Tudomány és Parlament – Videón a magyarországi vízkészletről, valamint a kutatók és a döntéshozók új kapcsolatáról szóló akadémiai tanácskozás

„Ha hirtelen betévedne ma ide Széchenyi István egyrészt örülne, másrészt csodálkozna. Örülne annak, hogy nem hiába alapította meg ezt az intézményt, és csodálkozna, hogy a magyar nyelv művelésén kívül mi mindennel foglalkozunk. Valószínűleg azon is csodálkozna, hogy nem az a gondunk, hogy túl sok víz van a folyómederben, hanem az, hogy túl kevés” – mondta az MTA Tudomány és Parlament című tanácskozásának résztvevőit köszöntve Pósfai Mihály, az Akadémia elnöke.

Pósfai Mihály Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A rendezvény témája ezúttal a magyarországi vízkészletek helyzete volt. Pósfai Mihály kiemelte: nagyon örül annak, hogy

négy minisztériumból és három országgyűlési bizottságból

vannak itt képviselők. Látszik, hogy a döntéshozókat érdekli, hogy mit tud az Akadémia mondani közös ügyeinkről.

Kecskeméti Gábor, az MTA főtitkára azt mondta, hogy még a laikusok számára is egyértelművé váltak azok az összefüggések, amelyekről korábban csak a szakemberek gondolkodtak. Például hogy milyen közvetlen összefüggés van az otthonok áramellátása és a Duna vízszintje között, vagy hogy miként lehetetlenül el a kiszáradófélben lévő strand melletti büfé üzemeltetése.

Kecskeméti Gábor Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Az akadémikus szerint „a tudománynak, idehaza a Magyar Tudományos Akadémiának kulcsszerepe van a globális, így Magyarországon is ható természeti folyamatok vizsgálatában. Abban, hogy a döntéshozók minél pontosabb képet alkothassanak a jövőről, a reális veszélyekről, és javaslatot kapjanak a vízhiány miatti károk mérséklését célzó szükséges és lehetséges lépésekről.

Az Akadémia fontos céljának nevezte, hogy szoros és folyamatos kapcsolatot tartson fenn a magyar állam működtetésében meghatározó szerepet játszó intézményekkel és a politikai döntéshozókkal.

Gajdos László élő környezetért felelős miniszter szemléletváltást sürgetett az egész vízügyi ágazatban. Mint mondta, nem az a lényeg, hogyan tudjuk a vizet a lehető leggyorsabban elvezetni, hanem hogy hogyan tudjuk biztonságosan megtartani, és nemcsak nagy tározókban, hanem a talajban, a felszín alatt, az egykori ártereken, a mély fekvésű területeken és a vizes élőhelyeken. „Olyan rendszert kell létrehoznunk, amelyben a víz megtartása a gazdának is megéri – mondta a miniszter, aki szerint ennek megteremtéséhez a tudományos közösségre is szükség van. –

Azt szeretném, ha a kutatók nem utólag kapnának lehetőséget egy-egy kormányzati döntés véleményezésére, hanem már a döntések előkészítésében is meghatározó szerepük lenne.”

Gajdos László bejelentette, hogy a téma szakértőinek bevonásával elkészült az Országos Vízmegtartási Koncepció és Akcióterv, amely a következő évtizedek hazai vízgazdálkodásának egyik meghatározó szakmai alapműve lehet.

Gajdos László Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A terv három kiemelt célt szolgál. Először is hosszú távú stratégiai irányt mutat, vagyis meghatározza azokat a szakmai és stratégiai irányokat, amelyek mentén a következő évtizedekben növelhetjük Magyarország vízmegtartó képességét, és alkalmazkodhatunk a változó éghajlati és vízháztartási viszonyokhoz. Másodszor megteremti a nagy léptékű beavatkozások feltételeit. Előkészíti azokat a jogszabályi, támogatási, intézményi, beruházási, oktatási, szemléletformálási, tudományos és monitoring-rendszerbeli változtatásokat, amelyek lehetővé teszik a vízháztartási problémák kezelését és a táji léptékű vízmegtartás megvalósítását. Ezek a beavatkozások a következő négy év feladatait alapozzák meg. Végül meghatározza a már 2026 őszétől elindítható projekteket. „A cél az, hogy a 2026 ősze és 2027 tavasza közötti időszakban várható csapadék minél nagyobb részét a tájban tartsuk, elősegítsük a beszivárgását, és a felszínen, illetve a felszín alatt is hasznosítható vízkészleteket hozzunk létre. Így már most megkezdhetjük a felkészülést a következő aszályos időszakra” – mondta a miniszter, hangsúlyozva: a program sikeres megvalósításához elengedhetetlen egy önálló tudományos-szakmai háttérintézmény létrehozása. Egy olyan intézményre van szükség, amely a korábbi VITUKI szerepéhez hasonlóan biztosítja a vízgazdálkodási döntésekhez szükséges kutatási, elemzési és tudományos-szakmai hátteret.

Bejelentette, hogy a tervek szerint az elkövetkező hat hónapban 1 balatonnyi vizet pótolnak vissza a tájba. Ezzel megkezdik a Magyarország vízkészletében felhalmozódott, mintegy 7 balatonnyi vízhiány mérséklését. A célok megvalósításához az elkövetkező években 221 milliárd forintot fordít a kormány vízügyi beruházásokra.

Élővizeink megóvása összetett feladat – mondta Kubinyi Enikő, a Tudományos és Technológiai Minisztérium (TTM) tudománypolitikai helyettes államtitkára. A tartós megoldáshoz pedig szükség van arra, hogy megértsük a folyamatokat. Tudományos ismeretek és összehangolt intézkedések kellenek. Ez a vízgazdálkodás egészére igaz.

Tudománypolitikai szempontból az a legfontosabb kérdés szerinte, hogy hogyan lesz a tudományos ismeretből jó döntés.

Mint elmondta, tudásban szerencsére nem szenvedünk hiányt. Az MTA Nemzeti Víztudományi Programja, illetve a Tudomány és Parlament tanácskozás paneljei is azt mutatják, hogy nagyon gazdag a hazai szakértelem. Inkább a keret hiányzik, ami ezeket összefogja. Ennek kialakításához két feltétel különösen fontos.

Kubinyi Enikő Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Az egyik az, hogy legyenek megbízható adatok a vízkészletekről, a talajvízszintről, a vízminőségről és az éghajlati változásokról. Ezekről ugyan számos intézmény gyűjt adatokat, de ezek nem mindig kapcsolhatók össze. „Szükséges, hogy amit egyszer megmértünk, abból dolgozhasson mindenki, a kutatóktól az önkormányzatokig” – mondta Kubinyi Enikő. A másik feltételnek az alapkutatás és az alkalmazott kutatás összekapcsolását nevezte. Mint elmondta, az alapkutatás segít megérteni a természeti folyamatokat, egyúttal biztosítja a magas szakmai minőséget is. Az alkalmazott kutatás pedig hozzájárul ahhoz, hogy ez a tudás gyakorlati megoldássá váljon. Kubinyi Enikő arról is tájékoztatta a tanácskozás résztvevőit, hogy a miniszter által ismertetett célok minél hatékonyabb megvalósítása érdekében a TTM is megkezdte az egyeztetést az Élő Környezetért Felelős Minisztériummal.

A tanácskozáson az első panel témája a légköri víz volt A globális légköri vízciklus anomáliái: hová tűnt a víz a légkörből? címmel. Magyarországon és általában a kontinenseken minden csepp víz a légkörből érkezik, a csapból folyó ivóvíztől az atomerőművek hűtővizéig. A légköri folyamatok terén napjainkban tapasztalt egyre markánsabb anomáliák már évtizedekkel korábban megkezdődött folyamatok kicsúcsosodásai. A háttérben a léghőmérséklet egész földre kiterjedő emelkedése és a légköri cirkuláció ezzel szorosan összefüggő megváltozása áll. Ebben a folyamatban a légköri víz nemcsak egy passzív szereplő, hanem számos visszacsatoláson keresztül maga is befolyásolja a globális cirkulációt, forróságok, aszályok vagy éppen rendkívüli árvizek kiváltója lehet. A bevezető előadást Horváth Ákos meteorológus tartotta a Siófoki Meteorológiai Obszervatóriumból. Az előadást követő beszélgetés résztvevői Orbán Hunor, az Élő Környezetért Felelős Minisztérium környezetvédelemért felelős helyettes államtitkára, Horváth Ákos meteorológus, V. Németh Zsolt, az Országgyűlés Élő Környezetért Felelős Bizottságának elnöke, valamint Lakatos Mónika a HungaroMet éghajlatkutatója voltak.

A második panelben felszíni vizeinkkel foglalkoztak a résztvevők. Az éghajlatváltozás hatásai, a hidrológiai szélsőségek, a folyómedrek átalakulása és a növekvő, sokszor egymással versengő vízigények együttesen állítják új kihívások elé a vízgazdálkodást. Bár hazánk jelentős átfolyó vízkészletekkel rendelkezik, a víz térbeli és időbeli eloszlása, valamint a határon túlról érkező vízhozamoktól való függőség fokozott sérülékenységet okoz. A panelben azt mutatták be, hogy milyen változások figyelhetők meg Magyarország meghatározó felszíni vízrendszereiben, ezek milyen társadalmi, gazdasági és ökológiai kockázatokat jelentenek, és hogyan támogathatja a tudomány a hosszú távon fenntartható vízgazdálkodási döntéseket. A bevezető előadást Változó felszíni vizeink – a fenntartható vízgazdálkodás kihívásai címmel Baranya Sándor, a BME Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék tanszékvezető egyetemi docense és Honti Márk, a BME Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének tudományos főmunkatársa tartotta. Rajtuk kívül a panelbeszélgetésen részt vett Horváth Balázs, az Élő Környezetért Felelős Minisztérium vízügyi helyettes államtitkára, valamint Vasas Gábor, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet főigazgatója.

Képgalériánk a Tudomány és Parlament című rendezvényről a fotóra kattintva nézhető meg Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A harmadik panel a felszín alatti vizekről szólt. A felszín alatti vízkészletek Magyarország stratégiai vízbázisát jelentik, miközben a klímaváltozás, az aszályos időszakok gyakoribbá válása, a mezőgazdasági vízigény növekedése és a településfejlesztési döntések egyre nagyobb nyomást helyeznek rájuk. Az előadást Mádlné Szőnyi Judit, az ELTE Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék professzora tartotta A tudománytól a felelős döntésekig: felszín alatti vizek és klímaadaptáció a Kárpát-medencében címmel.

A panelbeszélgetés résztvevője volt az előadó mellett Hoffman István, a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium önkormányzati államtitkára, Kiss-Elek Balázs, az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium Tárcaközi Koordinációs Osztályának vezetője, valamint Szanyi János, az SZTE Geológia Tanszék egyetemi docense.