A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége a 2026. évi Akadémiai Aranyérmet Lovász Lászlónak, az MTA rendes tagjának, a HUN-REN Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet kutatóprofesszorának adományozza a matematika és a számítógép-tudomány területén elért, világszerte elismert, kimagasló tudományos eredményeiért és áldozatos tudományszervezői munkájáért.

Lovász László 1948. március 9-én született Budapesten. Nős, négy gyermeke van. Doktori fokozatát 1971-ben szerezte az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. A Magyar Tudományos Akadémiának, az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájának és számos más akadémiának a tagja, a Széchenyi-nagydíj, a Corvin-lánc és a Magyar Szent István-rend kitüntetettje.

„A matematika lényege: a gondolkodás öröme. Mit jelent az, hogy valami bonyolult? Hogyan lehet azt mérni? Egyebek mellett ezek azok a kérdések, amelyeket felvetett a matematika” – mondta Lovász László az Akadémiai Aranyérem átadása alkalmából a közgyűlésen levetített portréfilmben.

Lovász László gazdag és változatos tudományos pályafutást tudhat maga mögött. A tizenéves kora óta „sztármatematikusként” emlegetett Lovász László munkássága összeköttetést teremtett a diszkrét matematika és a számítógép-tudomány között. Az 1970-es években a gráfelmélet volt a tiszta matematika egyik első olyan területe, ahol megmutatkoztak a számítási bonyolultság elméletének sajátos problémái és lehetőségei. Lovász László munkásságának egyik legfontosabb eredménye, hogy meghatározta, hogyan képes a diszkrét matematika megoldani a számítógép-tudomány alapvető elméleti kérdéseit.

A számítógép-tudományt megalapozó munkája mellett Lovász László széles körben alkalmazható, hatékony algoritmusokat is kidolgozott. Ezek egyike a róla, valamint az Arjen Lenstra és Hendrik Lenstra testvérpárról elnevezett LLL-algoritmus, amely fogalmi áttörést jelentett a rácsok megértésében. E rácsok figyelemre méltóan jól alkalmazhatók többek között a számelmélet, a kriptográfia és a mobil számítástechnika területén. A jelenleg ismert titkosítási rendszerek, amelyek képesek ellenállni egy kvantumszámítógép támadásának, az LLL-algoritmuson alapulnak.

Lovász László 1975–1982 között a József Attila (ma: Szegedi) Tudományegyetem Geometria Tanszékének, 1983–1993 között pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Számítógéptudományi Tanszékének tanszékvezetője volt. AD White-főprofesszor volt a Cornell Egyetemen (1982–1987), volt a Yale Egyetem matematika- és számítástechnika-professzora (1993–1999), dolgozott vezető kutatóként a Microsoft Researchnél (1999–2006), volt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Matematikai Intézetének igazgatója (2006–2011), valamint a Nemzetközi Matematikai Unió (2007–2010) és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke (2014–2020). Jelenleg kutatóprofesszor a HUN-REN Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetben. Tudományos díjai között szerepel a George Polya-díj (1979), a Ray D. Fulkerson-díj (1982, 2012), a Wolf-díj (1999), a Gödel-díj (2001), a Kiotó-díj (2010) és a matematika Nobel-díjának tartott Abel-díj (2021) is. 2018-ban elnyerte az első Barcelona–AE HYPATIA-díjat.

Lovász László szerint „az Akadémia a tudományoknak a legfőbb megtestesítője Magyarországon. Annyira fontosak a tudományok, hogy ez az MTA-t nehéz helyzetbe is hozza. Mert ezeket a tudományokat egyre nehezebb közvetíteni szélesebb körben. A kultúrának a legfontosabb része, hogy értsük meg egymást, és tudjunk együtt dolgozni. Aztán a sok ember együtt kialakítja, hogy milyen irányba kellene a kultúrának fejlődni.”