Elhunyt Radda György biokémikus, az MTA tiszteleti tagja

Radda György (1936–2024) Forrás: corvinlanc.kormany.hu

Nagyszerű tudós és kivételes ember volt, aki számos úttörő felfedezésével – többek között az MRI kidolgozásával – örökre beírta nevét a világ tudományos közösségének történelmébe. Innovatív gondolkodóként, elhivatott kutatóként mindig elkötelezettséggel és alázattal művelte a tudományt az emberiség szolgálatában. 2011-ben egyik alapítója volt a Magyarország Barátai Alapítványnak (Marton Éva, Oláh György, Lámfalussy Sándor és további 9 alapítótársunk mellett), valamint értékes tagja volt a Magyar Corvin-lánc Testületünknek. Rendkívül gazdag örökséget hagyott ránk, áldozatos munkája inspiráló és példamutató a jövő nemzedékek számára itthon és világszerte egyaránt. Emlékét örökre megőrizzük szívünkben!

Radda György Károly professzor 1936. június 9-én született Győrben. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett, majd felvételt nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetem vegyész szakára. 1956-ban hagyta el Magyarországot. Az Oxfordi Egyetemen szerzett diplomát és kapott doktori címet. 1962–1963-ban a Kaliforniai Egyetemen (Berkeley) a Nobel-díjas Melvin Calvin professzor mellett dolgozott. 1964–1984 között az Oxfordi Merton College kutatója és a biokémia egyetemi előadója, 1988–1996 között az Orvosi Kutató Tanács Biokémiai és Klinikai Mágneses Rezonancia részleg vezetője volt. Nevéhez fűződik a mágnesesrezonancia-képalkotó (MRI) vizsgálat kidolgozása. 1991–1996 között az Oxfordi Egyetem Biokémiai Tanszékének vezetője, 1996–2003 között az Egyesült Királyság Orvosi Kutató Tanácsának (UK Medical Research Council, MRC) vezetője. Kutatói tevékenysége az enzimszabályozásra, a bioenergetikára és az élő szervezet biokémiájára irányul az emberi betegségekkel, főként a szívbajokkal, a cukorbetegséggel és a metabolikus szindrómával összefüggésben.

2001–2003 között a londoni Nemzeti Rákkutató Intézet elnöki, 2005–2008 között az Oxfordi Egyetem Fiziológiai, Anatómiai és Genetikai Tanszékének vezetői tisztségét töltötte be. 2005-ben alapítója és 2010-ig elnöke volt a Szingapúri Bioképalkotó Konzorciumnak (Singapore Bioimaging Consortium, SBIC). Jelentős szerepet játszott a szingapúri–magyar tudományos együttműködés és tapasztalatcsere előmozdításában. 2008–2016 között a Szingapúri Tudományos, Technológiai és Kutatási Ügynökség (A*STAR) Orvosbiológiai Tanácsának elnöki tisztségét töltötte be.

1980-tól a londoni Királyi Természettudományos Társaság (The Royal Society) tagja, 1984–2003 között a Brit Szív Alapítvány molekuláris kardiológiai professzora. Több akadémia, például az Academia Europaea tagja, 2010-től a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. Tizenkét egyetem, köztük a Debreceni Egyetem és a Semmelweis Egyetem díszdoktora. 2023-tól a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatnál az elnök személyes tudományos tanácsadói körének vezetője volt.

Pályájának kezdetén az enzimek és membránok szerkezetét és funkcióját vizsgálta fluoreszcens szondákkal. Úttörő szerepe volt a nukleáris mágneses rezonancia (NMR) emberi testen való alkalmazásában. Vezetésével az Oxfordi Egyetem Biokémiai Intézetében kifejlesztett készüléken 1981. január 26-án vizsgáltak először mágnesesrezonancia-képalkotó eszközzel beteget, akinek izompanaszai voltak. A vizsgálatról a New England Journal of Medicine-ben 1981 májusában (May 28 1981; 304: 1338-1342) számoltak be. A tudományos tevékenységéről szóló önéletrajzi írásában („My Life in Science”) találunk arról adatot, hogy az első készülék klinikai rutinszerű alkalmazása már 1982-ben elkezdődött.

Több mint 800 publikáció szerzője. Ars poeticájaként így fogalmazott: „Teljesen új szemléletre van szükség ahhoz, hogy az eltérő szakmák ne csak együtt dolgozzanak, hanem együtt is gondolkozzanak az emberiség legnagyobb problémáinak a megoldásáról.”

2011-ben őt tüntették ki a Semmelweis Budapest Awarddal. A díjat olyan nemzetközileg elismert eredményeket felmutató, az orvosbiológiai kutatások terén aktív külföldi tudós kaphatja, akinek teljesítménye méltó az egyetem névadójának szellemiségéhez. Feltétel továbbá, hogy a kitüntetett személy kutatásai az emberiség javát szolgálják, valamint új utat mutassanak az élő természet megismeréséhez.

Munkáját számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el, többek között: Colworth-érem (1969), a Brit Szív Alapítvány Aranyérme (1982), a The Royal Society Buchanan-érme (1987), a Brit Birodalom Rendje kitüntetés (1993), Őfelsége, II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte (2000), a Kardiovaszkuláris Tudományok Nemzetközi Akadémiájának Érdemérme (2006), Semmelweis Budapest Award (2011), a BioSpectrum Asia Pacific Awards Életműdíja (2013), a Magyar Érdemrend középkeresztje (2016), Magyar Corvin-lánc (2018).

Prof. dr. Vizi E. Szilveszter