A Fiatal Kutatók Akadémiájának felmérése szerint visszaszorulhat a magyar tudományos közösség az Európai Kutatási Térségből
A 21 modellváltó, közalapítványi fenntartású magyar egyetem részvételének felfüggesztése az Erasmus és Horizont Európa programokban nagyon súlyos, hosszú távú hatásokkal bírhat a teljes hazai kutatási és felsőoktatási közösségre. A világ vezető tudományos folyóiratában, a Nature-ben megjelent összefoglaló szerint nemcsak a felfüggesztett egyetemeken dolgozók, hanem még az állami fenntartású egyetemek és kutatóintézetek munkatársai is érzékelik a felfüggesztés negatív hatásait.
Az Európai Unió Tanácsa 2022 decemberében függesztette fel a modellváltó, közalapítványi fenntartású magyar egyetemek uniós kutatási forrásokhoz és csereprogramokhoz való hozzáférését. Az EU megfelelő szervei és Magyarország Kormánya párbeszédet folytatnak a felfüggesztés kivezetése érdekében. Ugyanakkor a negatív hatások már most érezhetők. A felfüggesztés következményeit tárta fel a Fiatal Kutatók Akadémiája (FKA) által készített felmérés, amely több mint 500, 31–45 év közötti, doktori fokozattal rendelkező kutató és egyetemi oktató válaszait dolgozta fel.
A felmérésben részt vevők 40 százaléka tapasztalta az EU-s források befagyasztásának negatív hatásait, amelyek azonban – riasztó módon – nemcsak az érintett egyetemeken dolgozókat, hanem a teljes magyarországi tudományos közösséget érintik. A felmérés alapján a pályázati források elzárása azokat a kutatókat sújtja leginkább, akik a felfüggesztést megelőző években már nyújtottak be EU-s pályázatokat. A negatív következmények sokkal kisebb mértékben különböznek a felfüggesztett egyetemeken dolgozó kutatók és oktatók, illetve azok között, akiknek legalább részállása van más, a felfüggesztés által nem érintett munkahelyen (például a HUN-REN kutatóközpontjaiban). A fiatal kutatók úgy látják, hogy a korlátozások nemcsak forrásmegvonást jelentenek, hanem nemzetközi kutatói kapcsolatrendszereik gyengülését is, ami jelentős hatással lehet a hazai kutatás európai versenyképességére.
A felmérés adatai szerint a felfüggesztés egyik leghátrányosabb következménye az európai tudományos világban kialakult bizonytalanság a magyar partnerek nemzetközi projektekbe való bevonásával kapcsolatban. A válaszadók közel 9 százaléka panaszkodott arra, hogy nemzetközi partnereik nyertes konzorciumokból akarták őket kizárni annak ellenére, hogy intézményüket nem érintette a felfüggesztés. A magyarországi kutatókkal való együttműködést egyre kockázatosabbnak ítélik meg a külföldi tudósok, és ennek hatása immár nemcsak az Erasmus és a Horizont Európa programoknál jelentkezik, hanem más európai támogatásoknál is. A negatív hatások ellensúlyozására a válaszadók negyede külföldi állás keresését fontolgatja, amelynek következtében az ország épp azon kutatóit veszítheti el, akik aktív szerepet tudnak vállalni a magyar tudomány európai hálózatokba való integrálásában.
Az eredmények összességében arra világítanak rá, hogy a magyar tudomány nemzetközi hírneve szenvedett el nagy csapást az EU-s források felfüggesztésének következtében. A károk csökkentése érdekében elengedhetetlen a helyzet mielőbbi megoldása úgy, hogy a hazai egyetemek ismét teljes jogú partnerként vehessenek részt az európai együttműködési hálózatokban. A kutatás készítői szerint a felfüggesztés feloldása a magyar és közvetve a teljes európai kutatás versenyképességét is növelheti.
A kutatásról szóló összefoglaló a Nature, a világ vezető tudományos folyóiratának Correspondence rovatában jelent meg és elérhető ezen a LINKEN. A teljes kutatási jelentés a Fiatal Kutatók Akadémiája honlapján olvasható magyarul és angolul.
A kutatással kapcsolatban további információ kérhető a kutatás egyik vezetőjétől, Lengyel Balázstól (lengyel [dot] balazs [at] krtk [dot] hun-ren [dot] hu, HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont), illetve az FKA korábbi társelnökétől, Kecskés Gábortól (kecskes [dot] gabor [at] tk [dot] hun-ren [dot] hu, HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont).
A kutatás vezetője volt még Koltai Júlia (HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont), a kutatásban részt vett Wilhelm Imola (HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont), Hatvani István Gábor (HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont), Lipták Katalin (Miskolci Egyetem), Lencsés Ákos (Kodolányi János Egyetem) és Kemenesi Gábor (Pécsi Tudományegyetem).
