„1985: Megjelenik a »Sátántangó«, a 2025-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Krasznahorkai László regénye”

– ez a mondat olvasható azon a kövön, amelyet a Nobel-díjas író tiszteletére avattak fel az MTA székháza előtti idővonal részeként.

Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Krasznahorkai László 2025. október 9-én, második magyar íróként részesült irodalmi Nobel-díjban a Svéd Akadémia indoklása szerint „lenyűgöző és látnoki műveiért, amelyek az apokaliptikus terror közepette mutatják meg a művészet erejét”. A kitüntetés egy több évtizedes, nemzetközi hatású életmű elismerése volt, amely már jóval korábban a kortárs világirodalom élvonalába emelte az írót.

Az életmű kiindulópontját az 1985-ben megjelent Sátántangó című regénye jelentett, amely a kortárs magyar próza egyik meghatározó, nehezen kategorizálható művévé vált. A regény egy hanyatló, elszigetelt közösség lakóinak történetén keresztül ábrázolja a kiszolgáltatottságot, a várakozás és a manipuláció dinamikáját, valamint a társadalmi széthullás tapasztalatát. Körkörös szerkezete, „táncrendje” és hálózatszerű felépítése az örök visszatérés és a kilátástalanság érzetét kelti. A műből 1994-ben a magyar és nemzetközi filmművészet meghatározó alakja, Tarr Béla készített filmadaptációt.

A Sátántangó megjelenését felidéző kő avatásán Kollár László, az MTA főtitkára arról beszélt, hogy

„a hiteles tudóst és a művészt egyaránt az autonómia jellemzi: a kritikus gondolkodás, a kíváncsiság, az igazság keresése, hogy nem akar megfelelni sem társadalmi, pláne nem politikai elvárásoknak.

Ez számos esetben konfliktusok forrása lehet. Darwint, akit Akadémiánk 1872-ben – mai szóval – tiszteleti tagjává választott, számos támadás érte már életében is, és 1925-ben Tennessee államban törvény tiltotta az evolúciós elmélet tanítását mind a középiskolákban, mind pedig az egyetemeken. 2024-es Nobel-díjasunk, Karikó Katalin eredményeit is jó néhány méltatlan támadás érte az elmúlt években. A tudós nem képviselhet mást, mint amit legjobb tudása szerint igaznak vél. Számos költőnket és írónkat bélyegezték nemzetgyalázónak, istenkáromlónak vagy hazaárulónak, Ady Endrétől Babits Mihályig, József Attilától Krasznahorkai Lászlóig.”

Pósfai Mihály, az MTA megválasztott elnöke, Freund Tamás, az MTA leköszönő elnöke, Krasznahorkai László és Kollár László, az MTA leköszönő főtitkára (balról jobbra) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Mint Kollár László fogalmazott, „nincs új a nap alatt. Íróink, költőink nem szorulnak védelemre, védi őket életművük, intelemként mégis álljanak itt Széchenyi 1842-ben A Magyar Akadémia körül című beszédében megfogalmazott gondolatai: »A magyar szó még nem magyar érzés, az ember mert magyar, még nem erényes ember, és a hazafiság köntösében járó még korántsem hazafi. S hány ily külmázos dolgozik a haza meggyilkolásán, ki, mert éppen nincs más tulajdona, és a vak hév által mégis felhőkbe emeltetik, azok hazafiságát is gyanússá teszi, homályba állítja, sőt ellenük antipátiát és gyűlöletet gerjeszt, kik szeplőtlen kebellel, minden efféle undok salaktul menten, a honszeretet legtisztább szellemében kapcsolvák vérükhöz.«”

Az avatást követően az MTA székházának Dísztermében folytatódott az író tiszteletére rendezett ünnepség.

Freund Tamás és Krasznahorkai László Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Freund Tamás, az MTA elnöke arról beszélt, hogy a világot kutatóként felfedezni vágyó vagy íróként szemlélő embert talán leginkább a megértés szándéka mozgatja. És ez az, ami össze is köti azokat, akik e két látszólag teljesen más életpályát választották.

Képgalériánk az ünnepségről a fotóra kattintva tekinthető meg. Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

„A megértés szándéka a kutatónak is alapvető motivációja. Sokszor mondjuk, hogy a jó kutatót a kíváncsiság hajtja. Nem azt akarja igazolni, amit eleve gondol, hanem azt próbálja kideríteni, hogy mi az, ami ténylegesen igaz. Persze hipotéziseink vannak, de az azokhoz való görcsös ragaszkodás olyan hiba, amely tévutakra vihet. Ami az írónál a szemlélődés, az élethelyzetek megélése, az a kutatónál a tanulás és a sokszor hiábavalónak tűnő, új eredményt nem mindig hozó kísérletezés. A megértésig, az általunk sokszor heuréka pillanatnak nevezett felismerésig vivő út ezért rokonítható azzal a folyamattal, mint amikor az író benyomásaiból, élményeiből az alkotás sokszor szorongást, gyötrődést, gondolkodást, de örömöt is adó folyamatának eredményeként megszületik egy új mű.

Freund Tamás Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Krasznahorkai László írásait is ez a megértés iránti igény hívta életre. Sokszor szinte végtelennek és sokrétűnek tűnő mondatai nem csupán stiláris bravúrok, hanem a gondolkodás folyamatát is modellező tanúságtételek. Kanyarognak, miközben újra és újra megpróbálják körülírni a nehezen kibogozhatót és megérthetőt. Írói nyelve eszköz. Kísérleti módszer arra, hogyan lehet elősegíteni a megértést. De a megértéshez az olvasónak is erőfeszítést kell tennie. Nem kap egyszerű magyarázatot. Szöveget kap, amely csak lehetőséget kínál a megértéshez.”

A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia részéről az ügyvezető elnök, Ferencz Győző méltatta Krasznahorkai László életművét. „Minden díjak közül az irodalmi Nobel-díj körül csapnak fel a leghevesebb szenvedélyek. A kémiai Nobel-díjak odaítélése, amennyire tudom, nem vált ki különösebb indulatokat. De így van ez Goncourt-díjjal, Herder-díjjal, Man Booker-díjjal, a Pour le Mérité érdemrenddel, és még hosszan lehetne sorolni. Utólagos ellenvélemények persze előfordulnak, kísérhetik fejcsóválások, de a várakozásnak és az érzelmeknek az a hőfoka, amely az irodalmi Nobel-díj kapcsán fellángol, bizonyára páratlan.

Nemcsak Magyarországon van ez így, bár itt – egy közkeletű félreértés vagy inkább téves ráértés következtében – talán nagyobb az érzékenység vagy inkább érzéketlenség, mint sok más helyen. (...) Aztán itt van a nyelv kérdése. 1925-ben a cseh Otokar Březina jelölését azzal utasították el, hogy a bizottság tagjai közül senki sem tudja eredetiben olvasni. A rendelkezésükre álló fordításban nem bíztak meg.

Ferencz Győző Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Ferencz Győző szerint „Krasznahorkai László esetében nem merülhet fel sem műfaji, sem nyelvi, sem másféle kérdés. Regényeket ír, amelyek számos nyelven olvashatók kiváló fordításokban. A jelek szerint a bizottság ezúttal hitelt adott nekik. És természetesen gondolat is volt a díj odaítélése mögött, amelyet a bizottság igen világosan meg is fogalmazott az indoklásában: Krasznahorkai látnoki életműve »az apokaliptikus terror közepette is bizonyítja a művészet erejét«. Azt persze tényleg csak a magyarul olvasók tudhatják, hogy a díjat akkor is megérdemelte volna, ha egyetlen mondata sem jelenik meg angol, német, francia vagy más nyelven.”

A program részeként Krasznahorkai László olvasta fel Seiobo járt odalent című regényének első, Kamovadász című fejezetét.