A málnaszedéstől az MTA-ig. Nők a tudományban – kerekasztal-beszélgetés a Magyar Tudomány Ünnepén

Milyen nehézségekkel szembesülnek a nők tudományos pályájukon? Mitől függ, hogy melyik egyetemi hallgatónő lesz sikeres? Vannak-e kizárólag a nőket sújtó hátrányok a tudományos életben? Többek között ezekkel a kérdésekkel foglalkoztak az idei Nők a tudományban című kerekasztal-beszélgetés résztvevői. Nézze meg az erről készült videófelvételt!

2019. november 21. Pető Andrea

A téma egyre gyarapodó szakirodalma három olyan területet jelöl meg, amely meghatározza a nők érvényesülést a tudományos pályán: család, oktatási rendszer, munkahely. De mit jelent ez a valós életben? A Magyar Tudomány Ünnepén az MTA nem a szokásos módon foglalkozott a kérdéssel. A meghívottak a moderátori kérdésre nem táblázatokat, grafikonokat és tudományos elemzéseket idéztek – az újonnan megválasztott akadémikusnőket arra kértük, meséljenek el egy-egy személyes történetet magukról, a három fenti területről, mely szerintük tanulságul szolgálhat a fiatal tudósnőknek karrierjük tervezésekor.

Mindez azért is fontos, mert az MTA 2016-os akadémikusválasztás során egyetlen női levelező tagot sem választottak. Részben erre is válaszul jött létre az MTA e rendezvényt is jegyző Nők a Kutatói Életpályán Elnöki Bizottsága, melynek célja nők tudományos törekvéseinek támogatása. A 2019-es választáson tíz nőt választottak az MTA levelező tagjává. A mostani rendezvény célja nemcsak ennek a történelmi pillanatnak a megünneplése, hanem a női tudósok generációi közötti párbeszéd kialakítása és a jó példák ismertetése volt. A Nők a tudományban kerekasztal-beszélgetést Barnabás Beáta, az MTA főtitkárhelyettese, az MTÜ Programtanácsának elnöke nyitotta meg.

Nők a tudományban - kerekasztal-beszélgetés a Magyar Tudomány Ünnepén. Kattintson a képgalériához! mta.hu/Szigeti Tamás

A tíz megválasztott akadémikusnőből nyolcan voltak jelen. Elmondták, mi motiválta őket, hogy a tudományos pályát válasszák, milyen nehézségekkel kellett szembenézniük a tudományos életben, és hogyan élték meg mindezt. Megtudhattuk, Bollobás Enikő (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya) hogyan hívta fel a moszkvai Amerika Intézet vezetője, Arbatov professzor figyelmét arra, hogy nem kell őt mindig előreengednie az ajtóban, remekül el tudja dönteni egyedül is, mikor lép át az ajtókereten. Hogyan nem lett gyermekgyógyász Helyes Zsuzsanna (MTA Orvosi Tudományok Osztálya), mert nem orvoscsaládból származva nem kapott állást. És hogy mit jelent ezt a hátrányt úgy ledolgozni, hogy „éjt nappallá téve” dolgozik, hogy csapatot építsen, és nemzetközileg is elismert kutatást végezzen. Sperlágh Beáta (MTA Orvosi Tudományok Osztálya) a kandidátusi vizsgáján a kilencedik hónapban volt, ami olyan izgalommal vegyes élmény volt, ami a férfi kollégáknak nem adatik meg. Ezért is külön kiemelte: segíteni kell a nőket, hogy ha gyereket is szeretnének, ne kelljen emiatt szakmai hátrányt szenvedniük. Őt a férje és az édesanyja segítette, hogy tudja végezni a munkáját. Hohmann Judit (MTA Kémiai Tudományok Osztálya) is aláhúzta, hogy a három év kiesés minden nő életében hátrány, és szükség van a támogató intézkedésekre, mint amilyen például a pályázati korhatárok módosítása. Ő is kiemelte, hogy a kutatómunka nem napi nyolcórás munka, tehát csak családi támogatással lehet végezni. Buzás Edit Irén (MTA Biológiai Tudományok Osztálya) elmondta, milyen nehézségekkel nézett szembe, amikor a férje Budapesten dolgozott, ő pedig két kisgyerekkel Debrecenben élt, és hogyan hozta meg a fájó döntést, hogy értékes munkaidejében a kutatással fog foglalkozni, ami a tudományos előmenetelhez kell, nem pedig a tanítással. Padisák Judit (MTA Biológiai Tudományok Osztálya) a család szerepét emelte ki, hogy a szülők bizalma és támogatása hogyan segítette az önbizalma megerősödésében. Szalai Júlia (MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya) számára a híres tudós édesapa előnyt és hátrányt is jelentett egyszerre: a legfontosabb a szakmai közeg, amely azonban nemcsak véd, hanem a bennfentességéből fakadó zártságával hátrányt is jelenthet. Az ebből a zártságból való kitörést a szakmai siker felé tett egyik legfontosabb lépéseként említette. Voszka Éva (MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya) pedig elmondta, hogy a pénzügyi kutatásban hogyan segítette az, hogy fiatal nőként a nagyvállalatok idős férfi vezetői úgy gondolták, úgysem ért semmit, és olyan dolgokat is elmondtak neki, segítve a munkáját, amit egy férfinak biztos nem mondtak volna. A történetek nagyon különbözőek voltak, de abban megegyeztek, hogy a családi támogatás, egy mentor és támogató intézményi közeg nélkül egy nő nem lehet sikeres a tudomány világában. Az új akadémikusnők azt is kiemelték, hogy a csapatépítés, a fiatal női tudósok támogatása és az értük való lobbizás is kell a sikerhez. Persze kitartásra, munkabírásra, önbizalomra és szorgalomra is szükség van, de ez inkább a kiindulópont, mint a siker magyarázata.

Lamm Vanda, az MTA rendes tagja, az MTA IX. Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának elnöke, az MTA Nők a Kutatói Életpályán Elnöki Bizottság elnöke zárszavában kiemelte: intézményes támogató intézkedések szükségesek ahhoz, hogy a női kutatók meg tudjanak birkózni az előttük álló különleges kihívásokkal.