopus) is elérhetőek, a bölcsészet- és társadalomtudományokban pedig külön vizsgálták a tudományos cikkeket (összeadva a könyvfejezetekkel) és a megjelent könyveket, hiszen ezeken a tudományterületeken a jelentős tudományos teljesítmény sok esetben elsősorban könyvekben (és nem cikkekben) mérhető.

Az eredmények világosan mutatják: a tudományos közösségen belül az akadémikusok átlagos teljesítménye kiemelkedő, őket követik az MTA doktorai, majd a PhD-fokozattal rendelkezők. Ez a mintázat mind az élet- és természettudományokban, mind a bölcsészet- és társadalomtudományokban egyértelműen érvényesül.

Az élet- és természettudományok területén az elmúlt 7 akadémikusválasztás (2007–2025) adatai szerint a publikációk és a hivatkozások száma mindhárom csoportban folyamatosan növekszik, de a megválasztott új levelező tagok messze a legtöbb publikációval és legmagasabb idézettséggel rendelkeztek (1–2. ábra).

1. ábra: Az összes publikált cikk átlagos száma az akadémikusválasztásokkor (2007–2025)

2. ábra: Az összes hivatkozás átlagos száma az akadémikusválasztásokkor (2007–2025)

A bölcsészet- és társadalomtudományokban ugyancsak az újonnan megválasztott levelező tagok jegyzik a legtöbb publikált könyvet (3. ábra).

3. ábra: Az összes publikált könyv átlagos száma az akadémikusválasztásokkor (2007–2025)

Az elemzésből az is kiderül, hogy a kutatók teljesítménycsúcsa mindhárom csoportban jellemzően 40–55 éves korra esik, ami összhangban áll a nemzetközi tendenciákkal. A bölcsészet- és társadalomtudományokban tovább maradnak aktívak a kutatók, köztük az akadémikusok is: még 70–75 éves korban is számottevő a publikációs teljesítményük. Hiába sugallják az Akadémiát támadó rosszindulatú cikkek, az nem várható el, hogy egy 80 éves akadémikus aktuális publikációs teljesítménye ugyanolyan legyen, mint egy 50 éves aktív kutatóé. Ahogyan egy sportoló, egy művész vagy akár egy üzleti vezető teljesítménye is az aktív életszakaszban tetőzik, majd természetesen mérséklődik, úgy a kutatók produktivitása is csökken idősebb korban.

Emellett nem szabad elfelejteni: az idősebb akadémikusok szerepe nem csupán a publikációkban mérhető.

A legtöbben közülük meghatározó munkát végeznek a fiatal kutatók támogatásában, az utánpótlás nevelésében.

Akárcsak a sportban, ahol a játékosokból, aktív versenyzőkből, olimpikonokból lesznek a legjobb edzők, az idősebb akadémikusok is tudásuk, élettapasztalatuk és nemzetközi kapcsolataik révén járulnak hozzá ahhoz, hogy a következő generációk még magasabb szintre emelhessék a magyar tudományt.

Fontos hangsúlyozni: egyéni kivételek mindig lesznek. Előfordulhat, hogy egy tudós pályája eltér az átlagtól, akár kiemelkedő sikerekkel, akár szerényebb mutatókkal. Nem korrekt azonban egy-egy kivételt kiragadva az egész közösséget negatívan minősíteni. Ráadásul a nagyobb vagy kisebb publikációs teljesítmény önmagában nem minősít egy-egy kutatót. Például Krausz Ferenc publikációs teljesítménye és idézettsége kimagasló, Karikó Kataliné pedig, ha csak a számokat nézzük, nem az. Mégis az ő tényleges eredményei is zseniálisak, amit a Nobel-bizottság ennek megfelelően értékelt.

Összegezve: az elemzés az előzetes várakozásokkal egyezően világosan megmutatja, hogy az akadémikusok átlagos tudományos teljesítménye meghaladja az MTA doktoraiét, az MTA doktorainak teljesítménye pedig a PhD-sokét. Az MTA tagjainak publikációs teljesítménye és idézettsége nyilvános adat, elérhető és ellenőrizhető az MTMT-ben. Az Akadémia tagjai a magyar tudomány és innováció meghatározó alakjai, akikre nemcsak az intézmény, hanem egész országunk büszke lehet.